Sarah J. Maas - Crescent City 3., Láng és árny háza
Arról, mennyire csodás az egész világ, és hogy milyen összefüggéseket látok benne a mi valóságunkkal, nem kezdek el írni, mert nagyon hosszú poszt lenne, így kiemelném inkább, amik nekem most annyira nem jöttek be.
Egyrészt a vontatottsága - ez a közel 900 oldal simán lehetett volna 5-600, nem lett volna hiányérzetem. A történet az utolsó 150 oldalon pörög fel, addig pedig részesei lehetünk egy lassú lefolyású készülődésnek. (Újabb lábjegyzet, hogy ott viszont nagyon beindul, és természetesen minden klisé ellenére "széthatódtam magam" néhány résznél.)
Amennyire csíptem Thariont az elején, itt néha annyira jellemgyengének éreztem, ahogy nekem Ithan is átment "csakazértis" tinis viselkedésbe, aki döntő helyzetekben fittyet hányva bármi másra hajlamos a saját lelkiismeretét pátyolgatni. Igazából a fő szívfájdalmam nekem mégis az volt, hogy ebbe a majdnem 900 oldalba nem sikerült úgy belehelyezkednem, mint korábban. Történtek az események, de többnyire külső megfigyelő maradtam, nem résztvevő.
Hiányoztak a hétköznapibb átvezetések, mert minden a harc előkészületeiről szólt, ugyanakkor meglepőbb fordulatok nélkül.
Jópáran (Hypaxia, Ithan, a Sigrid, akivel egyébként végülis nem tudjuk meg, mi is lett) nem jellemfejlődésen mentek keresztül, hanem megszereztek egy titulust, aminek a hozadékaival aztán boldogan (vagy kevésbé lelkesen, de) éltek, a történet vége pedig összességében előre kiszámítható volt.
Jesibát és Aidast szerettem, róluk még szívesen olvastam volna valamilyen módon. A Viperakirálynő és Ariadne szálában is volt még potenciál. Ruhn és Lidia kapcsolata végre szintet lépett, ők szerintem nagyon kedvelhetők - talán ennek a résznél ők kerültek hozzám legközelebb.
Hunt, Baxian és Ruhn kínzása néhol már brutális részletességgel volt találva - nem tudom, vajon milyen lehetett az angol verzió, de a fordítás itt is csak dobott rá egy lapáttal.
Az ACOTAR-os szál egy jó ötlet volt, de Nesta és Az kissé idegenül mozogtak a saját világukban, bár biztos, nem könnyű feladat úgy bevonni őket, hogy azért ne szóljon róluk olyan mélyen az ottani rész, de mégis örüljenek az olvasók egy kis plusznak. Kíváncsian várom, mit hoz majd a következő Acotar rész, és hogy a CC-nek lesz-e további része.
A fordítás színvonala sokat rontott az olvasási élményen, és amikor a "megvonaglott" és "fáradság" szavakat már negyvenedszerre olvastam, megfogalmaztam a kérdést magamban, vajon mi a dolga a korrektornak, ha ezeket ő nem veszi észre; hogy a többi csodás félrefordításról ne is beszéljünk, mert azt már kivesézték előttem mások is alaposan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése