Fábián Janka - Az utolsó boszorkány történetei (Második könyv)

Fábián Janka - Az utolsó boszorkány történetei (Második könyv)

Tervben volt, hogy a második részt is elolvasom az első után, bár azt nem gondoltam, hogy több évvel később.

Lehetséges spoiler veszély!

Az ezt megelőző kötetben nagyon megfogott a boszorkányság témája, és annak korhű bemutatása, ebben ezt viszont hiányoltam. Bár tovább kísérhettük Felícia életének történéseit, amik történelmi szempontból kifejezetten sokszínűek voltak, mégis hiányérzetem volt. A jelenetek inkább a hétköznapok általánosabb leírására, Mária Terézia aktuális hangulatára, valamint a háttérben zajló politikai helyzetre irányultak, mintsem Felícia boszorkányságának megélésére, mert ezúttal ez annyiban kimerült, hogy uralkodói kérésre éppen hova milyen gyógyfüvet vitt. Főszereplőnket többször nehézkes gondolkodásúnak véltem, és szomorúan vettem tudomásul lemondásait, bár bizonyos szempontból ezek érthetőek voltak.

Rendkívül furcsa volt nekem az az óriási ugrás az időben, ami úgy a könyv felénél következett be - én szívesen olvastam volna tovább Felíciáról vagy akár lányáról, Zsófiáról - Marie-ék sorsát önálló részként is lehetett volna indítani egy minimális előzetes után, hiszen itt gyakorlatilag két mondat között eltelt 30 év.

Fábián Janka zseniálisan szőtte a sorok közé a történelmet és életet lehelt a száraz dátumokba és sok esetben ismerős, de eddig talán kevesebbet mondó nevekbe. Igazán közelivé váltak a 18. század jelentős alakjai, kezdve Mária Teréziával, és szinte tapinthatóvá tette a kastélyi milliőt, aminek ezáltal mi, olvasók is részévé váltunk.

Olykor emlékeztetnem kellett magam, hogy melyik korban fut az esemény, amiben egyébként segített az a nem régies, ám mégis kissé ízesebb vagy a korszakra jellemző szóhasználat, amit az írónő alkalmazott. (Egyéni becsípődés, hogy vannak ismétlődő szavak, amik egy idő után egyszerűen idegesítettek, mint például a "kivált" vagy az a bizonyos "fertályóra", így ezeket egy idő után sokkal inkább észrevettem.)

Hogyha elvárások nélkül kezd az olvasó ebbe a részbe, egy, az akkoriban nem szokványos család több generációs történetének szeleteit fogja olvasni, melyet az írónő színvonalas és hiteles történészeti háttértudása és utánajárása keretez.

Bár tetszett, és el is fogom olvasni a következő részt, az előző jelentősen közelebb került a szívemhez.