Jozef Karika - Fergeteg

Jozef Karika - Fergeteg

"Nehéz búcsút venni a normalitástól. Mindenki körömszakadtáig ragaszkodik hozzá. Még azok is, akik magukat igazságkeresőknek nevezik, azt hangoztatva, hogy a másik oldalt is látni akarják."

Harmadik könyvem volt ez Karikától, aki valamit nagyon tud, mert eddig mindegyik írását egy nap alatt olvastam el.

Főszereplőnk, az egyhangú hétköznapokat tengető könyvelő egy útmenti pihenőponton talál egy autós kamerát, ami két horgász furcsa élményét tárja fel előtte. A felvételek egy őrült ámokfutás lenyomatai, amitől - hamar kiderül -, őt is csak egy hajszál választja el. De megéri-e utánajárni, mi történt a két férfivel, ha úgy fest, a környéken rengeteg a különös baleset, amire ezidáig nem volt magyarázat?

A Fergeteg nem várt fordulatokat tartogatott. Érthetetlen döntéseket, kegyetlen karaktergyilkosságot, mély, filozófiai kitekintőket. Utóbbit hol kifejezetten élveztem, hol pedig érdeklődéssel ízlelgettem, de legkevésbé sem számítottam rá ott, ahol legtöbb szerepét kapta.

Egyébként ismét megosztó témákat feszegetett Karika, behozva a szlovák és lengyel folk horrort - a vetericával meg a halnyval - , és a misztikumot, miközben végig tartotta a pattanásig feszült hangulatot, aminek igazi mestere.

A korábbiakhoz képest maradt bennem hiányérzet - amit a kétértelmű befejezés is csak erősített, bár azt hozzá kell tenni, hogy épp ez a történeti nyitottság adott nagyobb hangsúlyt az olvasó saját kérdései megválaszolásának - erre a csavarral azonban kevésbé számít az, aki egy ilyen történetbe belekezd.

Ennek ellenére ez egy remek olvasmány volt, de talán ezzel kellett volna kezdenem, és utána elolvasni a Hasadékot és a Félelmet.

Biró Zsombor Aurél - Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek

Biró Zsombor Aurél - Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek

Mintha egy lélekcsapot nyitottam volna a '90-es évek szülötteinek traumáihoz. Minden mélypontot fanyar humor követ, mert hát hogy is tudta volna átvészelni az elcseszett pillanatokat ez a generáció, ha nem öniróniával?

Biró (rövid i-vel) Zsombor Aurél zseniálisan játszik a valóság és a fikció párosával, mert a valóság itt-ott elhajlik, a fikció pedig túlontúl életszagú. A szaggató elvárások magunkkal szemben, a megfelelési kényszer, a sosem vagyok elég jó és a máskülönben egy zseni vagyok váltakozása olyan hangulatot teremt, amiben úgy oldódsz fel, mint egy pezsgőtabletta a retró üvegpohárban, és azon kapod magad, hogy mindjárt vége a könyvnek.

Hogyan legyél Te magad, ha a kiindulási pont mindig a családod egy tagja? Hogy indulj egyenlő esélyekkel, ha előtted valaki kitaposta az utat? Mondjuk nem a tiédet, hanem a sajátját, de ha nem akarod, hogy saras legyen a cipőd (micsoda önáltatás, mindenhogy az lesz), az is megteszi. Írónk azonban úgy dönt, gumicsizmát ragad, és keresztben végigtrappol apja lábnyomain, hogy megtalálja, ki is ő valójában.

Ez egy könnyed, fiatalos stílusú, de nagyon is mély életút, a vergődés lehető legnemesebb fajtája. (Olyannyira, hogy éjjel kettőkor hónapok után újra elkezdtem verseket írni.)

Szóval olvasd - bárki bármit mond, Biró Zsombor Aurél abszolút helytállt saját világában, ez pedig felér egy coming outtal, mert bátor, szókimondó és sz*rik a világra (látszólag legalábbis. Majd meglátod.)

Bauer Barbara - A leggazdagabb árva

Bauer Barbara - A leggazdagabb árva 

Gróf Wenckheim Krisztina életét az identitáskeresés és a másokról való őszinte és elvárásmentes törődés töltötte ki már gyerekkorától fogva. A romantikus családregény egy olyan lány életét kíséri végig, aki ugyan beleszületett a jómódba, mégsem élt azzal vissza sosem.

Édesapja, Gróf Wenckheim József Antal ugyan a kislány hároméves korában elhunyt (Krisztina születésekor édesanyja 22, édesapja 67 éves volt), gondoskodott róla, hogy az általa képviselt értékrend Benedek atyán, azaz Papbácsin keresztül tovább éljen - ő lett ugyanis lánya gyámja. Katalin mama mellett rengeteget foglalkozott a lánnyal és annak jövőjével, szinte apai gondoskodással számíthatott rá a felcseperedő kis kontesz.

Egy bájos, de rendkívül gazdag történelmi hátterű történet ez, amiben érződik, mennyi munka van. Épp a húgomnak mondtam, hogy mennyivel jobb lett volna, ha a száraz történelem órák helyett így tanultuk volna hazánk jelentős eseményeit, szereplőinek életét!

Sokkal izgalmasabb, életszerűbb, és nem utolsósorban érthetőbb lenne - mert így élmény felfedezni, kihez milyen történet, helyszín vagy jelentős pillanat köthető (később neten is rákerestem a szereplőkre). Csomó akkor élt nagy név is feltűnik a könyvben, mint pl. Ybl Miklós, Munkácsy Mihály, Jókai Mór, vagy Liszt Ferenc, megemlítésük összefonja a történeti szálat a háttérben zajló eseményekkel, baráti vagy épp ellenséges kapcsolatokkal.

Szerettem olvasni a Wenckheim családról, a kapcsolatok és a korszak sokszínűségéről és azokról az életbölcsességekről, amiket az ember, mint batyut visz magával tovább, hogy amikor megéhezik, abból csemegézzen. Szívesen olvastam volna arról, végül miként bontakozott ki főszereplőnk romantikus kapcsolata, de sajnos erre csupán nagyvonalakban került sor (nyilvánvalóan nem is ez volt a fókuszban:)).

Bauer Barbarától ez a második olvasmányom, és most már kijelenthetem, hogy írói stílusával ő is otthagyta a nevét azok között, akiknek az írásaihoz bátran nyúlhatok, mert komfortot és melegséget adnak.

Annak, aki szereti a 19. századi arisztokrata világot, és egy békés, lelassulós könyvet keres, egészen biztosan nem lesz csalódás A leggazdagabb árva története!

Alexandra Frey, Autumn Totton - Vissza a természetbe

Alexandra Frey, Autumn Totton - Vissza a természetbe; Mindfulnessgyakorlatok lazításhoz és a természet újrafelfedezéséhez

A The Mindfulness Project néven ismertté vált hálózat két alapítója írta ezt a kreatív útmutató és napló címszó alatt futó könyvecskét, aminek a kézbe vételét már nagyon vártam, mivel én is sokat alkalmazom a módszert.

Két problémám volt vele. Az egyik a címválasztás, a másik a korosztály megjelölésének hiánya.
Ez egy foglalkoztató füzethez hasonló, egyszerű gyakorlatokkal és még egyszerűbb kísérő szövegekkel tűzdelt könyv. Ezzel semmi gond nem lenne a megfelelő korosztálybesorolás mellett. Sokat agyaltam azon, hogyan tudnám helyesen megfogalmazni a gondolataimat, mert a könyv egyébként nagyon magas értékelésű, így tuti, hogy sokaknak tetszik majd - játékos, kreatív, szórakoztató, tényleg kikapcsol!

Arra jutottam, hogy ha most kezdesz ismerkedni a tudatos jelenléttel, ez egy szuper kikapcsolódás lesz - szerezd be, csapd fel ott, ahol kedved tartja, kezdd el megvalósítani a benne foglaltakat, játssz!
Hogyha kíváncsivá tesz a mindfulness, és választ várnál arra, miért és hogyan működnek a felsorolt gyakorlatok, akkor ahhoz szükséges egy komolyabb, valamennyivel szakmaibb könyvet a kezedbe venni.

Mivel nem tartozik értelmezés a feladatok mellé, többször találkozni fogsz egészen hasonlókkal is, és olyanokkal, amik mind nyelvezetében, mind felépítésükben gyermekien hangoznak, és talán nem is igazán közvetlenül a tudatos jelenléthez kapcsolódnak -nekem ebből fakadt a hiányérzetem. (Mert aki most kezd a tudatos jelenlét megélésébe, érteni szeretné, hogy egy-egy gyakorlat miért tűnik elsőre szokatlannak, vagy túl egyszerűnek - hogy ennek oka van.)

Ami pozitívum, és megerősít benne, hogy működik a jelenlét gyakorlása az egyszerűbb feladatok révén is, hogy sokszor eszembe jutott, amikor gyerekként ilyen feladatokkal töltöttem a nyarat, és arra is emlékszem, hogy az akkor mennyire lefoglalt - és tudod miért? Mert az ég világon semmi máson nem rágódtam!

Agustina Bazterrica - Méltatlanok

Agustina Bazterrica - Méltatlanok

Egy horrorisztikus elemekkel tűzdelt disztópia, egy rend, amiben nincs kegyelem, és egy névtelen főszereplő, aki egyszercsak elkezd visszaemlékezni korábbi életére. A Méltatlanok csoportjához tartozó nő részletesen beszámol a hierarchikus rend kegyetlenségeiről is, egy olyan világról, aminek egyik vezetője a kegyességet nem ismerő Rendfőnöknő. Vajon van kiút egy olyan helyről, amit az ott élők eddig az egyetlen életben maradási lehetőségnek hittek?

Elgondolkodtató vízió egy olyan rendszerről, ami a végletekig irányított, és ahol a vak hit hiányát megtorlás követi. Lehetséges-e azonban, hogy a régi világ már jobb napjait éli a falakon túl?

Erőteljes eszköznek éreztem, hogy főszereplőnk nem kapott nevet - ez is azt erősíti, hogy ő csak egy a sok közül. Olyan spirituális elemeket hozott be az írónő, amikről izgalmas lett volna többet megtudni, ez a vonal azonban rejtély maradt. A befejezés után hiányérzetem volt, de talán éppen abban rejlik a történet "szépsége", hogy a gondolatokat mi magunk fűzzük tovább - mi alkotunk véleményt a "hogyan tovább"-ról.

 Belekóstolhat az olvasó, mi várna az emberiségre a világ összeomlása után, és egy olyan zárt női közösséget ismerhet meg, ami felépítésében hasonlít A Szolgálólány Meséjére.

Mindenképp annak ajánlom, aki bírja a keményebb, véres, olykor gusztustalan és megrázó jeleneteket is, és aki kellő rugalmassággal rendelkezik hitrendszerek tekintetében. Ez egy izgalmas olvasmány - gondolatébresztő és beszélgetés indító, megdöbbentő és velős.

"[…] az igazság változik, összezsugorodik, majd felrobban egy puskagolyó erejével, ami akár halálos is lehet. […] az igazság gömbjében ott van a hazugság is, amely, akár egy törött, felesleges fogaskerék, más ritmusban forog, ám amely mégis létfontosságú a szerkezet működéséhez. Az igazán nehéz feladat az, hogy az igazság gömbjében megtaláljuk a hazugságot."

Elsie Silver - Flawless; Hibátlan (Chestnut Springs 1.)

Elsie Silver - Flawless; Hibátlan (Chestnut Springs 1.)

Még, hogy nem vagyok előítéletes! Ugyan a leírás kapásból megfogott és kíváncsivá tett, bizonytalanul álltam neki az olvasásnak: cowboy románc, rodeó, és hozzá egy brutál feltűnő, csajos, rózsaszín rózsás borító? Hát hogy fog ez összeállni?! Jelentem, tökéletesen!

Az még csak hagyján, hogy úgy buktam a történetre, mint kacsa a nokedlire 🦆🦆 (gondoltam, kicsit belekukkantok, és aztán amikor feleszméltem, már több, mint száz oldalon túl jártam), de régen olvastam már olyan könyvet ebben a kategóriában, amelyben a szereplők ennyire tudatosan és éretten viszonyulnak a saját érzéseikhez (és nem, nem arról beszélek, hogy itt aztán minden happy és nem voltak mélypontjai a sztorinak). Semmi felesleges játszmázás meg p*csogás, hanem érzéseiket megfogalmazó, problémáikat megoldani akaró fiatal felnőttek - egészen elképesztő élmény volt, és pont emiatt nagyon igazi. Annyira jól esett!

Na ez az a fajta romantika, ami abszolút pozitív üzenetet hirdet - normális kommunikációt, megfelelő értékrendet és a közeli kapcsolatok fontosságát. (A macsónak tűnő fickó, Rhett egy belül igenis sérülékeny, érző ember, aki nem játssza az agyát teljesen feleslegesen. Summer pedig nem kezd el úgy viselkedni, mint egy hisztérikus tini, csak hogy kapjunk egy újabb kör vergődést.) Mindezeket egy nagyon könnyed köntösbe burkolva kapjuk, amibe igazán jól esik belebújni. Nincs túltolva semmi, mindenből pontosan annyi van, amennyi kell, de mégis ott figyel benne egy jó kis csavar - ez is tökéletes helyen, mert fixen nem tudod letenni az utolsó száz oldalnál a könyvet!

De miről is szól a Hibátlan?

Rhett a sportág ismert alakja, ám egy meggondolatlanul kimondott mondata kiszivárog, és ez nem vet jó fényt szponzoraira - menedzsere, Kip ezért úgy dönt, hogy kirendeli mellé nála dolgozó lányát. A cél, hogy a férfi összekapja magát - közel a világbajnokság, nem férnek bele hibák az addig tartó időszakba. Summer támogató partnerként nem kíméli a sármos versenyzőt - tőle nem a felszínes rajongást kapja, mint az őt bálványozó nyusziktól - Summer kitartó, céltudatos, de egyben törődő, megértő, és munkáját féltő felnőtt nő is. Vajon mennyire tarthatók élesen a köztük lévő határok - tényleg fontos, hogy az életükről mások mit gondolnak?

Kicsit már néha tartok tőle, mikor indul el az évem olvasásélmény lejtője, mert eddig falom a jobbnál jobb köteteket (no nem panaszkodom:)), az azonban biztos, hogy ez a pillanat határozottan nem most jött el.

Nézek is utána a folytatásnak, mert ha a többi részben is ezt a stílust képviseli, engem megvett kilóra!

Papp Noémi - A gyepfehérítők titka ( A bártfai füvesasszony 2.)

Papp Noémi - A gyepfehérítők titka ( A bártfai füvesasszony 2.)

Az ezüstpénz átka folytatásában megismerhetjük Zsófia és Anci sorsát, ami viszont az első részhez képest változást hozott a kapcsolatok alakulásán és a szereplők érésén felül, az a sokkal részletesebb történelmi háttér bemutatása volt.

Mindig is érdekelt a történelem, de azt hiszem, sokak nevében mondhatom, hogy az iskolai történelmi tudás inkább a túlélésről szólt, és nem az országok közötti érdekek és kapcsolódások érdekessé tételéről.

Szívem szerint kicsit ugyan többet olvastam volna Anci szerelmének kibontakozásáról, de a történet így is kerek egész volt. A második kötet olvasásához szükséges elolvasni az elsőt is, viszont, habár sejthető, hogy lesz folytatás, nem marad az olvasóban hiányérzet - a megoldatlan rejtélyekre így is választ kapunk.

Továbbra is úgy érzem, Papp Noémi különösen nagy energiát tett a történetbe és alapos kutatómunkát végzett, és egy igazán hiteles, korszakot bemutató művet kaptunk tőle a második rész által is!

Johanna Sinisalo - A Nap Magja

 Johanna Sinisalo - A Nap Magja

"Néha elegendő egy kellően hangos és befolyásos csoport, hogy olyanná változtassa a világot, amilyennek a csoport tagjai akarják. A csoportnak még csak túl nagynak sem kell lennie. Bőven elég, ha egyesek a saját személyes elképzeléseiket úgy állítják be, mint egyetlen létező igazságot […]"

Azta... Arra, hogy egy olyan modern, izgalmas, különleges olvasmányt találok, ami vetekedik Orwell 1984-ével és A Szolgálólány Meséjével, nem gondoltam. Sinisalo disztópikus, alternatív történelmi regénye teljesen magával rántott. 

Főszereplőnk Vanna, aki húgával az euszisztokratív Finnországban nő fel, ahol a nőket már gyerekkorukban két külön csoportba rangsorolják a szerint, hogy a társadalom számára hasznosíthatóak, vagy sem. Vanna és Manna teljesen különböző személyiségű lányok, nagymamájuk pedig igyekszik elrejteni Vannát a külvilág fenyegetésétől, így a társadalmilag előnyös eloiként neveli.

Vanna kapszaicin-függővé válik, aminek forrása az országban betiltott csilipaprika, oka pedig egy családi rejtély kétségbeejtően hiányos feldolgozni akarása.

A történetet a gyerekkori visszaemlékezésekkel és a jelent megelőző két teljes évvel ismerjük meg, közben pedig részeivé válunk a kicsit sem veszélytelen csiliüzletnek, és a mélyről hívogató "Pince" jelenlétének, ami mindig érzékletesen reprezentálja Vanna mentális állapotát.

Az egyébként váltott szemszögű elbeszélést finoman adagolva kísérik a Mannának írott levelek, az általa bemutatott eseményekben pedig megmutatkozik a lány megbánása és őrlődése, a kétségbeesés, a szinesztézia különleges megélése és az a disztópikus valóság, ami valamiért túlságosan is ismerős.

Johanna Sinisalo neve számomra érthetetlen módon még nem felkapott, de remélem, ez idővel változik majd, mert zseniális író.

Sophie Lark - Brutal Prince (Alvilági románc 1.)

Sophie Lark - Brutal Prince (Alvilági románc 1.) Callum & Aida

"A bizalom ritkább dolog a szerelemnél. Ezzel valaki más kezébe helyezed a sorsod, a boldogulásod. Abban a reményben, hogy vigyáz majd rá."

🍓 A Brutal Prince ugyan alvilági románc, valójában inkább egy könnyed nyári, ellenségekből szeretők jellegű könyv.

🍓 Az időtlen idők óta egymás torkának eső két maffia család, a Griffinek és a Gallo-k egy kellemetlen incidens után egyezséget kötnek: Gallo papa egyetlen lányát, a lázadó Aidát feleségül adja Callumhoz, Griffinék fiához. Az ok egyszerű: együtt erősebb a két család, és nagyobb hatalomhoz tudnak jutni. Egyetlen bökkenő csak, hogy az összeesketésre váró két fél ki nem állhatja egymást; mindketten zűrösek a maguk módján.

🍓 Elég gyorsan kiderül azonban, hogy nemcsak munka fronton tudnak jól együttműködni - egyre közelebb kerülnek egymáshoz a magánéletben is.

🍓 A történet alapjaiban véve jó, bár néhol nem túl életszerű, például, hogy nem kifejezetten adnak hangot ellenkezésüknek a házasságot illetően (úgy, hogy ez egy jelen korunkban játszódó sztori), és számomra kissé felszínesen tudtuk csak megismerni a szereplőket. Vártam a nagy csattanót, ami nem lett, és ezzel nem is lenne gond - azzal már inkább, hogy a könyv utolsó 20-30 oldala teljesen ellenkező hatást váltott ki belőlem, mint amit gyaníthatóan az írónő tervezett - nem tudom, ez a fordításon csúszhatott-e el, vagy már az angol szöveg is kellemetlenül vált sikamlóssá...

🍓 Ezt leszámítva viszont az egész nagyon humoros, olvastatja magát, megjelenik a rafinált női szereplő, aki felismeri, hogy lehet lágy is, nem csak kemény csajként tud helytállni. Mellette pedig ott a ridegnek tűnő, elvekkel rendelkező pasi, aki aztán mégis rájön, hogy a boldogság nem a szilárdnak hitt elképzelései megvalósításában rejlik, hanem valami sokkal többen.

🍓 A borító, az élfestés gyönyörű, és nagyon ötletesnek tartottam a grafikát. (Bár az ábrázolt főszereplők a valóságnál jóval idősebbnek tűnnek rajtuk )

🍓 Célközönség lehet szerintem mindenki, aki a Haunting Adeline-t kedvelte, de túl soknak érezte benne a durvulást. A stílus egészen hasonló, csak a téma könnyedebb.