Emma ZR - A lidérc

Emma ZR - A lidérc

Azt sem tudom, hol kezdjem. Mert ez valójában sokkal több, mint egyszerű erotikus pszichothriller. Evelin (Szellem) hétköznapi lány, aki pár éve elvesztette szüleit, azóta pedig gyógyszerek által letompítva, depressziósan éli mindennapjait. Már azon gondolkozik, milyen módon vethetne véget ennek a végeláthatatlan ürességnek, ami felemészti, amikor új szomszéd költözik az utcába. Zente (Lidérc) lehengerlő, titokzatos, tetovált álompasi, és érthetetlen módon épp őt szeretné megismerni.

Eközben azonban a lány rájön, hogy valaki követi. Besurran hozzá, amikor alszik, bekúszik a gondolataiba, de ennyivel nem éri be. Egyre többet és többet akar.

Hol van az a pont, ahol a világ teljesen szétcsúszik, ha már eddig is annyira közel volt ez a pillanat? Megmenthet-e valakit egy másik ember, vagy előbb ragadja el az őrület, és az életét fenyegető incidensek okozta kétely?

Emma ZR olyan történetet ad a kezünkbe ezzel a könyvvel, ami tankönyvi példája lehetne jópár pszichológiai esetnek, de különösen jól ábrázolja a bántalmazói kapcsolat dinamikáját, és mutatja be az üldöző-áldozati párosban zajló gondolatokat, motivációt.

Azért nagyon elementáris, mert nemcsak a racionális oldalt érzed át, hanem azt az iszonyatos kettősséget is, amit a józanság és a ködös pszichózis határán való tánc hoz magával. Izgulsz közben, de folyamatosan ott lebeg a kérdés, hogy ebből vajon mi lesz a kiút, és ez egészen az utolsó oldalig kísér. Valójában mi is az, aminek drukkolni kell, ha minden ingoványos talajon áll?

Ajánlom, ha szeretted, és ha utáltad a Haunting Adeline-t, már csak azért is, hogy utána megvitassuk, ehhez mit szóltál. Engem megvett kilóra.