Roberto Bolaño - A harmadik birodalom
Laza, könnyed kikapcsolódás, pörgő események - ezek nem jellemzik Bolaño naplóregényét.
A húszas évei közepén járó pár, Udo és Ingeborg spanyolországi kiruccanásukra, első közös nyaralásukra érkeznek abba a hotelbe, ahol a fiú tíz éve szüleivel üdült. Már a felvezetés vázolja, hogy főszereplőnk, a pár férfi tagja nem egy szociálisan érzékeny, elfogadó karakter, amin erősít az egyre nagyobb teret kapó háborús stratégiai játéka, A harmadik birodalom, amit a nyaralásra is magával visz. Ennek köszönhetően kivonja magát egy csomó programból, és szobájában tölti az időt, mondván, készülnie kell az év végi versenyre - nem veszíthet.
Röviddel az érkezésük után történik AZ incidens, ami végigkísér minket még egy darabon - a helyben megismert másik pár férfi tagja, Charly eltűnik. Már ez rányomja a bélyegét az események hangulatára - Udo-ra, mint rossz ómenre tekintenek a dolgozók, stílusa pedig továbbra sem túl megnyerő.
A srác egyre jobban belefeledkezik saját kis világába, ami odáig jut, hogy végül teljesen dezorientálttá és fásulttá válik, az egyre hosszabb és kaotikusabb éjjeleket pedig unalmas, üres, rövidebb nappalok váltják.
" [...] kizárólag magamat láttam és éreztem világosan. Minden mást lebombázott egy sötét valami; forgatáshoz készült díszlet lett belőle, amelynek – úgy láttam – visszavonhatatlanul enyészet és feledés lesz a sorsa. Az volt akkor a kérdés, hogy mit keresek én ebben a nyomorúságban."
Az általános hangulat lehangoló, egyre világosabbá válik, hogy nem látják szívesen a fiatalembert a hotelben, ahol a tervezettnél jóval több időt tölt különös játékpartnere társaságában - a strand vízibicikli kölcsönzőjét üzemeltető "Égettarcú" (látszik, hogy nem friss könyv) csatlakozik hozzá a játékban, amiről mindeddig úgy hitte, kétség kívül csak ő nyerhet.
Ingeborg a nyaralás végén visszatér Németországba, Udo pedig marad, és reménytelenül próbálja becserkészni a hoteligazgató csinos feleségét, Frau Elsét, akit végig az általa felépített "mrsmegközelíthetetlenderoppantvonzó" aurában mártózva láthatunk.
A történet végül nem az eltűnt Charly megtalálásáig, hanem a játék végéig tart, és csak találgathatunk, milyen irányt vesznek a történet homályosan futó szálai.
Nekem meglepő volt a befejezés - annyi felesleges feszkóval találkoztunk egészen addig, hogy nagyobb csattanóra vártam. Emellett viszont abszolút átjött ez a nihil, amiben emberünk leledzett, nagyon szemléletes volt a lefestett kép a hotel szezonok közti változásáról, és kaptunk egy adag helyi életérzést is Bárány és Farkas személyében, habár igazán mélyen senkit nem ismertünk meg.
Mondanám, hogy micsoda személyiségfejlődést láthattunk, de amúgy nem, bár kétségtelenül megtörtént. A szétcsúszott war gamer után éles váltással megkaptuk az észhez tért verziót, aki, mintha mi sem történt volna, visszatért a szürke hétköznapokba Stuttgartba.
Fogok még Bolañot olvasni, de A harmadik birodalom hagyott bennem némi hiányérzetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése