Johanna Sinisalo - A Nap Magja

 Johanna Sinisalo - A Nap Magja

"Néha elegendő egy kellően hangos és befolyásos csoport, hogy olyanná változtassa a világot, amilyennek a csoport tagjai akarják. A csoportnak még csak túl nagynak sem kell lennie. Bőven elég, ha egyesek a saját személyes elképzeléseiket úgy állítják be, mint egyetlen létező igazságot […]"

Azta... Arra, hogy egy olyan modern, izgalmas, különleges olvasmányt találok, ami vetekedik Orwell 1984-ével és A Szolgálólány Meséjével, nem gondoltam. Sinisalo disztópikus, alternatív történelmi regénye teljesen magával rántott. 

Főszereplőnk Vanna, aki húgával az euszisztokratív Finnországban nő fel, ahol a nőket már gyerekkorukban két külön csoportba rangsorolják a szerint, hogy a társadalom számára hasznosíthatóak, vagy sem. Vanna és Manna teljesen különböző személyiségű lányok, nagymamájuk pedig igyekszik elrejteni Vannát a külvilág fenyegetésétől, így a társadalmilag előnyös eloiként neveli.

Vanna kapszaicin-függővé válik, aminek forrása az országban betiltott csilipaprika, oka pedig egy családi rejtély kétségbeejtően hiányos feldolgozni akarása.

A történetet a gyerekkori visszaemlékezésekkel és a jelent megelőző két teljes évvel ismerjük meg, közben pedig részeivé válunk a kicsit sem veszélytelen csiliüzletnek, és a mélyről hívogató "Pince" jelenlétének, ami mindig érzékletesen reprezentálja Vanna mentális állapotát.

Az egyébként váltott szemszögű elbeszélést finoman adagolva kísérik a Mannának írott levelek, az általa bemutatott eseményekben pedig megmutatkozik a lány megbánása és őrlődése, a kétségbeesés, a szinesztézia különleges megélése és az a disztópikus valóság, ami valamiért túlságosan is ismerős.

Johanna Sinisalo neve számomra érthetetlen módon még nem felkapott, de remélem, ez idővel változik majd, mert zseniális író.