Iain Reid - Azon agyalok, hogy ennek véget vetek

Iain Reid - Azon agyalok, hogy ennek véget vetek

"Az emlék önálló életre kel, valahányszor fölidézik. Nem abszolút érvényű. A valós eseményeken alapuló sztorikban sokszor több a fikció, mint a tény. A fiktív történeteket is, az emlékeket is újra meg újra fölidézik, elmesélik. A mese különböző válfajai. És mi a mesékből tanulunk, a mesék segítségével értjük meg egymást. A valóság viszont csak egyszer történik meg."

Rettenetesen alulértékelt pszichothriller egy igazán beteg csavarral. Miért nem hallottam még erről korábban és hogy lehet, hogy nem magasabb értékelésű?

Pár óra alatt olvastam ki ezt a 256 oldalas, végig feszített hangulatú kis könyvet, ami nem szűkölködik filozófiai magasságokba emelni az élet olyan alapvetőnek tűnő kérdéseit, mint például hogy "Minden sztori kitaláció. Még a valós történetek is." Egy igazi nerd srác beszélgetését kísérjük figyelemmel újdonsült barátnőjével. A fiú szüleihez vezető párórás autóút alatt a lány szorong - úgy érzi, nem vallhatja be, hogy pár hete telefonon zaklatják, amiben a furcsa, hogy a hívások és üzenetek mindig saját számáról érkeznek. Jake szüleinek házába érve még furcsább hangulat telepedik ránk - a szülők szokatlanul viselkednek, a ház kellemetlen érzéseket kelt, valami nincs rendjén.

Az író ügyesen játszik az érzékeinkkel is - hideg és meleg érzetek váltakoznak a lapokon - hol az az érzésünk, hogy a diszkomfortot a dermesztő hideg, hol pedig, hogy a stressz keltette meleg adja. Azt pedig, hogy együtt izgulunk a lánnyal, csak fokozzák az olyan körülmények, mint a sötétség, az elszigeteltség vagy az elérhetetlenség ténye.

Ugyan végül a pár elhagyja a régi épületet, mégsem múlik a rossz érzés. Miért viselkedik mindenki zavartan, és hova fut ki ez az egész történet?

Iain Reid nevét ugyan most hallottam először, bízom benne, hogy további írásait is olvashatom majd magyarul a jövőben.

És végül további két idézet, csak mert tetszettek:

"Az emberek hiába ismerik a statisztikai adatokat, amelyek szerint a házasságok többsége nem tart sokáig, továbbra is a házasságot tartják az ember normális állapotának. A legtöbben meg akarnak házasodni. Nem tudom, van-e még egy dolog a világon, amit ilyen rengetegen csinálnak , dacára annak, hogy ilyen borzalmas a sikerrátája."

"Sokat gondolkodtam rajta, hogy mindig jó dolog-e az intelligencia? Nem biztos. Mi van, ha végeredményben pocsékba megy? Mi van, ha inkább magányhoz vezet, mintsem beteljesüléshez? Mi van, ha produktivitás és tisztánlátás helyett fájdalmat, elszigeteltséget és utólagos megbánást terem?"