Szalóki Viktória - Hajnal lánya

 ✨Szalóki Viktória - Hajnal lánya✨

"A mágia veszélyes lehet – […] – De a tudomány is."

Egy új, mégis ismerős szín a mágia világát kedvelők számára! Urban fantasy, évszázadokról hozott rejtélyek és a jelenkor kétes rendszere, melyben a mágiával rendelkező egyén szigorúan megfigyelés alatt tartva létezhet. Ám van valahol egy nagyon régi pergamen, ami változtathatna ezen - szabadok lehetnének főhőseink, akik közben mindenáron szeretnének rájönni, hogyan állítsák meg a démont, akinek eljöveteléről a legendák szólnak, és igencsak közel jár ahhoz, hogy elpusztítson mindent.

Senkit ne tévesszen meg az épp, hogy 200 oldal - a történet eseményteli, a betűtípus pedig a szokásosnál kicsit sűrűbb, de még kellemesen olvasható, így van min izgulni.

Egyáltalán nem erre számítottam, amikor nekikezdtem az olvasásnak, de örültem, mert egy olyan korábban olvasott könyv jutott róla eszembe, amit szintén élveztem (Horváth György, Massár Mátyás - HÉJ).

Szereplőink teljesen hétköznapi életet élnek, azt leszámítva, hogy különös adottságokkal vannak megáldva, viszont mindezt annyira hétköznapi módon ábrázolja az írónő, hogy abszolút hihető, hogy ez napjainkban játszódik, és egy létező jelenség.

Fordulatos, egyedi megközelítésű a Hajnal lánya, nem egy felejthető sablon sztori.

Szerettem Rébék karakterét, akit a végére igazán jól megismerünk - úgy érzem, igazi kulcsembere az eseményeknek. Ő a titokzatos, nem túl megnyerő külsejű vén boszorka, akiben sokkal több rejlik, mint amit az elnyűtt otthonka és a leharcolt megjelenés mutat. 

Ha kíváncsi vagy, hogy találkozik az alakváltós, mágikus vonal, és a modern, disztópikus irányú technológia, akkor ez egy neked való kötet.

Jó hír, hogy Szalóki Viktória a Könyvhéten dedikálja is a példányodat, szóval még időben vagy!

Ezt pedig csak úgy itt hagyom, mert tetszett:

"Csak addig vagyunk képesek mágiát alkalmazni, amíg nincs civil tanú, vagy amíg a civil tanú elfogadja lehetségesnek a varázslatunkat. Az emberi tudat különleges képessége, hogy észleli, és ezzel lehetővé teszi a valóságot."

(Egyetlen negatívumot véltem felfedezni, az pedig a sok hiba. A történet nagyon adja, hogy az olvasó könnyedén belehelyezkedhet, viszont igencsak egyszerű kizökkenni, hogyha egy mondat nem értelmezhető jól, vagy elírások vannak benne.)

Heather Webber - Kuriózumok kávézója

 ☕🦋Heather Webber - Kuriózumok kávézója🦋☕

"Megtépázott lelkem erős, csillogó fonallal kezdte összeölteni magát."

Megérkezett a könyv, aminek a társaságában végre bekuckózhatsz a forrócsokiddal vagy a pumpkin-spice lattéddal! Egy igazi lelassulós regény arról, hogyan kövessük az álmainkat a félelmeink ellenére, és hogyan tanuljunk meg szeretni és újrakezdeni, ha a szívünket évekig lelakatolva tartottuk egy dobozkában.

A történet két szálon fut, az egyik Ava, a másik Maggie oldaláról. Ava sok-sok éven keresztül él a külvilágtól és az igazi boldogságtól elzártan, komfortzónán belül betegségének köszönhetően. Egy hirtelen bekövetkező haláleset után levelet kap egy álláshirdetéssel, ami nemcsak a lehetőség megfogalmazása miatt különös, hanem azért is, mert a feladó nem írta alá. Ki küldhette a rejtélyes ajánlatot?

"Az élet túl rövid, túl törékeny, túl értékes ahhoz, hogy annak árnyékában éld át, ami lehetett volna. Ha folyton visszafelé tekintgetsz, a végén nem veszed észre a lehetőségeket, amelyek előtted állnak."

Ava hirtelen azt érzi, ha most nem indul el, talán soha. Felkerekedik, és megérkezik Driftwoodba, egyenesen oda, ahol a tengerparti város szívében található családias, kuriózumokkal teli kávézóját vezeti Maggie.

Maggie, aki már jó ideje gyászol. Gyásza anyukája elvesztése miatt olyannyira mély, hogy elfelejti, ő valójában mit szeretne kezdeni az életével most, hogy fia kirepült otthonról, és nemrég első nagy szerelme is visszatért a környékre.

A két életút bájosan fonódik össze, a kisvárosi lét igazi szeretetteljes közegében és ábrázolásával, miközben egyre több szereplő mindennapjait ismerhetjük meg, és néhányuk nem mindennapi képességét, ami akarva-akaratlanul is irányítja az események alakulását.

Kedvencemmé Estrelle vált, az olykor rejtélyes, ám rendkívül meggyőző és karizmatikus idős hölgy, aki olyan, mintha mindenkiről tudna valamit, amit senki más, és ez éppen elegendő ahhoz, hogy neki senki ne akarjon hátat fordítani.

Olvasd el, ha nem cél a rohanás, ha szereted a romantikusan, lassan kibontakozó szálakat, a cicákat, és nem ódzkodsz az újrakezdés és az elengedés gondolatától. Szereplőink szépen, lépésről lépésre nyílnak meg, és válnak még szerethetőbbé és önazonosabbá.

A kötet egyetlen negatívuma számomra a sok hiba volt, ami viszont azóta sem hagy nyugodni, az a következő kávéspecialitás mihamarabbi kipróbálása. Itt hagyom, hátha kedvet kaptok hozzá ti is🤭

✨Jeges matcha latte két presszóval, chaijal és levendulasziruppal. (Nyami.)

J. Russell Ramsay - Felnőttkori ADHD & szorongás gyakorlókönyv

J. Russell Ramsay - Felnőttkori ADHD & szorongás gyakorlókönyv

"Ha a nyilad nem ér el a célig, hát hozd közelebb a célt!"

Ez egy szuperjó könyv, ha ADHD-val élsz (vagy valakivel, aki ADHD-s), vagy úgy érzed, rád férhet némi rendszerezés, és ismeret a témában. Az ADHD, azaz a figyelemhiányos hiperaktivitás spektrumként értelmezendő, így sokakat érint a hozzájuk csapódó impulzivitás, szétszórtság, rendszermentesség, "szétfolyás" a mindennapokban, a hozzá csapódó szorongásról nem is beszélve, amit szintén rengeteg ember tapasztal a mindennapokban.

Szakmailag nagyon komplett és kielégítő volt ezt olvasni, de igyekeztem úgy is nézni, hogy egy érintett és egy tök laikus mit gondolna a példák és az értelmezés közben, ez alapján pedig úgy gondolom, ez az a könyv, ami mindenkit leköthet!

Egy ADHD-snak már maga az egyhuzamban sokat olvasás is kihívást és jókora frusztrációt jelent, itt viszont épp amikor elkalandoznál, már jön is valami interaktív feladat, ami leköt, és mindig jön egy jól érthető magyarázat, miért fontos az adott részt úgy csinálni, ahogy le van írva.

A szerző a kognitív viselkedésterápia eszközeit hozza be mindennapi, egyszerű gyakorlatokkal, így hogyha ezeket valóban alkalmazod, a gyakorlókönyv végéhez érve valóban eredményesnek érezheted az ezzel töltött időt.

Ha hajlamos vagy: halogatni, szorongani társas szituációkban, káoszt teremteni, túlpörögni, túlagyalni, magadat háttérbe szorítani, érzékeny vagy az elutasításra, és aggódsz, hogy nem tudsz a másikkal megfelelő módon kapcsolódni, adj egy esélyt magadnak, és csekkold ezt a könyvet!

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Agustina Bazterrica - Pecsenyehús

Te ennél emberhúst, ha semmilyen más hús alternatíva nem maradna?

A kormány szerint halálos vírus támad, amit az állatok terjesztenek, ennek köszönhetően pedig minden háziállatot is meg kell ölni. Az ember tenyészállathoz hasonló portékává válik, külön vágóhíd gondoskodik a megfelelő feldolgozásukról. A szélsőségességeket azonban ezzel sem lehet elkerülni, és olyanok is belefolynak az üzletelésbe, akik szándéka még az ezen az egyébként is brutális világon túlmegy.

Közben főszereplőnk, a gyermekét gyászoló Marcos Tejo megpróbál a felszínen maradni, de sajnos munkája ehhez a területhez kapcsolódik, így elkerülhetetlen a fájó szembesülés azzal, hova tart a világ, és hogy ennek ő is része.

Vajon a vírus tényleg létezik? Lehetséges, hogy az egész a kormány aljas terve a népesség csökkentésére? Hol van a határ, ha azt már láthatóan rég túllépték? És milyen sorsra jut, ha felesége elköltözött tőle, ő pedig éppen egy ajándékba kapott női egyedet tart a telkén elzárva?

Számos, napjainkat is érintő kérdés merül fel bennünk, miközben ezt a könyvet olvassuk.

Bár az elején nekem sok volt a részletes és tárgyilagos szemléltetés a vágóhídról, a történet a fele után beindult, és kibontakozott. Kicsit néhol olyan érzésem volt, mintha Hollywood piszkos életéről és összeesküvés elméletekről olvasnék, bár bevallom, nekem éppen ezek a részek tetszettek leginkább.

Nem ajánlom, ha taszító a kannibalizmus gondolata és a téma gusztustalanul részletes boncolgatása, de a történet abszolút megállja a helyét napjaink disztópiái között, így érdemes olvasni!

Kelley McNeil - Mayluna

Kelley McNeil - Mayluna

A sajtóban ismert nevén Cameron Leigh már kiskora óta zenekarok filmrendezője szeretett volna lenni. Egész fiatalon készít már interjúkat zenekarokkal, de csak nem érkezik meg az igazi áttörés karrierjében.

Mígnem egy napon lehetőséget kap, hogy anyagot készítsen a Mayluna nevű fiúbandával, és énekesével, Carterrel. A srácokról az a hír járja, hogy nem szívesen beszélnek magukról, nehéz hozzájuk közel férkőzni. A lány megragadja az ígéretesnek bizonyuló alkalmat, a beszélgetésből azonban nemcsak egy több karriert elindító interjú születik, hanem egy őrült szerelem, egy másik világba való csöppenés és új barátságok is.

Az idő telik, az események nagyon hirtelen kezdenek felpörögni, miközben Carter és a lány igyekeznek megőrizni azt a törékeny, de annyira ritka szerelmet, ami kettejük között alakult. Valami azonban megváltozik.

A fiatal lány döntéshelyzetbe kényszerül, vagy marad a hektikus életet élő zenekar és szerelme oldalán, vagy visszatér megszokott kisvárosi életéhez. A döntés semmiképp nem egyszerű, sorsok múlnak rajta, és ami ezek után következik, arra egyikőjük sem számít. (És te sem!)

Az sors útjai kifürkészhetetlenek - ha valakit egymásnak szántak, útjaik újra keresztezik egymást, legalábbis főszereplőink hiszik, ez még a csillagokban is meg van írva - a kérdés csak az, hogy vajon lehetséges-e, hogy egyszercsak túl késő már változtatni.

A Mayluna darabokra szedett. A '70-es-'80-as években számos nő írhatott volna hasonló történetet a nagy groupie korszakban, és biztosra veszem, hogy sok, később példás családi életet élő anyuka rejtegette saját fiatalkora emlékmorzsáit egy eldugott dobozkában.

Ez a könyv a döntések súlyát, a tünékeny boldogságot, a földöntúli szerelmet ragadja meg és öltözteti fájdalmasan szép, zenével átszőtt köntösbe. Nagyon közeli, nagyon élő. A naplószerűen megírt oldalakon Carter és Cameron (Evie) oldalát ismerjük meg visszaemlékezés jellegűen, mígnem végül a két szál összeér - hogy hol, az maradjon meglepetés.

Ez AZ a romantikus regény, amire szívből azt tudom írni, hogy érdemes olvasni, mert nem klisés, nagyon magával ránt, de azt nem ígérem, hogy miután szétszaggat, utána össze is rak. (Nem gondoltam, hogy a Credence után lesz még idén olyan könyv, ami ennyire megérint, de ez abszolút hozta a szintjét.)

Cristina Nemerovschi - Rocksztár

Cristina Nemerovschi - Rocksztár

"Ha harcolsz, ha eltévedsz, ha az út feltöri a talpad – mindez valószínűleg azt jelenti, hogy az nem a te utad, hanem valaki másé. Le kell térni róla, meg kell keresned a tiédet, amelyen minden magától jön majd. Rájössz majd, hogy megtaláltad. Elevennek érzed majd magad, és tudni fogod. Mindig."

Ez a történet szívszorító volt, és döbbenetesen igazi. Minden pillanathoz egy kis nyitott kapocs, amibe az olvasó kapaszkodni tud, mert olyan, mintha részesei lennénk.

Storm és Fire ikertestvérek, akik 16 éves korukban közös zenekart alapítanak. A világ színes, a srácok buliznak, és teljes bedobással élik életüket. Egészen addig, míg valami sorsfordító történik. Fire meghal.
Storm éveken keresztül stand-by üzemmódban él, magát hibáztatva az eseményekért, miközben úgy érzi, neki nincs joga élni, ha az ember, akit legjobban szeretett, már nem lehet részese mindennek.

A gyász, a feldolgozás, a feloldozás és egy fiatal, tehetséges fiú visszatérésének története kicsit mindannyiunké. Mind tudjuk, milyen elveszíteni valaki számunkra fontosat, és ha ez meg is történik, feltehetjük a kérdést, utána kik vagyunk mi? Storm gyászának erőteljes része az identitáskeresés is, hiszen egész addigi életében testvére által határozta meg önmagát. Tud-e még valaha önfeledten élni úgy, hogy a bűntudat ne eméssze?

A srác úgy dönt, repülőre ül, és megteszi, amire annyira vágyott. Elmegy példaképe és bálványa, az énekesnő Lola koncertjére. Az út egy igazi rocksztár El Caminonak ígérkezik filtermentes megélésekkel, érzésekkel és esendőséggel.

Imádtam ezt a könyvet, mert az összes mellékszereplőhöz fantasztikusan lehetett kapcsolódni, és mert Storm bármelyikünk lehetne. Cristina Nemerovschi története megmutatja, hogy van élet a traumán túl, és igenis megéri küzdeni magunkért, mert szeretteink is azt akarnánk, hogy ne adjuk fel, és éljük meg az életet, amilyen jól csak lehet.

"Sajnos, nagyon sokszor választanunk kell. És ezek a választások nehezek, megtépázzák az embert, de meg kell tenni, hogy továbbléphess. Ha egy helyben topogsz, elmegy melletted az élet. Egy peronon állsz, a vonatok meg csak suhannak egymás után. Egy adott pillanatban úgyis választani kell. És bármit is válassz, fájni fog egy kicsit, de nincs mit tenni. Nem igazi élet, ha nem fáj."