A. G. Slatter - A tövisek útja

A. G. Slatter - A tövisek útja

Nemrég olvastam az Üvöltő szeleket, és a friss élmény miatt is talán, de néhol olyan érzésem volt, mintha került volna egy csipet Brontë-világ ide is. Izgalmas volt aztán felfedezni, hogy az utószóban a Jane Eyre is említésre került, és nem csalódtam a megérzésemben:))

A tövisek útja szövevényes dark fantasy gótikus atmoszférával; olvasás közben körülvesz a kimondatlan szavak körüli rejtély, és a megválaszolatlan kérdések; lelkesen kísérjük a főhőst, de magunk sem tudjuk, egészen pontosan hova.

Asher Todd anyját módos családja - a Morwood família - várandósan kitagadja és száműzi, így lányát gyerekkorától fogva egyedül neveli. Ugyan Heloise mindig megtalálja a módját, hogy túléljenek, az idő múlásával egyre kegyetlenebbül viszonyul lányához és bizonytalan életkörülményeihez - minden egy újabb teher egyébként sem könnyű életében.

Asher felnőtt nőként különös terveket sző, aminek a kezdetektől bosszúállás szaga van; dadaként helyezkedik el egy háromgyermekes családnál. Bár a gyerekekhez nem igazán ért, - az önéletrajza szépítéséhez annál inkább -, a ház úrnője, Leonora gyorsan rájön, hogy Asher a legkevésbé sem szürke egyéniség, találékonysága és tudása pedig jól jöhet neki. 

Ezzel megkezdődik a játszma, aminek nem egészen világos a teljes háttere, így még váratlanabb, vajon hová jutunk. Mit tervelhetett ki Asher, hogy bosszút álljon a családon, és miért akar ennyire kiszúrni velük? Meddig megy el úgy, hogy közben saját határait is átlépi? Lehet, hogy mégsem ér meg mindent egy ígéret?

A gyógynövényekhez is jól értő nevelőnő kissé rideg külseje, nyersessége és felvett szerepe mögött egyre inkább láthatóvá válik a sérült gyermek, a magára hagyott unoka és a világban bolyongó megalázott nő, aminek köszönhetően máris elfogadhatóbbnak és elnézhetőnek látjuk a kegyetlenséget. No de lehet megfelelő magyarázatot találni a bűnre, amivel az megbocsátható?

A. G. Slatter stílusa kicsit C. J. Cooke-os, de összességében mégis más hangulatú - a történet felépítése sokkal lassabb, családregényesebb, bár a humora és a nyelvezete száraz, a zsáner pedig egyezik, nála mégis lassabb mederben folynak a mindennapok. A lélektani oldal itt is megvan, olyan jelentős, korokon átívelő témákkal, mint a családon belüli erőszak vagy az eleve elrendelt jövő. Kapunk misztikus-folkos meséket, alakváltó farkasokat és boszorkányokat.

Azért ragad magával, mert bár egy külön univerzum szereplőiről beszélünk, azokból az elemekből építkezik az írónő, amik erőteljesen meghatároztak egyes történelmi korszakokat, vagy valamiért napjainkban is velünk vannak. Ezért nem tűnik idegennek az úri milliő sem - lovakkal közlekednek a szereplők, de a misztikum és a borzongás annyira időtálló, hogy mindez teljesen jól beilleszthető modern világunkba.

Kíváncsi vagyok, érkezik-e majd ehhez kapcsolódóan új könyv, mert Slatter hagyott azért egy kiskaput a végén - nem függővéges A tövisek útja, de könnyedén folytatható lenne. Én bízom benne, hogy meg fogja ragadni a lehetőséget, hogy kibontsa a "farkasos oldalt", mert erről véleményem szerint méltatlanul kevés szó esett.

Audrey Niffenegger - Hollókisasszony

Audrey Niffenegger - Hollókisasszony

Ez egy igazán különleges kivitelezésű gótikus fantasy-mese. A történet főszereplője egy holló anya és egy postás gyermeke. Boldogtalanul él ember testében, melytől szeretne megszabadulni, amennyire lehetséges.

Bizarr, modern felnőtt mese ez, amiben elég jó kis potenciál van, de nekem ebben a formában kissé összecsapott lett, bármennyire is tetszik a képi világa. Szívesen olvastam volna dupla ekkora terjedelemben, minden furcsaságával együtt.

A lány osztálytársa egy látomásokkal bíró fiatal fiú, aki megismerné Hollókisasszonyt, de helyette egy beteg fordulattal találjuk magunkat szembe, majd a könyv utolsó előtti oldalán olyan csavar jön, hogy pár percig elgondolkoztam, esetleg átugrottam-e pár oldalt véletlenül, vagy tényleg ez a befejezés.

A mű eredetileg egy színdarab megalkotásához készült, és bízom benne, hogy a lehető legtöbbet hozták ki belőle, ahogy megérdemli, mert egy sok etikai/morális kérdést felvető történet ez, ahol olyan fontos témák is megjelennek, mint a kirekesztettség és az igazi szabadság megtalálása.

Edith Eva Eger - A döntés

Edith Eva Eger - A döntés

Ha egy könyvet választasz idén, ami kapcsolódik a Holokauszthoz, és közben rengeteget ad, az legyen A döntés! (De legyen inkább kettő Viktor Frankl - Mégis mondj igent az életre! című könyvével:))

Az írónő nemcsak túlélte az auschwitzi megpróbáltatásokat - erőt is kovácsolt belőle. Edith fiatal nő, aki megjárta a poklok poklát, a kegyetlenségek után pedig szembesül az azt követő élet súlyával, a veszteségekkel, és azzal, hogy már soha semmi nem lesz a régi. De hol jön el az a fordulópont, ahol mindezek mellett, vagy ellenére mégis van remény valami igazán csodálatosat létrehozni?

"[…] élhetsz annak, hogy megbosszuld a múltat, de annak is élhetsz, hogy a jelent gazdagítsd."

Dr. Edith Eva Eger napjainkban is tevékeny pszichológus és előadó, aki saját megéléseit, gyógyulását és praxisa eseteit olvasztja olyan egésszé, ami tükröt tart az olvasó/hallgató elé. Ugyan más és más traumát vagy személyes történetet hordozunk magunkkal, mindannyiunkban ott a kulcs, hogy kinyissuk a saját boldogságunkhoz vezető ajtót.

Megindító, igazi, erőt adó és elgondolkodtató írás életről és halálról. Arról, hogy mindazok után, ami veled történt, mégis csak rajtad áll, hogy döntesz: a múltban élsz továbbra is, vagy abból erőt merítve a tőled telhető legértékesebb jövőt teremted meg.

"Az idő nem gyógyítja be a sebeinket. A gyógyulásunk azon múlik, mihez kezdünk az időnkkel. Akkor gyógyulhatunk meg, ha a felelősség mellett döntünk, ha a kockázatot választjuk – ha úgy döntünk, hogy eleresztjük a múltat vagy a gyászt."

Jordan Brown - Szeresd magad!

Jordan Brown - Szeresd magad!

Foglalkoztatókönyv nőknek // Traumafeldolgozás

Örülök, hogy egyre több olyan eszköz lehet a kezünkben, ami segít abban, hogy elkezdjünk magunkkal foglalkozni, és túl tudjunk jutni a nehézségeinken. Jordan Brown foglalkoztatója jól felépített tematikájú könyv, ami nemcsak feladatokkal segít, hanem a trauma különböző aspektusainak összefoglalásában, a kapcsolódó fogalmak tisztázásában is.

Szimpatikus, hogy a komolyabb témákat sem kerüli, ráadásul kiemeli, hol lehet szükséges szakembert bevonni ahhoz, hogy a lehető legalaposabban feldolgozhatóvá váljon az adott probléma. 

Könnyed stílusú, mégsem elbagatellizált megközelítésben olvashatunk az önértékelésről, öngondoskodásról és önbizalom helyreállításáról, és olyan gyakorlatokat kapunk a kezünkbe, amelyekkel otthon bekuckózva is foglalkozni tudunk.

Bár én azt gondolom, ez csupán egy kis ízelítő a valós önismereti munka és gyógyulás folyamatához, mindenképpen jó kezdeti lépés a döntés meghozatalához, és ahhoz, hogy ezzel te magad is időt tudj tölteni.

A borító és a beltartalom dizájnja csodálatosan szép, nekem a tartalom mellett ez is plusz pont, mert már lapozgatni is élmény, és jobb kedvre derít.

Fontos még, hogy nem kell, hogy traumának bélyegezd a megéléseid ahhoz, hogy itt válaszokra lelj - akkor is tudod használni, hogyha kisebb elakadásokkal küzdesz, vagy kevésbé jól működő megküzdési stratégiáid voltak eddig.

Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg

Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg

Tudom, hogy kiskoromban anyukám olvasta nekem A kis herceget, és bár megmaradt a kedves emlék, nem igazán emlékeztem már rá. Felnőttként olvasva állt össze az igazi üzenete. Tele van jelképekkel, rejtett üzenetekkel és életbölcsességgel; fel kell hozzájuk nőni, hogy értsük, miért is akarunk újra gyerekek lenni. Olyanokkal, amik nemcsak az olvasás pillanatában találnak be, hanem veled maradnak később is.

Ez a közel 90 oldal, úgy gondolom, mindenkinek mást ad, mást szimbolizál. Ahány olvasó, annyi verziót hallottam már, hogy ki, vagy mi is ő valójában. A saját gyermekkori éned? A belső világod kiterjesztése? És a végén valójában mi történik? Egy új leszületés? A régi dolgok elengedése és a tanulság, amit már egyedül is magaddal tudsz vinni? Nem tudjuk, mégis érezzük.

A mesélő kis herceggel töltött ideje olyan, mint egy mini El Camino, amin nem a cél a lényeg, hanem az út, amit bejársz, hogy magadat még jobban megismerd, hogy lecsupaszíts komplex képeket egészen egyszerű, de lényeges dolgokká. 

"Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele…"

Ez egy történet a felnőttségről egy gyerek szemével, amit mi már nem is látunk meg, mert olyan mélyre süllyedtünk benne: hiúságról, birtoklási vágyról, emberi butaságról és rohanásról az értelmetlen, túlmagyarázott semmibe, ahol az igazi értékek elveszni látszanak, de ahol van lehetőség arra, hogy ezek mögé láss, és megértsd, mi is az, ami igazán fontos.

"– Az emberek – mondta a kis herceg – gyorsvonatokon zötykölődnek, de már nem tudják, mit keresnek."

Molyon a könyvhöz több mint 800 idézet tartozik, gyakorlatilag az egész könyvet kiírták az olvasók, mert tényleg minden mondat kincset rejt. Minden szó mögött rejlik valami plusz, de mindegyik máskor érik be, ezért ez egy olyan alkotás, ami mindig veled marad. Egyszer csak azt érzed, hogy újra eljött az ideje, és kinyitnád azokért a gondolatokért, amik fölött első olvasatra átsiklottál.

Minibiblia egy jól megélt élethez.

Szendi Gábor - Pánik

Szendi Gábor - Pánik 

Azért az nagyon érdekes, hogy amint valaki kendőzetlenül ír egy átofgó témáról, amire rálátása van, de ellentmond a belénk nevelt hitrendszernek, máris összeesküvés-elméletnek titulálják.

Hiánypótló, hogy Szendi kendőzetlenül rávilágít arra, hogy minden patologizálható. Így valójában a boldogságot is lehetne kezeltetni és definiálni mint diagnózis olyan alapon, ahogyan sokszor a pánikkal teszi a pszichiátria. 

Éppen a napokban jött velem szembe egy cikk, ami azt taglalta, hogy egészséges kutatók bevonultak kísérleti jelleggel egy pszichiátriára úgy, hogy semmilyen mentális betegségük nem volt, és ez az ott dolgozóknak nem tűnt fel. Bármit is tettek, arra volt egy olyan magyarázat, ami hátráltatta a kijutást.

Ez a könyv egy nagyon informatív és hiteles írás a szorongás és pánik témakörében, de annak ellenére, hogy megfogalmaz gyakorlati (többnyire inkább iránymutató, és témában jártas terapeutáknak releváns) eljárási irányokat, mégsem alkalmazható „csont nélkül” önállóan. 

Hogyha ajánlani fogom valakinek, az azért lesz, hogy maga is helyére tudja tenni a témáról alkotott elképzelését és a saját megéléseit (vagy akár betegségtudatát és félelmeit), de nem azért, hogy eszközt adjak vele a kezébe. Az itt olvasottak kitartó, konzekvens munka, energiabefektetés és kíséret mellett működnek, így ha olvasod, és megérett benned a döntés, hogy változtass, ne add fel ennél a pontnál, hanem vágj bele egy szakemberrel!

Elizabeth Helen - Tövisek hálójában

Elizabeth Helen - Tövisek hálójában (A szépség és a fene vadak 1.)

"Egy tengerszoros vagy, ahol a mi viharvert hajónk lehorgonyozhat. A világítótorony fénye, ami hazavezet minket a legsötétebb éjszakán. Egy gyertya, aminek lángja a leghidegebb szél ellenére is pislákol."

Régen láttam már a Szépség és a Szörnyeteget, úgyhogy örültem, hogy nem volt bennem elvárás, hogy ez teljesen azt kell, hogy hozza. Ellenben az ACOTAR sorozatot olvastam, ami csakugyan a mesét dolgozta fel. Örülök, mert a néholi hasonlóságok ellenére ez önmagában is kerek egész volt.

Főhősünk Rosalina, aki egy csendes kis faluban éli életét, és egy könyvesboltban dolgozik, mikor gyerekkori "szerelme" előkerül sok év után, és mindenféle konkrétabb előzmény nélkül megkéri a kezét. Az egész eléggé a semmiből jön, de Rosalina ingerszegény környezete és beszűkült élete miatt fontolgatja a választ, ám ekkor valami váratlan történik. Édesapja, akiért eddig is mindent feláldozott, egyszer csak eltűnik. A nyomozás újabb izgalmakba csap át, és a lány egy addig nem ismert világban találja magát.

Az új világ veszélyes, és egyben lenyűgöző, hirtelen felbukkanása pedig felrázza az ott élő négy (+1) herceg életét. Faragvár nevű, tövisekkel átszőtt kastélyukban foglyul ejtik, de nem kell hozzá sok idő, hogy Rosalina rájöjjön, életében most először érzi igazán otthon magát.

A cselekményt egy 25 évvel ezelőtti átok, a hercegek gátlástalansága, súlyos titkok és cuki szolgálók színesítik, a lány pedig egyre jobban felfedezi, ki is ő valójában. Ez bonyolítja helyzetet, ugyanis Tél Herceggel kötött alkuja szerint ha megtalálja a választ arra, mi mentheti meg az ottlakók életét a teljes pusztulástól, elengedik, és visszatérhet a halandók földjére. A kérdés, ezt akarja-e még egyáltalán.

A Tövisek hálójában nem egy szokványos romantikus fantasy. Átláthatjuk a négy évszak hercegeinek zűrös megküzdési stratégiáit, belekóstolhatunk olykor igencsak pikáns sze*uális életükbe, amely nem ismer határokat (kicsit olyan, mintha a régi Római Birodalom fürdőibe kukkantanánk be), miközben Rosalina szemszögébe is könnyen belehelyezkedünk. A könyv tabutémákat is behoz, de olyan jól részesévé válunk a Rosieban zajló érzéseknek, hogy simán felmerül a kérdés, hogy hát miért is ne lehetne egyébként mindenki mindenkivel...? 

Tök jó, hogy a főszereplő nem 17 éves, hogy a tipikus, zsánerre jellemző világépítésen túl itt is bejönnek a traumák, és hogy a mellékszereplőket is nagyon gyorsan meg lehet kedvelni. (Azt mondjuk nem állítom, hogy nem forgattam néhány párbeszédnél a szemeim, de úgy érzem, ez ennél a műfajnál már-már elengedhetetlen elem😄)

Az első könyv erősen függővéges, és csak bízom benne, hogy a sejtésem be fog igazolódni Rosie anyjával és a varázserővel kapcsolatban is (na meg hát a hercegekkel..khm).

Összefoglalva tehát, ha szereted a tündéres-fenevadas történeteket, ahol nincs egy könyvbe besűrítve a megoldás, nem zavar a nem hetero sze*jelenet, és vágyódsz valami hasonlóra, mint az ACOTAR, ez tuti tetszeni fog. Én biztosan elolvasom a következő részeket is!