Catherine Hokin - Berlin angyalai
• Április 16-a A Holokauszt Magyarországi Áldozatainak Emléknapja, így egészen véletlenül, de pont ekkor olvastam el Catherine Hokin témába vágó regényét.
• Magda Aderbach és unokája, Nina sorsa egészen különleges módon, de hasonlóan alakul, azonban éket vet közéjük egy többévtizedes titok. Magdát már ifjú korától fogva igazságérzete vezérli, ám a hitleri Németország ellenkezést nem tűrő éveiben rá kell jönnie, hogy élete alakulása árnyaltabb annál, mint hitte. Többé már semmi sem fekete vagy fehér. A színek összemosódnak, és bravúrosan lavírozva telnek mindennapjai a túlélésért, a becsületért és jó ügyért folytatott küzdelemmel.
• Vajon mi lehet mégis, ami akkora fájdalmat és szégyenérzetet kelt benne negyven év elteltével, hogy saját családjának sem beszél múltjáról?
• Hokin váltott szemszögből vezeti Magda és Nina életének alakulását hol a múltba visszacseppenve, hol pedig a jelenben maradva, amely ugyancsak tartogat izgalmakat. Nina tizenéves korától szembesül azokkal a megpróbáltatásokkal, amik elé Berlin és az ország aktuális helyzete kényszeríti - lázad, ellenkezik, gyászol, menekül.
• De változik-e bármi is attól, ha lehetősége nyílik neki és nagyanyjának átutazni nyugatra - visszatérni Magdának oda, ahol a múlt rejtélyes háza áll, és melyről rendíthetetlenül hallgat, mióta Nina kiskorában azt a különös képet találta?
• Bár kissé lassan indultak be az események, igazán örülök neki, hogy nem hagytam félbe az olvasást. Nagyon tetszett a párhuzam két olyan világ között, melyben nagymama és unokája mindketten megvívják saját harcukat.
• Felfoghatatlan, hogy mennyi ember élt végig két ekkora jelentőségű eseményt, mint a Holokauszt időszaka és a rendszerváltás. Mennyi rettegés, félelem, trauma, bujkálás és veszteség mérgezte meg emberek, családok életét ilyen hosszú ideig, és mennyi lelki terhet cipeltek sokan akár életük végéig.
• Ugyan a Berlin angyalai (nem egy tálaló fordítása az eredeti The Secretary-nek, kicsit Hallmarkos fílinget kölcsönzött a szintén eltérő borítóval együtt) kitalált történet, történelmi háttere és a hatalmi pozíciókat betöltő személyek nevei a valósággal megegyezők. Érződik, hogy az írónő valóban sok időt tett az adatok és tények felkutatásába, így bármelyik olvasó felmenőiről szólhatna, annyira valóságos színezetű. Egy olyan világban létezni, ahol az egyetlen túlélési esélyt az jelentheti, ha besimulunk egy szó nélkül, jogosan merül fel a következő gondolat:
"Olyan jól játszottuk a szerepünket, hogy elhitték, olyanok vagyunk, mint ők. Mi lesz, ha senki nem hiszi el, hogy mégsem vagyunk olyanok?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése