A. G. Slatter - A tövisek útja

A. G. Slatter - A tövisek útja

Nemrég olvastam az Üvöltő szeleket, és a friss élmény miatt is talán, de néhol olyan érzésem volt, mintha került volna egy csipet Brontë-világ ide is. Izgalmas volt aztán felfedezni, hogy az utószóban a Jane Eyre is említésre került, és nem csalódtam a megérzésemben:))

A tövisek útja szövevényes dark fantasy gótikus atmoszférával; olvasás közben körülvesz a kimondatlan szavak körüli rejtély, és a megválaszolatlan kérdések; lelkesen kísérjük a főhőst, de magunk sem tudjuk, egészen pontosan hova.

Asher Todd anyját módos családja - a Morwood família - várandósan kitagadja és száműzi, így lányát gyerekkorától fogva egyedül neveli. Ugyan Heloise mindig megtalálja a módját, hogy túléljenek, az idő múlásával egyre kegyetlenebbül viszonyul lányához és bizonytalan életkörülményeihez - minden egy újabb teher egyébként sem könnyű életében.

Asher felnőtt nőként különös terveket sző, aminek a kezdetektől bosszúállás szaga van; dadaként helyezkedik el egy háromgyermekes családnál. Bár a gyerekekhez nem igazán ért, - az önéletrajza szépítéséhez annál inkább -, a ház úrnője, Leonora gyorsan rájön, hogy Asher a legkevésbé sem szürke egyéniség, találékonysága és tudása pedig jól jöhet neki. 

Ezzel megkezdődik a játszma, aminek nem egészen világos a teljes háttere, így még váratlanabb, vajon hová jutunk. Mit tervelhetett ki Asher, hogy bosszút álljon a családon, és miért akar ennyire kiszúrni velük? Meddig megy el úgy, hogy közben saját határait is átlépi? Lehet, hogy mégsem ér meg mindent egy ígéret?

A gyógynövényekhez is jól értő nevelőnő kissé rideg külseje, nyersessége és felvett szerepe mögött egyre inkább láthatóvá válik a sérült gyermek, a magára hagyott unoka és a világban bolyongó megalázott nő, aminek köszönhetően máris elfogadhatóbbnak és elnézhetőnek látjuk a kegyetlenséget. No de lehet megfelelő magyarázatot találni a bűnre, amivel az megbocsátható?

A. G. Slatter stílusa kicsit C. J. Cooke-os, de összességében mégis más hangulatú - a történet felépítése sokkal lassabb, családregényesebb, bár a humora és a nyelvezete száraz, a zsáner pedig egyezik, nála mégis lassabb mederben folynak a mindennapok. A lélektani oldal itt is megvan, olyan jelentős, korokon átívelő témákkal, mint a családon belüli erőszak vagy az eleve elrendelt jövő. Kapunk misztikus-folkos meséket, alakváltó farkasokat és boszorkányokat.

Azért ragad magával, mert bár egy külön univerzum szereplőiről beszélünk, azokból az elemekből építkezik az írónő, amik erőteljesen meghatároztak egyes történelmi korszakokat, vagy valamiért napjainkban is velünk vannak. Ezért nem tűnik idegennek az úri milliő sem - lovakkal közlekednek a szereplők, de a misztikum és a borzongás annyira időtálló, hogy mindez teljesen jól beilleszthető modern világunkba.

Kíváncsi vagyok, érkezik-e majd ehhez kapcsolódóan új könyv, mert Slatter hagyott azért egy kiskaput a végén - nem függővéges A tövisek útja, de könnyedén folytatható lenne. Én bízom benne, hogy meg fogja ragadni a lehetőséget, hogy kibontsa a "farkasos oldalt", mert erről véleményem szerint méltatlanul kevés szó esett.