Irvin D. Yalom - A magyar macska átka
• A protokoll által kevésbé vezérelt terápiás ülésnek megvannak a maga sikerei és buktatói is - Yalom ebben a könyvében 6 történettel mutatja be ezt, a már jól megszokott humorral, könnyedséggel. Annak ellenére, hogy a kötet írójához hűen az egzisztenciális pszichológia örökzöld témáit boncolgatja, szeretem, hogy nem egy szakzsargon-gyűjtemény, tehát nem kell pszichoterapeutának lenni ahhoz, hogy feldolgozható legyen.
• Mégis érzékelem a rétegeit - hogy mi az, amit egy teljesen laikus olvasó visz magával belőle, s mit egy szakmabeli, és mi az, ami általánosságban Az Embernek íródott. Mert hát a terapeuta is az.
• Yalom úgy, hogy világszinten elismert pszichoterapeuta, mégis rávilágít, hogy sokszor igenis szükséges plasztikusan értelmezni bizonyos terápiás helyzeteket, és egy folyamatot gyakran épp az lendít előre, hogy nem előre eltervezett és menetrendszerű.
• Bevallom, nem a kedvenc témám a halál és az elmúlás, de nem is járok szemellenzővel emiatt - kell azonban az, hogy íróként megfelelő finomsággal és kellően árnyaltan legyen megfogva ez a törékeny téma, különben ellenállásokba ütközik.
• Néha fogtam a fejem, mert akarva akaratlanul kritikával illettem a terapeuta viselkedését, de hát amúgy meg pont ez támasztja alá a könyv mondandóját, azaz, hogy van, amikor az élet és a spontaneitás írja a legjobb forgatókönyvet, még páciens és terapeuta között is. Yalom amellett, hogy saját esetes hibákat dolgoz fel, cseppet sem veszít szakmaiságából és hitelességéből, és ezt nagyon értékelem.
• Kutatások bizonyítják (végstádiumú rákos betegeken vizsgálták ezt), hogy amint elfogadjuk az élet végességét, onnantól sokkal jobban meg tudjuk tölteni és ki tudjuk élvezni a még ránk várakozó éveket. Végül záró gondolatként:
"Ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, mikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé. [...] A halálban nincs többé "te". "Te" és a "halál" nem létezhettek egyszerre."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése