Csigó Katalin - Romok között

Csigó Katalin - Romok között

Traumák, gyász, szerelem, valamint egy 17. századi javasasszony, egy író és egy altatóorvos. Te milyen regényt írnál, ha az alábbi szavak állnának rendelkezésedre?

Nem egyszerű, mert ahogy a gyásznak, úgy a szerelemnek is súlya van. A létezés átmeneti, szereplőink pedig különösen nyitottak arra, hogy annak hajszálvékony fátylán átlépjenek valami még megfoghatatlanabb helyre. A regény három szálon fut három szereplő egy adott életszakaszáról, melyek téren és időn átívelve fűződnek össze.

Az első részben a 17. század Velencei Köztársaságba kalauzol minket az írónő. Az Isztriai-félszigetre menekült javasasszony, Magdaléna sokat látott korábbi élete során, az ég pedig különös képességgel áldotta meg: olyanokat érez és lát, amit a környezete nem. A helyi kovács azt kéri tőle, gyógyítsa meg lányát, akit meger*szakoltak. Ám ez a küldetés többet kíván tőle, mint amennyit saját erejéből adni tudna.

A második történet ugyanott játszódik helyileg, azonban a jelenben vagyunk, ahol a középkorú, gyászoló író próbál megküzdeni szerelme elvesztésével. Ez tetszett leginkább – ez tulajdonképpen egy naplózásos-szabadírásos stílusban íródott fejezet, megannyi költői kérdéssel, a lélek viharaival, az élet értelmének keresésével.

Számomra váratlanul kapcsolódott egymáshoz mind a három rész. Az utolsó – várakozásommal ellentétben – nem sokat mutat az előzményekből. A fiatal nőt saját megélésein keresztül ismerjük meg egy menetrendszer szintre kalibrált, rutinokkal és kiszámíthatósággal bemért életen át. Mindennek és mindenkinek szeretne megfelelni, de nem tudja, mi is a mérce, és fél a változástól. Sem családja, sem barátai nem látják őt annak, aki, az élet pedig úgy megy el mellette, mintha ott sem lenne. Egyetlen szenvedélye az úszás, itt teljesedik ki, de a kontrollt még itt sem tudja teljesen elengedni.

Tetszett a három blokkból álló regény, mert az alapötlet és a pszichológia, valamint a spirituális irány is különleges színezetet ad neki.

Nekem viszont hiányérzetem volt, mert el tudtam volna képzelni hosszabb kivitelezésben. A különálló részek között erős különbséget éreztem – a második történet súlya és komplexitása alapján önmagában is megállta volna a helyét. Szuper lett volna, ha a harmadik szállal erőteljesebben össze tudott volna érni, de ebben a formában is megvolt a maga mondandója.

Ennek ellenére mindenképp érdekes olvasmány volt, nem szokványos megközelítéssel és felépítéssel.

Tana French - A kereső

Tana French - A kereső

Neked mi jár a fejedben, amikor Írország mezőgazdasági vidékeire gondolsz? Helyi kocsma, állattartás, és hogy mindenki ismer mindenkit? Bizonyára Cal is erre számított, amikor úgy döntött, korán nyugdíjba vonul, befejezi rendőri pályafutását, és eltűnik a világ háta mögötti kis ír faluba.

A negyvenes évei végén járó termetes férfit nehéz nem észrevenni - a helyi közösség gyorsan magába fogadja, ám hamar kiderül, hogy a látszólagos összetartás és a humoros froclizások mögött íratlan szabályok, egymás között kiosztott pozíciók és ki nem mondott titkok rejtőzhetnek.

Miközben főszereplőnk éppen frissen megvásárolt, felújítandó házán ügyködik, megjelenik nála Trey, a tizenhárom éves gyermek, aki a helyi hátrányos helyzetű család egyik gyermeke. Először szinte szavak nélkül közelítenek egymáshoz, a kölyök visszahúzódó, óvatos az idegenekkel szemben. Amikor azonban később megnyílik, és elmondja a férfinek, miben szeretné a segítségét kérni, minden megváltozik.

Cal tulajdonképpen régi élete elől menekült el, azoktól a szerepektől kívánt megválni, amikben 25 évig élt. Nem elég jó apa, bukott társ és kiégett zsaru. Új élete döntéshelyzet elé kényszeríti, ahol mérlegelnie kell, bevállalja-e a kihívást, vagy cserben hagy valakit, aki csak rá számíthat egy iszonyatosan fontos kérdésben.

Az, hogy mit válaszol, arra is kihatással lehet, hogy tovább tud-e lépni saját korlátain, el tudja-e engedni azt, ami már nem szolgálja.

Megjelölései alapján krimi/thriller, de semmiképp ne a szokásos nyomozós, előre kiszámítható sztorira számíts! Cal Hooper vidéki élete komótos, lelassulós, módszeresen felépített lépésekkel halad előre. Szinte érzed a természet illatait, hallod a varjak károgását - már-már az ő napirendjükbe is bepillantást nyerünk -, látod a nyuszik ugrálását az erdő szélén, és a csendes, csillagos éjszakát.

A filmes élményhez az is nagyban hozzájárul, hogy sok a hétköznapi, vagy annak tűnő párbeszéd, és olyan igaziak a karakterek is. Mégsem tudjuk, ki lehet, aki gaztettekre is képes, de remekül alakítja a szerepét, és ki az, aki nem tökéletes, mégis szerethető. Egyáltalán: ki kell, hogy zárja egymást ez a kettő?

Érdekes módon többször is eszembe jutott Jón Kalman Stefánsson stílusa, talán azért, mert nála tapasztaltam ezt a fokú kellemes belassulás-érzést. Vannak történetek, amik elmesélését nem siettethetjük; meg kell adni a módját. Úgy érzem, A kereső is egy ilyen történet. Szánj rá időt, és szeretni fogod!

Papp Noémi - Miattad felébrednék

Papp Noémi - Miattad felébrednék

Meglepve láttam, hogy A bártfai füvesasszony történetei után az írónőnek novellás kötete jelent meg, úgyhogy már akkor tudtam, hogy ezt mindenképp olvasnom kell!

Minden novella egy külön hangulat, és mégis mindegyikbe bele tudunk helyezkedni. Mintha mamád barátnőjéről, a távoli unokatestvérekről, vagy a régi munkatársaidról olvasnál. Közeli, mégis fordulatos történetek pörögnek le a szemünk előtt. Hol vidám, hol elgondolkodtató, vagy éppen szomorú, olyan, mint egy doboz bonbon, sosem tudod, épp melyik íz következik.

Amire nem számítottam előre, az a megírt megélések és érzelmek széles skálája. Nemcsak a boldog pillanatok, hanem ugyanúgy a rossznak címkézettek is helyet kapnak. A kihívások, az elmúlás, a csalódás, a becsapottságérzés és a betegségek is részei a könyvnek, akárcsak az emberi életnek. Az írónő nem félt behozni az idősebb generáció napjainkban való boldogulását és aggodalmait sem, ahogy a generációk közötti kommunikációs gikszerek is bekúsztak hol realisztikusan, hol humorral spékelve.

Ha Noémi történelmi regényei a múltat elevenítik meg nekünk, a Miattad felébrednék a jelen hiteles képviselője.

Könnyed, de tartalmas, több korosztályhoz szól, és jó beszélgetésindító is lehet!

Susie Tate - Az álmodozó

Susie Tate - Az álmodozó💭🩷

💋Romantikus, gyorsan haladós agykikapcs💋

A húszas évei második felében lévő Lucy Londonba költözik, hogy kibújjon csigaházából. Bátyja gyerekkori barátjának cégéhez kerül, de munkaköre olyan távol áll tőle, mint Makó Jeruzsálemtől. Felix üzletember, aki ítélkező, rideg apa mellett nőtt fel. Egy dolog lebeg a szeme előtt, hogy megfeleljen, és teljesítsen ő és cége is. Igen ám, de Lucy-t ezer éve ismeri, és nem küldheti csak úgy haza, ha nem tetszik neki, ahogy a lány dolgozik. Márpedig Lucy nem a munka hőse, és úgy fest, nem is tervez azzá válni.

Kiskora óta imád történeteket mesélni, mindig saját világába húzódott vissza, ha valamire választ keresett, vagy amikor éppen nem volt jól. A különös történetek iránti szenvedélye azonban nem állt meg a gyermekkori ábrándozásnál. Most elérkezett az idő, hogy megmutassa magát a világnak, és még valakinek, aki nem is sejti, milyen fontos szerepet tölt be életében.

Ha hiányolod a Bridget Jones naplóját és titkon wattpad-sztorikkal kötöd le magad, ezzel is rezonálni fogsz. 

Mindamellett, hogy a szöveg felépítése és mélysége nem erőteljes vagy összetett (ezen szerintem nincs mit szépíteni), nagyon kellett most egy ilyen kaliberű könyv! Hihetetlen gyorsan haladtam vele, vitt magával, és nem kellett a feldolgozásához külön mentális tér.

Én azt mondom, néha tényleg elég ennyi is.

Talán kicsit egyéni meglátás ez, de kaphatott volna főszereplőnk, Lucy egy diagnózist, ugyanis a viselkedése alapján jócskán a (javarészt autizmus-ADHD) spektrumon mozgott, nem pedig a szimpla "álmodozó" művész kategóriában. Ez lekerekítette volna a párbeszédek és a reakciói szögletességét, bár egy idő után már nem annyira foglalkoztam ezzel. Inkább arra jutottam, hogy jó olyan könyvet is kézbe fogni, ahol a főszereplő távol áll a megszokott tökéletestől, a válaszok pedig néhol kicsit "nyomik".

A lány bénázásai azért így is eléggé túl voltak tolva, néhol életszerűtlennek hatottak. Csajszikánk fel volt háborodva, hogy 27 évesen nem kezelik felnőttként, de erre jócskán ad okot. Felix is úgy kommunikál vele, mintha 16 lenne, (közben halál kínos helyzeteket produkálva).

Egyébként a vicces az, hogy ennek ellenére olvastam ám én lelkesen! Olyan ez, mintha a tini unokahúgod első romantikus írását kapnád meg elolvasásra, vagy a komfortfilmed elé vetődnél be. Ultraciki, tudod, mi jön, mégis végignézed, és drukkolsz a happy endért.

Tökéletes egyszerolvasós romantikus regény ez egy nehezebben emészthető könyv elolvasása utánra, vagy nyáron a strandon fetrengéshez, esetleg azokban a tizenöt percekben, amikor nyugtod van a gyerek mellett. Esküszöm, ki fog kapcsolni!

Borító: ⭐⭐⭐⭐

Sztori: ⭐⭐⭐

Stílus/nyelvezet: ⭐⭐⭐

Főszereplők: ⭐⭐

Olvasási élmény: ⭐⭐⭐⭐✨

Nagyon szeretem a Kossuth könyveinél magát az olvasási élményt. Igényes szöveggondozás, szuper betűméret és kellőképpen szellős sortávolság emberi margókkal. Tényleg öröm időt szakítani az olvasásra!

T. J. Klune - Oly fényesen ragyogtunk

T. J. Klune - Oly fényesen ragyogtunk☄️🌠

Te mihez kezdenél, ha kiderülne, hogy közeleg a világvége, és az életedből már csak pár hét maradt hátra?

Don és Rodney idős pár, akik felkerekednek, hogy lakóautójukkal bejárják Amerikát. A kirándulás nem egyszerű, hiszen hosszú utat kell megtenniük, mire elérik céljukat, és tudják, hogy soha nem térnek vissza. Míg ők elindulnak, az őket körülvevő emberek magukból kikelve, vagy éppen beletörődve próbálják átvészelni a maradék időt, ki-ki a maga módján. 

A kaland során több helyen is megáll pihenni a két férfi, és minden ilyen alkalom új ismeretségeket, történeteket és tanulságot tartogat. Emberi kapcsolatokról, eltemetett érzésekről, soha meg nem valósult vágyakról, szégyenről, gyászról és a legváratlanabb pillanatokban beköszönő boldogságról. De mit jelent egy jól megélt élet, és mit számít az egész, ha pont magunknak nem tudunk megbocsátani?

Ahogy telnek a napok, egyre közeledik a végállomás, mégis bizonytalan, sikerül-e odaérni. Milyen ígéret ér annyit, amiért a világ végére is elmennénk, mielőtt minden eltűnik?

Határozottan kell ide egy bizonyos hangulat, mert melankolikus, és elgondolkodtat, de közben rámutat arra is, milyen igazán önfeledtnek lenni, amikor már nincs megfelelési kényszer, és szabályok. Szerintem fontos üzenetet hordoz, mert a valódi kérdés inkább az, hogy ezeket a szabályokat nem mi hozzuk-e létre azért, hogy lekorlátozzuk magunkat.

Közel került hozzám a kissé morcos és magának való, de igazi, hű társ Rodney és az őt kiegyensúlyozó, barátságos és nyitott Don karaktere. Olyan terhet cipelnek magukkal az éppen szétszakadó világban, amely napjainkban is aktuális és jelentős témákat érint. 

A párhétnyi történést végigkísérik a sorra bekövetkező természeti jelenségek, a Földhöz egyre közeledő fekete lyuk, a légköri változások, melyek vészjósló lepelként borulnak az emberekre.

A mű végén egy hosszabb méltató részt is hagyott Klune, látszik, hogy szívvel-lélekkel alkot. Éppen ezért kicsit csalódás, hogy a magyar fordításban sok a hiba, mert azt gondolom, az eredeti verzióban erre biztosan jobban figyeltek. A borító viszont csodálatos, és nagyon jól tükrözi a történet atmoszféráját.

Ha szereted a világvégés sztorikat, de emberi, érzelemgazdagabb megközelítésből olvasnál róla az akciódús helyett, ezt tuti szeretni fogod!

Kelly Loudenberg • Makiko Wholey - Hollywood Vampires

Kelly Loudenberg • Makiko Wholey - Hollywood Vampires

Johnny Depp, Amber Heard és a per, amely megrázta a világot

Ha meghallod, hogy JohnnyDepp, le merném fogadni, hogy azonnal beugrik egy kép, amin épp valamelyik híres karakterszerepében látod magad előtt. Ez a név az elmúlt évtizedekben fogalommá, tulajdonosa pedig ikonikussá vált, így hát letaglózó volt, amikor mindenki Jack Sparrowjáról kiderült, botrányba keveredett exfeleségével, Amber Heard-del.

Bevallom, gyerekkorom óta imádom Depp filmjeit, ám a pereskedésig fogalmam sem volt arról, a néven túl ki is az említett hölgy. Nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal követtem végig azt a 6–7 hetet, amíg tartottak a tárgyalások. 

A me too mozgalom jelentős vezérfonal, nem alaptalanul, hiszen Amber Heard ennek az akkor frissen berobbanó mozgalomnak vált kiemelkedő alakjává, de aztán meghatározó fordulópontot is hozott annak életébe.

A mű írói összeszedték a rengeteg, évek alatt összegyűlt anyagot, interjúkat készítettek, fontos kapcsolatokat ápoltak, aztán a pletykákat és a kétes eredetű infókat megszűrték. Adtak hozzá némi bennfentes forrást, majd időrendbe szedve könyvvé gyúrták. 

A színészek megismerkedésétől kezdve kapunk betekintést a Depp–Heard páros életébe, a fő cselekmény viszont nem maga a per, inkább az előzmények. Nem történik állásfoglalás egyik fél irányába sem (ez egyébként nagyon szimpatikus), úgyhogy ránk van bízva, mit gondolunk a cselekményről.

Mindezek ellenére kicsit sem száraz a stílus - olyan, mint azok a régi televíziós sorozatok, amikben független szakértők kísérték egy celeb életét, és közben kommentálták a legkülönfélébb megközelítéből (stylist, újságíró, régi barát). Itt is a legfelkapottabb hírességek életébe pillanthatunk be, ami kívülről sokszor fényűző, belülről mégis iszonyatosan destruktív és magányos. 

Ez a válási történet azért vált felkapottá, mert olyan sztereotípiákat kérdőjeleztünk meg, mint hogy férfiak is lehetnek bántalmazottak, nem csak nők, ráadásul olyan erős karakterű férfiak is kerülhetnek ilyen helyzetbe, mint maga Johnny Depp. A másik fontos üzenete nekem mégis a figyelemfelhívás arra, hogy nem minden fekete vagy fehér. Nem kell eldönteni, melyik oldalnak van igaza, nem ez a cél, inkább a kritikus gondolkodás és az elfogadás.

Elénk került két, hétköznapinak tűnő problémákkal küzdő híresség, a gondokat azonban az a rengeteg pénz sem tudta megoldani, sőt, csak tovább súlyosbította a helyzetüket. Fontos lett volna, hogy legyen igazi segítségük, ezt mégsem kapták meg.

Elegendő volt pár rosszul megfogalmazott cikk ahhoz, hogy több évtized keményen felépített munkáját tegye tönkre és húzzon ki Hollywood kedvencei közül egy nevet, ami egy egész korszakot határozott meg. Johnny Depp ügyével párhuzamosan számos ismert embert törölt el a színről a cancel culture, és hogy ezek közül mennyi volt jogos, jó eséllyel sosem tudjuk meg.

A cím szimbolikus – utal a hollywoodi világ sötét oldalára, másrészt Deppék jelenleg is turnézó zenekarára, melyben Johnny a per óta méginkább önmagára talált.

Thury Zsuzsa - Angéla

Thury Zsuzsa - Angéla

Az 1961-es kiadású Pöttyös könyv hűen hordozza magában a korszak nagyon tipikus jegyeit.

Nyolc fővárosi fiatal úttörőtáborba készül Zala megyébe, ahol három hetet töltenek el, miközben megismerik és összegyűjtik a környék nevezetes dalait, népszokásait.

Történetünk főszereplője a leírás alapján Guszti, aki nagymamájával él együtt, és az egész világra dühös. Nem tudta feldolgozni, hogy édesapja négy éve elhagyta őket, és új családot alapított Amerikában. Arra vágyna, hogy szeressék, de nem tudja, ezt hogyan fejezze ki jól. A fiatal fiú kifejezetten értelmes, emellett próbál megfelelni a tanároknak és kitűnni társai közül, de közben érződik rajta az az ellentmondásosság, ami a lelkében is dúl, így olykor ellenséges és mogorva. 

Ugyan a fülszöveg szerint a fiú a főszereplőnk, valójában a könyv sokkal inkább, de legalább ugyanannyira szól a címadó Angéláról is. A 13-14 éves, bájos kislány elvesztette édesapját, és egy ideje édesanyján kívül annak új párja is velük él. Kapcsolatuk nem éppen rózsás, Angéla jelentéktelennek és magányosnak érzi magát saját családjában.

A nyári tábori részvétel lehetősége megtisztelő, csupán pár iskolásnak adatik meg ilyesmi, mostohaapja mégsem akarja, hogy menjen.

Angélának végül csak sikerül véghez vinni tervét.

A könyv semmi eszméletlent nem tartogat - a maga egyszerűségében von be minket abba a világba, ahol még kapcsolódtak az emberek a természettel és egymással, és ahol a kétkezi munka megfizethetetlen és értékes volt (egyébként miért felejtettük ezt el értékelni?).

Bejön néhány, most már riasztó nevelési módszer és megközelítés, ami mai fejjel olvasva hajmeresztő, kirekesztő, vagy éppen kegyetlen, de akkoriban normális/elfogadottabb volt (például a gúnyolódás, a verések, vagy a fogyatékkal élőkkel való bánásmód).

Hiába voltam jóval később fiatal, mégis eszembe jutottak az általános iskolai táborok, és így könnyű volt ráhangolódni a békés falusi hangulatra és a sosem unalmas közösségi kikapcsolódásra.

Ez elvileg egy tini szerelmi történet is, amiről ha előzőleg nem olvasok, rá sem jöttem volna, mert annyira nem erről szólt. Mondhatnám, hogy de kár, de nem az, mert enélkül is teljes értékű volt a könyv. Nem vártam tőle túl sokat, de jó volt egy kis kitérőt tenni a megszokott zsánereken kívül.