Matthew Perry - Jóbarátok, szerelmek és az a Rettenet

Matthew Perry - Jóbarátok, szerelmek és az a Rettenet

"Örülök, hogy itt vagy, Matty. Ügyes voltál. szeretlek." – Lisa

•Ezzel az előszóval kezdődik az az önéletrajzi történet, aminek a könyvön is túlívelő végét már ismerjük. Szívszaggató tudni, hogy Lisa Kudrow szeretetteljes szavai mennyire kevés időre szóltak.

•Matthew Perry függősége számomra eddig meglehetősen felszínes szinten volt ismert, így elképesztő volt arról olvasni, - és bevallom, nem is igazán tudom valójában felfogni-, milyen mélységű volt a baj. Bár pontos adatokról és számokról is írt Perry, ép ésszel befogadhatatlan belegondolni abba, egy emberi szervezet mégis hogyan képes ennyi ideig kibírni. Hogy hogyan volt képes egy világsikerű sorozatot végigcsinálni tökéletes szerepben maradva úgy, hogy sosem volt egészséges, miközben egyébként döbbenetes nagyságrendű pénzt keresett.

•Ez az írás nem való mindenkinek. Ugyan meglehetősen tárgyilagosan, mégis a helyzet komolysága mellett szórakoztatóan mesél megpróbáltatásairól a színész, azok, akik a Jóbarátok hű rajongói, nem biztos, hogy be tudják fogadni a valóságot is Chandler mellé úgy, hogy azzal ne omoljon bennük össze a mindig vidám, hóbortos ember képe. Hogyha újra rám fog törni a Jóbarátok láz, már egészen másképp fogom látni Chandlert, mert látom ŐT is, a hús-vér embert a szerep mögött.

•Bár elég csapongó az írás, mégis követhető, és tudva, hogy ráadásul mennyire gyorsan ment el közülünk a kötet megszületése után, még megrendítőbb volt olvasni a sorokat. Az az érzés fogott el, hogy ezt ő is egy lezárásként készítette el - ha tudatosan, ha nem. Az utolsó blokkban csak úgy pörgeti le előttünk a legfontosabb eseményeket.

•Óriási felkiáltójel ez az őszinte napló, hogy mennyire komolyan kell venni a hozott traumákat, és az azok fel nem dolgozásából eredő függőségeket, legyen szó alk•h•lról, dr•g•król és egyebekről. Amellett, hogy megismerhettük, min ment keresztül Matthew Perry, sosem ítélkeznék felette - a szememben ő így is ugyanaz a remek, jó humorú színész, és ebből semmit nem vett el az, amit olvastam, sőt, rávilágított arra, hogy a nehézségek ellenére mennyire jó ember maradt. Igazán talán sosem nőtt fel, de éppen ez sarkallta arra is, hogy ne adja fel, mert hát biztos, van ennél több is a világban, mint szenvedés. A felnőtt Matthew egyik kedvence a csodálatos panoráma volt, amelyet saját házából élvezett. Gyönyörködött az óceánban, hallgatta az alatta elterülő városi élet zajait.

Végül egy idézet a könyvből, ami erősen érint, hogyha tudod, hogyan ért véget a valós történet:

„Mindennap farkasszemet nézek a halállal. Már nincs bennem több józanság. Ha még egyszer szétcsapnám magam, soha többé nem jönnék vissza."

És egy másik, ami elgondolkodtatott: "Az alkoholisták azt hiszik, hogy a valóság elől menekülnek, pedig valójában egy olyan mentális rendellenességet próbálnak leküzdeni, aminek a létezéséről még csak nem is tudnak."

💔