H. D. Carlton - Haunting Adeline (Kísérteni Adeline-t)
Nem tudom, hogy hol is kezdjem. Szeretném előrebocsátani, hogy alapvetően nem volt rossz a könyv, és lehetett vele haladni - teljesen átlagos bizarr csajp*rnó tulajdonképpen. Viszont a könyv ennek ellenére se nem sötét, se nem ízlésesen szexi. Szerintem minden egyes olyan jelenet, ami előre láthatóan izgalmasnak ígérkezett, kibillentett a flowból valamivel.
Ha azt mondom, a borító volt az egészben a legijesztőbb, szerintem alaposan körülírom, valójában milyen szintű rettegés fogott el az olvasása közben. A könyv eleje azzal indít, hogy -mint egy 18-as karikás filmnél- minden megjelenő kritikusabb témára figyelmeztet. Az csak olvasás közben derül ki, hogy az érintett témák nagyjából olyan mélységben és intenzitással kerülnek képbe, és annyira rémisztők, mintha a Bogyó és Babóca pókos jelenetét néznénk egy nagyobb zacskó Pombärrel. (Úgy, hogy ezek pedig valóban érdekes és írásra érdemes anyagok lennének. Az egyetlen kivétel az utolsó pár tíz oldalban volt, ahol azt mondom, nem is baj, hogy nem mentünk mélyebbre.)
A két fő karakter megalkotásához és a történet izgalmának fokozásához és megírásához úgy gondolom, hogy egy 14-15 éves gimnazista egy tanévnyi unalmas történelem órái kellhettek, bár kétségkívül volt pár olyan képi ábrázolás, ami ötletes volt, és tetszett.
Egyébként maga a sztori egy erős közepes, ugyan egyáltalán nem hétezres könyv szint (ott már szerintem sokan megnézzük, mire adunk ki ennyi pénzt, még ha új is).
A gondom nem is a történet minden lépésének előre megtippelése és a sablonosság, hanem az a rendkívül gyatra, borzalmas magyar fordítás, ami itt az egész kötetet jellemzi. Én nem húztam le eddig sosem magyar fordítót, de könyörgöm, aki valaha fordítónak megy, járjon már utána, milyen kifejezésre milyen magyar alternatívát használunk.
Az összes olyan pikáns jelenet, ami egyébként említést érdemelne ebben a 600 oldalnyi, Szürke 50 árnyalata és Twilightra hajazó vergődésben (ahol a lány abszolút nincs tisztában magával) szanaszét lett tömve olyan szavakkal és kifejezésekkel, amik angolul használatosak, magyarul viszont nagyon határozottan NEM. Egyszerűen röhejessé tett minden izgalmasabb jelenetet. El sem hiszem, hogy hogyan lehetett egy női karaktert fordítva leírni a legobszcénebb szavakat a női nemi szervre teljesen oda nem illő miliőbe, vagy hogy "fütykösöm" - egy macsó zaklató szájából, illetve egy 26 éves nő gondolataként, hogy: az eső esik a bukszámra, de olyan fordításbeli hibák is voltak, amik miatt a szó tényleg egészen más értelmet nyert, (mint például a lényeg helyett a lényegem, fáradtság helyett fáradság és társai). Felolvastam hangosan egy-két részt a barátnőmnek, hogy erősítsen meg benne, hogy ez nem csak magamban elolvasva elképesztően furcsa.
Nem tudom, hogy az eredeti dialógusok és saját elbeszélések mennyire lettek összetetten megírva, de a magyar kiadással ezek sem jöttek át. A szereplők szét vannak csúszva, egyik jelenetben Adeline odavan, a másikban mint egy kis tini, bunkózik, aztán pedig retteg, teljesen indokolatlanul cselekszik és reagál (és itt nem egy lehetséges trauma okozta reakcióról beszélek, mert ha erre törekedtek, jelentem, az csakugyan nem lett megfelelően bemutatva).
Hogy a jó oldalt is említsem: szép a borító, és Addie barátnője, Daya szerethető karaktert kapott, de ami még fontosabb: egyben volt.
Bár mellékszereplőként nem tőle várnánk a fordulatot, mégis ennek a jelenlétét sehol máshol nem éreztem, csak nála, már néha gondoltam is rá, hogy pár helyre passzolt volna valami kis csavar.
Az utolsó 20 oldal olvasását abban a kellemes tudatban töltöttem, hogy bárhogyan is ér véget a történet, a második részt nincs az a csattanó, ami elolvastatja velem.
Maga az alap elképzelés jó volt, ezért semmiképp nem venném el azt a három csillagot.
Ezen az élményen felbuzdulva kérdezem, tudtok-e ajánlani JÓ dark-romance vagy akár erőteljesebb erotikus vonalú könyveket, amik nem a kiszámítható és / vagy gagyi vonalat hozzák, hanem valami újszerűt, mert azt hiszem, rehabilitálódnom kell
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése