Kiss Ildikó Judit - Tizenegykor nálad
Melankólia, rezignáltság, generációs traumák, megbánás, gyász.
Kiss Ildikó Judit első könyvében olyan életekbe nyerhetünk betekintést, melyek mesélői erőszakot, függő szülők hanyatlását, és azok elutasítását élték át, mások életét pedig jelenbeli érzelmi kiégés, megbánás vagy düh járja át. Azt kérdezik maguktól, hogy amit eddig tettek, ahogyan szerettek, amit az élet valójában nyújtott nekik, az elegendő-e.
Olyan témákat hoz a látóterünkbe, amiket manapság divat szőnyeg alá söpörni és amennyire csak lehet, távolítani, mintha nem is lenne. Szabad-e többet kívánni, szabad-e másra vágyni, szabad-e elszakítani a láncokat, amik a boldogtalansághoz kötnek? Bűn-e a vágy, bűn-e a testiség egy bizonyos státusz vagy kor felett? Mi a szép, és kik az élet igazi tanítói?
E történetek olykor tompult, pocsolyaszerű, máskor ijesztően ismerős, nosztalgikus hangulatot fonnak az olvasó köré, és hétköznapi példákkal mutatnak rá igazán, milyen az élet és a halál közötti vékonyka határvonalon egyensúlyozva élni, milyen látni arról másokat játszi könnyedséggel lezuhanni. Hogy a zuhanás nem a zuhanónak fáj aztán, hanem aki ismerte őt. Hogy fájhat úgy is, ha a hozzá fűződő érzés az utálat.
❗Esetleges spoiler❗
Az első, nekem legkedvesebb történet fontosságára a könyv végén eszméltem rá, bevallom, nekem kellett is egy kis idő, mire rájöttem, hogy az első után a többi sztori a Mamikának átadott pakk. Tetszett ez a keretes szerkezet, és igazán szép zárást kapott az utolsó mondattal ez a mély, elgondolkodtató, kicsit mindenkihez kapcsolódó könyvecske.
(Esetleges spoiler vége.)
Örülök, hogy megszületett a Tizenegykor nálad, mert követem az írónő munkásságát jó ideje, és láttam, mennyire szívvel-lélekkel benne volt ebben a projektben. A borító pedig szintén gyönyörű. (Az alkotó művészi kifinomultsága már a Stefánsson köteteknél is megfogott:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése