Penelope Douglas - Bully; Szívatás
Jó magasra került nálam a léc a Credence olvasása után. Penelope Douglas stílusa nagyon közel áll hozzám, a mondandója pedig mindig aktuális, így hozta a vártakat, de nem avattam kedvencet.A Szívatás a végzős lány, Tate és gyerekkori barátja, Jared kapcsolatát kíséri végig. Az első pár fejezetben megismerjük a rövid előzményeket - Jared, a suli szent és sérthetetlen rosszfiúja már jó ideje azon van, hogy Tate-et szívassa a suliban, de Tate kiszabadul a káros légkörből - egy évet Európában tölt tanulmányaiból.
Visszatérése után már nem ugyanaz a visszahúzódó lány, aki volt: eltökéli, hogy kiáll magáért.
Mondhatnánk, hogy ez egy igazi ellenségekből szeretők sztori, valójában azonban itt sosem volt a két főszereplő igazi ellenség, még ha ezt maga Tate nem is látja valamilyen érthetetlen okból:D
Sokszor forgattam a szemem Tate gondolatain és viselkedésén, de ilyenkor arra jutottam, hogy egyébként ez tök reális egy 17-18 évestől, na meg olyasvalakitől, aki hasonlókon ment keresztül, mint ő. K. C.-vel való barátságát elég felszínesnek tartottam; még vele sem osztotta meg igazi, mély érzéseit, és amit a lány tett, nekem nem lett volna ilyen könnyen elfogadható.
Éppen olvasás közben töprengtem azon, mennyire érdekes, hogy habár valójában mindig furcsálljuk, hogy a főszereplők javarészt tinik, mégis szeretjük az ilyen történeteket... Erre a gondolatra jól reflektált a szerző - zárógondolataiban olvashatjuk ennek az igazi miértjét:
"Fontosnak tartom, hogy mindig tanuljunk valami újat, és folyamatosan fejlődjünk. Próbáljunk ki új dolgokat, és tűzzünk ki új célokat a szemünk elé! De... soha ne nőjünk fel. Ó, ne, az tragédia lenne."
Mindent egybevetve jó kis kezdése volt ez az új évnek, továbbra is örömmel olvasom az írónő könyveit.
