George Orwell - Állatfarm

George Orwell - Állatfarm

"Az igazság akkor is létezik, ha tagadják."

Orwell Állatfarm, és 1984 című műveit 1983 előtt nem adhatták ki hazánkban (azaz a megírásukat követően csaknem 35-40 évig), és tilos volt a beszerzésük is. 

Már csak ez a tény is jól mutatja azt, hogy a két alapmű mennyire értékes, hiszen nem engedték, hogy az olvasók ez által még jobban rálássanak a rendszer hibáira.

Ez egy páratlan történet a hatalmi rendszerek olyasfajta működéséről, melyben az áldozat a manipulált, dolgozóképes állampolgár (akik itt a farm lakói). Itt bárki, aki a valóságot akarja látni, görbe tükörbe pillant, hisz amit gondolni vélt, utólag kiderül, csupán illúzió - főleg, ha az érdek az, hogy másban higgyen.

A rövid, éppen csak 120 oldalas írás azóta sem kevésbé aktuális, és mivel a politizálást szeretném elkerülni, csupán annyit írok, mindenki, aki teheti, olvassa el egyszer! (Személyes kedvencem a legutolsó sora.)

Lyssa Kay Adams - Undercover Romance - Beépített jóbarát (Romantikus Pasik Könyvklubja 2.)

Lyssa Kay Adams - Undercover Romance - Beépített jóbarát (Romantikus Pasik Könyvklubja 2.)

"A félelem hatékony ösztönző erő, de a szeretet is az."

Nem gondoltam, hogy ennyire imádni fogom ezt a könyvet! Ez egy brutál jó humorral megírt kötet; olyan témákat boncolgat hol könnyed és szórakoztató, hol elszánt és akadályokat nem ismerő stílussal, mint a ✔️toxikus maszkulinitás, ✔️szexuális zaklatás, ✔️hatalom kihasználása és ✔️feminizmus (hello #metoo).

A történet fő vonala, hogy a munkanélkülivé vált (zseniálisan jól hozott görög temperamentumú és éles nyelvű) Liv bosszút akar állni igazságtalan exfőnökén, aki azt hiszi, minden kétes ügyet eltussolhat, hiszen kellően befolyásos. Egy "szerencsétlen" véletlennek köszönhetően kerül a képbe a Romantikus Pasik Könyvklubja sármos vezetője, Mack, aki úgy bánik a nőkkel, ahogy minden romantikus történetben meg van írva, ám eddig mégsem talált rá az igazira. Vajon képes lesz segíteni Liv ügyében úgy, hogy a lány folyamatosan lerázza?

Én ennyit még nem nevettem olvasás közben, míg persze drukkoltam Macknek és Livnek, hogy sikerüljön leküzdeni saját traumáikból adódó félelmeiket, és végre lebontsák a maguk köré emelt falakat. Izgalmas volt végigkísérni, ahogy a magabiztosnak tűnő csajozógép és a szarkazmus álcáját viselő tehetséges cukrászlány története kibontakozik. A további szereplők is igazán szerethetők, karaktereik megfelelően kidolgozottak, könnyű hozzájuk kapcsolódni.

A Beépített jóbarát ugyan második része a sorozatnak, tökéletesen olvasható úgy is, ha valaki nem olvasta az első részt (én sem, de ezek után biztosan megteszem, és bízom benne, hogy tervben van a többi rész fordítása is!)

Szeretném megemlíteni a magyar fordító (Medgyesy-Töreky Flóra) munkáját. Ritkán érzem úgy, hogy magyarul is sikerül megragadni és jól lefordítani a humoros részeket, de ő remek munkát végzett!

Papp Noémi - Az ezüstpénz átka (A bártfai füvesasszony 1.)

Papp Noémi - Az ezüstpénz átka (A bártfai füvesasszony 1.)

Az első könyvem Papp Noémitől, és nagyon örülök, hogy őt is megismerhettem a könyvnek köszönhetően. Olyan történetet olvasni, ami amellett, hogy nagyon egyben van, még láthatóan nagy utánajárással is készült, nagyon üdítő!

Tudjátok, van az az érzés, amikor szerettek egy írónőt, de kicsit olvasnátok mástól is, viszont féltek, hogy mi van, ha nem hozza a vártakat. Már az első pár oldal után éreztem, hogy nekem Papp Noémi hozza azt, amit szeretek Fábián Janka írásaiban, viszont mégis egy más, egyedien sajátos köntösben. Különleges volt például, hogy minden fejezet címe egy gyógynövény, az adott rész pedig valamilyen módon e köré épül.

A bártfai füvesasszony története ötvözi a 15. század mindennapjait és történelmét, megismerteti velünk a korszak nagy betegségeit, többek között a szappankészítés mesterségét, közben pedig két szálon halad a cselekmény, és végig izgulhatunk, hogyan alakul szereplőink élete.

Olyan komoly téma szolgált alapul, mint a kiskorú bántalmazása és a családon belüli erőszak, mégis nagyon finoman bánik a szavakkal az írónő. Ezeken felül pedig azt hiszem, nem mindennapi vonalat ragadott meg, ugyanis nem túl gyakori a hóhért lelkiismeretes emberként bemutatni, valamint több szereplő perspektívájából kísérni végig, hogy 1.- ki ölhetett meg egy 8 év körüli kislányt, 2.- hogy került a környékre hamis ezüstpénz. Minderre egy mesélősebb, hétköznapokat bemutató, de nem túlírt történettel derül fény. (Ó, és ne feledkezzünk meg a csodás borítóról és a lila színű élfestésről sem, nagyon passzolt a könyvhöz!)

Örömmel vágok bele a folytatásába!

J. Elle - Marionne háza (A rejtélyek rendje 1.)

 J. Elle - Marionne háza (A rejtélyek rendje 1.)

Quell egész gyerekkorát azzal tölti, hogy anyjával egyik helyről a másikra menekül - azonban maga sem tudja, ennek mi is a pontos oka és előzménye.

A lány különleges képességekkel rendelkezik - toushanája maga a sötét mágia, ami fekete leplet von fiatal éveire, ezáltal pedig szabadságától is megfosztja. Most azonban úgy tűnik, megvan a megoldás - rég nem látott nagyanyja birtokára kerülhet, ahol biztonságban fejlődhet, és talán ki is használhatja különleges képességeit.

De mennyire biztonságos az a hely, ahol mindent az érdekek diktálnak, és ahol azért látnak szívesen, hogy a téged váró szerepeket betöltsd? Hol válik szét a magánélet és a Rendnek való megfelelés? Kiben bízhat egy örökös, ha kiderül, hogy talán ő a legfőbb ellenség?

Quell története egy jól felépített világba cseppentett, ami annak ellenére, hogy nem kifejezetten mondható pörgősnek, és elég lassan épül fel, végig fenntartotta a figyelmemet, mert végig részesei lehetünk a főszereplő gondolatainak és vívódásának.

Jordan dragun, azaz abból a fajtából való, akik jó eséllyel vadásznak a lányra, azonban mivel jóban vannak a Marionne házzal, leszerződtetik a jóképű Jordant, hogy legyen a lány mentora. Ez a szál is nagyon ígéretesnek bizonyult, viszont némi hiányérzettel zárult bennem a lezáratlan események okán.

Ami zavart, az a tökéletesen függővégesre hagyott befejezés, úgy, hogy az elolvasott közel 500 oldal még több kérdést vet fel, mint amennyivel indultunk. A csavar a végén nagyon klassz, és csak bízom benne, hogy a második rész minimum hozni fogja az előzőek folytatását.

Bár tuti, az eredetiben is így van, mégis érdekesnek találtam, hogy a házak leírása a könyv végére került. Logikusabb lett volna előre betenni, mint ahogyan más könyveknél a térképeket is szokták, hiszen ezeket az infókat sokkal hasznosabb már az olvasás kezdetén tudni.

Összességében pozitív élmény volt a kötet - már várom a folytatást, és hogy mit tartogat az olvasóknak J. Elle színesen kusza varázsvilága.

Penelope Douglas - Credence - Bizonyosság

Penelope Douglas - Credence - Bizonyosság

"Mert nem fényre van szükség, hanem tűzre. Nem szelíd esőre, hanem mennydörgésre. Vihar kell nekünk, forgószél, földrengés." (Frederick Douglass)

Az utolsó 100-150 oldalt gyakorlatilag végigbőgtem. Bár elsőre csajp•rnónak tűnik Tiernan kalandja, valójában egy teljes családterápiát vonultat fel ez a több, mint 500 oldal. Gyász, mélyen gyökerező fájdalom, gyerekkori bántalmazó kapcsolat és a szabadság és felszabadulás érzésének mámorító elegye a Credence. Otthont ad, ahol megszűnik az ítélkezés, és ahol önmagad lehetsz. Fent, a hegyekben, távol a felszínes világ fülsiketítő zajától.

"De aztán rájössz, hogy te vagy az egyetlen, akinek helye van abban a burokban, és a magány jobban fáj, mint a lehetőség, hogy megbántanak."

Határfeszegető, tabutémákba csobbanó, társadalmi elvárásokat sutba dobó jelenetek részesei lehetünk, és ha azonosulni nem is tudunk mindegyikkel, már csak azért is érdemes elolvasni, hogy szembesüljünk a saját érzéseinkkel, amit egy-egy jelenet előhoz.

"A fájdalom az emlékeztetője annak, hogy élünk. A vele járó félelem pedig annak, hogy életben akarunk maradni."

Én úgy, ahogy van, imádtam. Volt egy pont, ahol ugyan megkérdőjeleztem főszereplőnk döntését, vagy inkább sodródását, de aztán minden értelmet nyert.

Jake a 40-hez közeli, izmos felsőtestét előszeretettel villantó apuka a világtól elzárva neveli két, már nagykorú fiát, Noah-t és Kalebet, akik besegítenek a ház körül, motoroznak, szerelnek, vadásznak és ahogy apjuk, úgy ők is nagyon dögösek, tapadnak rájuk a csajok. Ám a kapcsolatuk nem az igazi - a múlt árnyékot vet a mindennapjaikra, hiába próbálja az apa összetartani a családot. Amint azonban betoppan az életükbe a szüleit elvesztő Tiernan, aki Jake nem vérszerinti unokahúga, a dinamika gyökerestől megváltozik. Ez ráébreszti mindannyiójukat arra, hogy van, ami fontosabb a pénznél, a felszínes kielégülésnél, s ami falakat rombol le, ez pedig nem más, mint a szeretet és az elfogadás.

A könyv nagyjából háromnegyedénél már tiszta ideg voltam, hogy UGYE az lesz a vége, amit én is elképzeltem, úgyhogy éjjel negyed 4-kor fejeztem be a történet olvasását - egyszerűen letehetetlen volt.

Nem ajánlom 18 év alatt, illetve azoknak sem biztos, hogy megfelelően fog átjönni az üzenet, akik kevésbé elfogadóak, toleránsak, akik nem képesek a társadalmilag elvárt dobozokon kívül gondolkozni.

Én iszonyatosan boldog vagyok, hogy rátaláltam az egyébként nagyon vegyes ajánlókra, mert a szívembe lopta magát a Credence, Penelope Douglas pedig az idei évem nagy felfedezettje lett.

Bauer Barbara - A fekete rózsa

Bauer Barbara - A fekete rózsa

Hogy én mennyire hálás vagyok, hogy megismerhettem Bauer Barbara nevét! Alig várom, hogy újat olvashassak tőle!

Teljesen magával ragadott Annuskáék sorsa, és már az elejétől fogva éreztem, hogy vissza kell lassulnom, hogy teljességgel kapcsolódjak ezzel a világgal és a sajátommal. A múlttal, de a jelennel is.

Ez a második világháborús, Etyeken játszódó regény megmutatta, hogy az élet a legkeményebb forgatókönyv ellenére is megy tovább. Miközben olvastam, minden problémám aprónak tűnt, és összeszorult a szívem azokért, akiknek a háború borzalmain keresztül kellett menni. Veszteség, hiány, csend - mert a kimondott szó túl fájó, szeretet, hit, remény - mert valami kell, hogy átlendítsen a nehézségeken.

A '30-'40-es évekbeli Etyek történetét a kissé naiv, érzékeny lelkületű, mégis erős Sommer Annán és családján keresztül ismerjük meg. Anna nem adja fel hitét, hogy viszontlátja Andrást - akit épp bimbózó kapcsolatuk hajnalán ragad tőle el a front. Andris hegyen élő, borász nagyapjánál, (akit a falu csak Vénemberként emleget), a fiú különleges, titkos receptúrájú borukkal koccintva ígéretet tesz a lánynak, hogy visszatér hozzá, de Annát egy korábbi vízió nem hagyja nyugodni. (Ez a látomás egy zseniális kis fűszere egyébként a könyvnek, végig fenntartja az olvasói bizonytalanságot, és tényleg olyanok ezek a részek, mint egy ködös álomkép.)

Az évek telnek, Anna családja egyre több kihívással és feladattal szembesül, mind fizikálisan, mind pedig érzelmileg, a lány pedig ott segít, ahol csak tud. De vajon hol van az a határ, aminél már nem tarthatók vissza az évekig visszatartott könnyek? Őrültség-e a várakozás, és meddig van remény? Mit tegyen egy fiatal lány, ha döntenie kell, hogy ő maga milyen irányt választ?

A történelmet úgy eleveníti meg Bauer Barbara a lapokon, hogy szinte a magyar-sváb Sommer família részeként éljük át az újabb megpróbáltatásokat, miközben körülölel minket az a szeretet és összetartozásérzés, ami a sok szomorúság ellenére mélyen összefűzi a szereplőket.

Na de ami a lényeg, hogy ők valójában tényleg a mi felmenőink is lehetnének. Mert minden családnak van egy olyan háborús története, ami csak bizonyos alkalmakkor, vagy még akkor sem kerül elő, és ez teszi igazán élővé a szereplők sorsát is - hogy tükröt tartanak vele nekünk is.

Szívembe költözött ez a regény. Az első pillanattól fogva megfogott, már a címe is, az első oldal után viszont már biztos voltam benne, hogy okkal olvastam - meleg szívvel emlékeztetett az én fekete rózsámra, a dédimre, akit egy betű eltéréssel pontosan így is hívtak.

Ha csak egy háborús időkben játszódó, romantikus könyvet is terveztek idén olvasni (ami ráadásul magyar írónő munkáját dicséri!), az ez legyen!

Geronimo Stilton - Az igazi úriegér

Geronimo Stilton - Az igazi úriegér

Nagyokat kacagtunk 7 éves unokahúgommal Geronimo Stiltonon, az igazi úri egéren. Esti olvasmányként kicsiknek, és "pályakezdő" könyvmolyoknak egyaránt élmény ez a könyvecske. Az olvasást könnyítik a kiemelt, játékosan tekergőző, megfelelő hanglejtésre buzdító szavak, amelyeknek köszönhetően a gyerkőcök figyelme is visszaterelődik a szöveg mondanivalójára.

Bár a Geronimo-s könyvek egy jó hosszú sorozat részei, teljesen megállják a helyüket önállóan is. Ebben a részben az illemé a főszerep, amit humoros köntösben tálal az írónő. 

Kevesebben tudják talán, hogy ő az olasz származású Elisabetta Dami, aki Tea Stilton (azaz a sorozat másik egérke szereplője) neve alatt is alkot, ez a sorozat azonban hercegnős tematikájú. Amiben hasonlít a Geronimo-s történetekhez, hogy a Tea Stilton könyvek is olvasásbarát dizájnnal készültek, így jól lehet rajtuk gyakorolni a 6-7-8 éves korosztálynak úgy, hogy élménnyé váljon az olvasás.

🐁🧀🐭