C. J. Cooke - A világítótorony boszorkányai

 C. J. Cooke - A világítótorony boszorkányai 

Imádom az írónő stílusát! A világítótorony boszorkányaival befejezőleg az összes magyarul kiadott könyvét olvastam, és megint nem csalódtam!

1998-ban Liv és három lánya egy éjjel felkerekednek, hogy a skót Lòn Havenbe utazzanak, ahol a nő munkát vállal - a Longing nevű világítótoronyba kell felfestenie egy freskót.

Hamar kiderül, hogy a helyet a többszáz évvel ezelőtt történt boszorkányégetés szelleme járja át, és egy annál talán még furcsább jelenségtől is rettegnek lakói, a vadoncoktól. A pár évente felbukkanó, számozott gyerekekhez balszerencsés események köthetők, amit a helyiek igyekeznek csírájában elfojtani.

Ezalatt a másik idősíkon, 2021-ben a babát váró Luna, Liv középső lánya eltűnt testvéreit - Clovert és Sapphiret - keresi, mikor egyik nap hívást kap, hogy húga, Clover előkerült. A kórházba tartva lélekben felkészül a viszontlátásra - elképzeli, milyen csodálatos lesz huszonkilenc éves testvérét újra magához ölelni, azonban arra nem számít, ami fogadja.

Luna alig emlékszik mindarra, ami azon a különös napon történt, amikor anyja otthagyta őket a szigeten, csupán emlékfoszlányok maradtak az időszakról, mely gyökeresen megváltoztatta az életét.

Messziről kerülte a helyet, mióta eljött onnan, de most szembesülnie kell a múltjával, ami napról napra új kérdéseket vet fel benne, és ezzel saját, és babája biztonságát is kockáztatja. Hova tűnt vajon a három testvér és anyjuk, és ki a világítótorony titokzatos tulajdonosa, akinek grimoárjába közben betekintést nyerhetünk?

A gótikus-paranormális pszichothriller végig nyomasztó, gyanakvásra okot adó légkört teremt, így a végéig kérdőjelek sorakoznak bennünk, vajon mi igaz és mi nem, és mindenki az-e, akinek hisszük. Bár az alap zsáner a fantasy, a történet hátterét a történelem sötét időszakai ihlették, és olyan témák is előkerülnek, mint a hiedelemből fakadó gyermekbántalmazás, veszteség, kirekesztettség, időutazás, folklór, szerelem, tinédzserkori lázadás és megfelelési kényszer.

Az eleje számomra kicsit lassabban indult be, a végén viszont simán tudtam volna még olvasni egy-egy szálról - szerintem elbírt volna még egy száz oldalt a könyv, amiben kényelmesebben bontakozhat ki a befejezés, de ennek ellenére is jár az 5/5!

Emily Brontë - Üvöltő szelek

Emily Brontë - Üvöltő szelek

Végre, végre sort kerítettem erre a különleges szépirodalmi klasszikusra! Annyira tartottam tőle, hogy mi van, ha döcögős élmény lesz az olvasása, de szerencsére nem így lett, és most nagyon is erre volt szükségem!

Az Üvöltő szelek a gótikus irodalom egyik remekműve, amit a három, fiatalon elhunyt testvér egyike, Emily írt. A mű 1847-ben jelent meg először, és az írónő kezdetben álnéven adta ki, mert tudta, nőként fele annyi esélye sem lesz arra, hogy komolyan vegyék. Művével azonban bevéste nevét az irodalom nagyjai közé.

A regényt átszövi a kor szelleme és egy különleges, zord-naturalisztikus atmoszféra. Egyszerre van jelen izoláltság, de a szolgálókkal való együttélés is, közben pedig a teljes szélsőségességet éljük meg narrátorunk, Nelly Dean mesélésén keresztül, akinél jobban talán senki nem ismeri a családot. Szerelem, családi viszályok, veszteség, erőszak, de egyben őszinteség, bosszúvágy, drámai túlzások és elsőre érthetetlennek tűnő döntések szemtanúi is lehetünk, a végén viszont összeáll a kép, még ha az nem is az, amit a történet elején látni akartunk.

Nekem iszonyatosan hiányzott már ez a nem szirupos, teljesen életszagú, nemesen egyszerű, őszinte írás. Éreztem, hogy ehhez most vissza kell nyúlnom az időben. Kellett a lelassulás, mert ugyan a stílussal nekem nem volt gondom, könnyedén olvasható, mégis tudtam, időt kell szánnom rá. Nem akartam siettetni, benne akartam lenni a Linton-Earnshaw/ Szelesdomb-Thrushcross Grange közti feszültségben.

Elbeszéléseivel Nelly közel húsz évet és két jelentősebb helyszínt ismertet meg velünk, amelyek teret adtak megannyi ellenségeskedésnek és elfojtásnak. Nagyrészt az ő szemén keresztül látjuk az eseményeket, ám nem biztos, hogy véleményével mindig egyet is értünk. Ő kísérte végig két meghatározó szereplőnk, Catherine és Heathcliff gyerekkorát, majd azt az időszakot, ahol igazán intenzívvé és fájdalmassá vált kapcsolatuk. Tulajdonképpen ez a szakasz határozta meg a későbbiek alakulását, erre épült mindaz, amit Lockwood, a Thrushcross Grange új bérlője megismerhet velünk együtt, miközben mélyebb kapcsolatot nem alakít ki ezekkel az emberekkel.

Bár az egész történet gyakran irracionálisnak tűnhet, és nem feltétlenül tudunk azonosulni a karakterek ütközési pontig húzott reakcióival és tetteivel, valójában mégis így teljes a kör. Mert a szenvedés, a "beteljesült beteljesületlenség" az, ami igazán élővé teszi a kapcsolatokat. Azt is jól mutatja Cathyék sorsa, hogy a kor embere mennyire nem tudott mit kezdeni az érzéseivel vagy a mentális állapotával, és ha tudott volna is, lehet, hogy inkább áldozattá vált, ha azt jobb eszköznek vélte.

Sokszor tartott tükröt a regény, mert elgondolkoztatott, hogy közel kétszáz év telt el, és sok dologban a lehetőségeink ellenére sem tudunk jobb döntéseket hozni, vagy a felvilágosultság ellenére elfogadóbbak, és kevésbé ítélkezőek lenni.

Mivel februárban érkezik a már most nagyon megosztó, legújabb filmadaptáció, örülök, hogy előtte sikerült megismernem ezt a méltán híres írást, mert így külön tudom majd választani az olvasásélményt a látottaktól, és nem Jacob Elordit látom a morcos, idősödő Heathcliffben. Aki egyébként óriási kedvencem, de úgy sejtem, az új "Üvöltő szelek" egy merőben más irányt fog hozni.

Magyari Hajnalka - Sorozatgyilkos nők

Magyari Hajnalka - Sorozatgyilkos nők

Nőtörténet másképpen

A sorozatgyilkosokról sztereotipikusan a Dahmer-féle, "furaszemüveges" fickókra gondolunk, míg elfeledkezünk arról, hogy a "vadász" akár egy kis falu kedvesnek tűnő, idős nénikéje is lehet. A történelem során jópár hírhedt női elkövetőről tudunk, arról viszont kevesebb szó esik, hogy gyakran az életkörülményekből való menekülési terv része, vagy női sorstársiasság volt a férfiak, vagy hozzátartozók likvidálásának oka.

A Sorozatgyilkos nők nőtörténeti szempontból ad betekintést különös esetekbe, melyek a módszer, az indíttatás vagy a kollektív bűnösség miatt emlékezetesek azóta is.

Könnyed és olvasmányos könyv egy nem mindennapi témáról - azt sajnáltam csak, hogy nem hosszabb, mert szívesen olvastam volna több ilyen, és időben közelebbi történetről is.

B. E. Belle - Elítéltek

B. E. Belle - Elítéltek

"A magány megőrjíti az embert. Márpedig amikor az elméd a legnagyobb ellenséged, az kegyetlen egy élet.”

Nem számítottam olyan mélységre, amit az Elítéltek adott. Csodálatos köntösbe bugyolált szomorúság, ha egy mondattal kellene jellemeznem.

Dr. Dahlia Warren viselkedéskutató pszichológus, emellett pedig az Egyesült Államok ismert fegyháza, az A2R igazgatója. Hitvallása, hogy mindenkinek jár egy második esély, amit alkalmaz is munkakörében, mivel a fegyház célja a rabok társadalomba való sikeres reintegrálása. Sajnos saját magán már kevésbé tudja ezt érvényesíteni – szigorú keretek között működő magánéletébe nem enged sok fényt, és ha ez nem lenne elég, súlyos titkot rejteget, ami teljesen felemészti.

Nyitásként az ő és tinikori szerelme, Ryan kapcsolatát ismerhetjük meg – a gimi új szívtiprója egy, a lánnyal történt incidens után küldetésének tekinti, hogy megvédje gúnyolódó osztálytársaiktól a mások által kockaként csúfolt Dahliát, aki titkon kezdetektől rajongott érte. Már több, mint egy éve járnak, amikor bekopog az ajtón a srác egy ritkán látott családtagja, és ez mindent megváltoztat.

Főszereplőnk élete egyébként sem egyszerű, de arra ő sem számít, hogy az, akinek nevét 18 éve nem mondta ki, egyszercsak felbukkan az életében, és ezzel mindent felforgat.

Az Elítéltek nem egy könnyed olvasmány. Sőt, nagyon nehéz témákat feszeget – olvasunk szívfájdalomról, fenyegetettségről, új esélyekről, veszteségről.

Ami nekem érdekes volt:

– Dahlia tinikori és felnőtt karaktere olyan, mintha két különböző ember lenne, ám közben nem tudott volna igazán felnőni a szerepeihez, túlnőni sérelmein közel két évtized alatt.

– Ritkán tapasztalom, hogy egy mellékszereplő válik a kedvencemmé, de itt egy 17 éves lány életbölcsessége magasan vitte a sztorit.

– Hiányérzetem volt a nyomozás kapcsán – megért volna plusz 50 oldalt a szál lassabb, de izgalmas kibogozása, bár ha igazán belegondolok, akár sorozatként is lazán el tudtam volna képzelni, más-más fókuszt helyezve az egyes részekre.

Gondolkoztam azon, amit a könyv taglal, hogy mennyire sikeres elképzelés az említett fegyházak/börtönök működési alapelve, és aztán arra jutottam, hogy azok az országok, ahol jelenleg ma leginkább elterjedt a humánusabb irány, mind nagyon alacsony bűnözési rátával rendelkeznek. Ennek köszönhetően tehát nem az a gondolat merül fel a lakosságban, mint mondjuk itthon, hogy na, az aljas bűnöző számára komfortosabb bent az élet, mint kint, hanem küldetésük tenni azért, hogy bűnözés a lehető legkevésbé fordulhasson elő. Sokkal magasabb az életszínvonal, és kevesebb a rab.

A kötet valóban mesés, iszonyatosan igényes a kivitelezés, imádtam a lapok textúráját is; láthatóan van benne utánajárás, a történet pedig vitt magával – tényleg nagyon komplex. (Illetve vitt volna, mivel olyan iszonyatosan rengeteg helyesírási és egyéb hiba van benne, hogy 25 Molyra kiírt baki után inkább feladtam, és már csak magamnak számoltam, hogy tudjak haladni az olvasással. 220-ig jutottam.)

Én úgy gondolom, hiba épp a korrektúrára nem áldozni, főleg, hogy a kiadott műbe más oldalról nehéz belekötni.

Örülök, hogy végre olvastam B. E. Belle könyvét, mert nagyon kíváncsi voltam rá, hogy ír. Az Elítéltek semmiképp nem való azoknak, akik mélyen vannak épp, ha azonban kevesebbet feszegetett témákról szeretnél olvasni, és bírod a strapát lelkileg, jó szívvel ajánlom, mert nem egy „tizenkettő egy tucat” könyv!

Sacha Batthyány - És nekem mi közöm ehhez?

Sacha Batthyány - És nekem mi közöm ehhez?

Mindannyian ott vagyunk ebben a könyvben kicsit. A hétköznapi ember, aki saját magát kutatja családja múltjának ki nem mondott történeteiben. Sacha Batthyány Esterházy-Batthyány leszármazott, aki egész életében úgy érzi, nem tartozik sehová - mintha a múlt és a jelen között rekedt volna, és életével neki kellene fizetnie felmenői hibáiért.

A második világháború után Batthyány-Thyssen Margit grófnő Rohoncon mulat, amikor a vasútállomásra megérkezik közel 200 magyar zsidó származású munkásszolgálatos, akik közül némelyekkel gödröt ásatnak, majd Podezin parancsára mindannyiukat megölik, nagy részüket agyonlövik.

Sacha Svájcban él újságíróként, és egyik nap egy újságcikket kap munkatársától, melyben nagynénjéről, különös modorú Margit néniről írnak. A következő éveket azzal tölti a férfi, hogy megpróbál utánajárni a kezdetben csak Margit nénit övező rejtélyekre, ám rájön, hogy valójában saját múltját kutatja, és ugyan kezdetben kérdései nem fogalmazódnak meg benne egyértelműen, azt tudja, hogy válaszokat szeretne kapni.

Válaszokat saját működésére, válaszokat a családja viselkedésére, eközben pedig újra és újra szembesül a kollektív bűntudat visszatérő megjelenésével. Végül kalandjai, felfedezései, és pszichoanalitikusánál töltött évei kísérik el saját válaszaihoz.

"Hogy van az, hogy egy egész nép nem akar meglátni valamit? De vajon manapság jobb a helyzet?"

A rohonci mészárlás idén 81 éve történt, melynek részleteire a mai napig nem derült fény. A feltételezhetően 180 ember holttestének kilétére azóta sem jöttek rá, a falu hallgat, a gyanúsítottak elmenekültek, akiket pedig hírbe tudtak hozni az esettel, pár év után elengedtek. A korabeli két szemtanút ismeretlen elkövetők megölték, akinek bizonyítékai is lehettek, felgyújtották a házát. Máig nincs magyarázat - a tettesek megúszták, a sírhelyekre pedig majd 20 ásatás során sem leltek rá.

Sacha Batthyány sokat segített az ügy felgöngyölítésében, bár tények hiányában maga sem jutott kézzel fogható eredményre, így ez a könyve inkább egy feltáró családtörténet, ami egy kicsit sem von le az értékéből.

A zsidóság helyzetén túl rámutat az érem másik oldalára, az arisztokrácia veszteségeire, ami nem csupán a vagyon, hanem a méltóság teljes elvesztésével is járt, és amit utódaik lenyomatként őriztek és vittek tovább magukkal.

Mihályi Fruzsina • Koczor Nóra - Kapunyitási pánik

Mihályi Fruzsina • Koczor Nóra - Kapunyitási pánik

Önismereti munkafüzet fiatal felnőtteknek

Önismereti munkába kezdtél, vagy úgy érzed, elakadtál az életed valamelyik területén? Ez a munkafüzet szuper segítséged lehet abban, hogy megtaláld a neked megfelelő irányt. Bár a tematika a kapunyitási krízisre alapoz, olyan, későbbi szakaszban is előforduló élethelyzetekre ad remek feladatokat, mint a munkahelyváltás, a párkapcsolati elakadás, a baráti kapcsolatokban beálló változások, vagy a pénzügyi elakadás.

Örömmel nyugtáztam, hogy bár csak rövidebb szakmai magyarázó szövegek találhatóak a könyvben, ezek mégis hitelesek, összeszedettek és rendkívül igényes kivitelezésűek.

A munkafüzet elején megismerünk 7 fiktív huszonéves karaktert, akik a folytatásban, - mintha ők is válaszoltak volna a feladatokra -, segítséget adnak az olvasónak saját benyomásaikkal - mindezt úgy, hogy ez koherens is az elején megismert történetükkel, személyiségükkel (így mindenki találhat olyat, akivel könnyebben azonosul).

Bár maguk a feladatok egyszerűek és jól követhetők, annak javasolnám, aki már alap szintű önismerettel rendelkezik, vagy van szakmai segítsége, hogy további támogatást és segítséget kapjon a továbblépésben. Haladóknak is ajánlom, mert sokszor a könnyűnek tűnő feladatban rejlenek az igazi kincset érő megoldások!☺️

Penelope Douglas - Bully; Szívatás

Penelope Douglas - Bully; Szívatás

Jó magasra került nálam a léc a Credence olvasása után. Penelope Douglas stílusa nagyon közel áll hozzám, a mondandója pedig mindig aktuális, így hozta a vártakat, de nem avattam kedvencet.

A Szívatás a végzős lány, Tate és gyerekkori barátja, Jared kapcsolatát kíséri végig. Az első pár fejezetben megismerjük a rövid előzményeket - Jared, a suli szent és sérthetetlen rosszfiúja már jó ideje azon van, hogy Tate-et szívassa a suliban, de Tate kiszabadul a káros légkörből - egy évet Európában tölt tanulmányaiból.

Visszatérése után már nem ugyanaz a visszahúzódó lány, aki volt: eltökéli, hogy kiáll magáért.

Mondhatnánk, hogy ez egy igazi ellenségekből szeretők sztori, valójában azonban itt sosem volt a két főszereplő igazi ellenség, még ha ezt maga Tate nem is látja valamilyen érthetetlen okból:D

Sokszor forgattam a szemem Tate gondolatain és viselkedésén, de ilyenkor arra jutottam, hogy egyébként ez tök reális egy 17-18 évestől, na meg olyasvalakitől, aki hasonlókon ment keresztül, mint ő. K. C.-vel való barátságát elég felszínesnek tartottam; még vele sem osztotta meg igazi, mély érzéseit, és amit a lány tett, nekem nem lett volna ilyen könnyen elfogadható.

Éppen olvasás közben töprengtem azon, mennyire érdekes, hogy habár valójában mindig furcsálljuk, hogy a főszereplők javarészt tinik, mégis szeretjük az ilyen történeteket... Erre a gondolatra jól reflektált a szerző - zárógondolataiban olvashatjuk ennek az igazi miértjét:

"Fontosnak tartom, hogy mindig tanuljunk valami újat, és folyamatosan fejlődjünk. Próbáljunk ki új dolgokat, és tűzzünk ki új célokat a szemünk elé! De... soha ne nőjünk fel. Ó, ne, az tragédia lenne."

Mindent egybevetve jó kis kezdése volt ez az új évnek, továbbra is örömmel olvasom az írónő könyveit.