Sissel-Jo Gazan - Egyetlen cseppben

Sissel-Jo Gazan - Egyetlen cseppben🔍🧪

Én ehhez hasonlót még nem olvastam!

Ez nem is egy regény, hanem egy 400 oldalba zárt kisebb sorozat - legalábbis így éreztem olvasás közben.

Mia koreai származású lány, akit Dániában fogadtak örökbe szülei. Még csak 17 éves, amikor anyja egy esti séta után nem tér vissza otthonukba.

Azt hinnéd, egy szokványos nyomozós sztorit tartasz a kezedben, de a cselekmény tovább épül, és ahelyett, hogy egy nyomon haladnánk tovább, kapunk még egy sor megoldatlan rejtélyt. Telnek az évek, és a dán környék további kétes bűnügyei is képbe kerülnek.

Közel húsz évnyi cselekmény tárul elénk, s közben Mia felnőttként az igazságszolgáltatás oldalán küzd azért, hogy a gonosz elnyerje méltó büntetését. Csakhogy nem tudjuk, ki a gonosz. A gyanú éveken át szivárog és csendesen mérgezi az emberek elméjét - végig ott ül a sorok között az a nyomasztó érzés, hogy nem hogy nem kerültünk közelebb a megoldáshoz, és bármelyik percben történhet valami még rosszabb. Általában aztán történik is.

Sissel-Jo Gazan könyve valahol családregény, de közben mégsem. Sosem kapunk békés összetartozás-élményt, és szereplőink hiába keresnek feloldozást, a legbelső nyugalmat csak az adhatja, ha a saját kérdéseikre elég elfogadható válaszokat kapnak.

Az Egyetlen cseppben erőteljesen érinti a beilleszkedés, és a külföldi örökbefogadás témáját, és ezt nem a mézes-mázos oldalról teszi. Rálátást kapunk arra, hogy ez, az egyébként azt gondolnánk, szigorúan ellenőrzött folyamat, sem mindig fekete vagy fehér, és nem tudhatjuk, mi motiválja az ezen a területen elhivatottakat saját küldetésükben. 

Ez egy nagyon sűrű, nagyon tömény, de mégis jól olvasható regény, ami a valóságot tárja elénk, nem a mindig jó ötletnek tűnő habos-babos happy endet. A történet egyrészről teljes, de függővéges, és bőven hagyott az írónő anyagot a második részre, amit annak ellenére, hogy nem ez volt életem legszívderítőbb olvasmánya, mégis kíváncsian várok.