Janja Vidmar - Fekete varjú

Janja Vidmar - Fekete varjú

Szemet lehet-e valaha afelett hunyni, hogy 6-8 éves gyerekekre kényszerítik a gy**kolást? Van-e megfelelő magyarázat arra, hogy egy 13-14 éves lány családját elveszítve kényszerüljön több országot átszelni, hogy viszonylag biztonságban érezhesse magát?

Míg nekünk ők "migránsok", a társadalom e csoportja egész életének megbélyegzése a szó - egy címke, ami már azelőtt rajtuk van, hogy megszólalnának. Azt, hogy ez valójában mit is takar Európában vagy csak úgy általánosságban a nyugati régiókban, mi többnyire nem is látjuk. Az állandó félelmet, a kirekesztést, azt, ahogyan egy nő megszűnik létezni onnantól, hogy hidzsábot visel. Sötétséggé válik, és valakivé, aki ha eltűnne, sem hiányozna senkinek.

Szemfelnyitó történet ez olyan fiatalokról, akik keresztülmentek a poklon. Azokról, akik túlélték, és azokról is, akik nem. Ennek ellenpólusaként kapunk egy széthullóban lévő szlovén családot, ahol a szülők egy szebb jövőt szerettek volna Londonban, de az angliai élet nem garancia a család összetartására. Feltesszük a kérdést, hogy miért tör elő egy csakugyan nem helyi, ám európai tinédzserben agresszív, rasszista megnyilvánulás az egyébként akkora politikai korrektség közepette, ami szinte már megfojt.

Valóban szabadon kimondható a saját vélemény, vagy csak akkor, ha az mások által is elfogadottnak hat?

Ellentmondva a fülszövegnek a könyv sokkal inkább szól a szír Híba és a balsorsú családok sötét útjáról, mint a szlovén Jan és Híba kapcsolatáról - én úgy érzem, utóbbinak sokkal kisebb jelentősége is van a történet egészét nézve. A jelenük szinte csendesen kíséri a borzalmas múltat és a migránshelyzet azóta is megfoghatatlan és sehova be nem illeszkedő szürke zónáját, amit folyamatosan, erőteljesen és szépítés nélkül kapunk.

Ez világít rá arra is, hogy milyen tehetetlen egy gyermek, aki szembesül az őt körülvevő őrült világgal, amiben csak boldog és megértett szeretne lenni. Hogy milyen fontos lenne az iskolákban az összetartozás érzésének erősítése, mivel a kitaszítottság ijesztő méreteket képes ölteni.

Nagyon aktuális, nagyon elgondolkodtató írás. Éppen azért nem darálósan haladós, mert túlságosan is átjön a lényeg. Kendőzetlenül ad másik szemszöget egy olyan témára, mely napjainkban egy erős és koszos szűrőn keresztül jut el hozzánk, és az esetek nagy részében éppen az embert hagyja a szűrő másik oldalán. Kevésszer gondolunk bele, hogy ez az ember egy árva gyermek is lehet. A Fekete varjú sorai annyira élők, hogy közben többször azon merengtem, milyen erőteljes film készülhetne belőle.