Penelope Douglas - Bully; Szívatás
Jó magasra került nálam a léc a Credence olvasása után. Penelope Douglas stílusa nagyon közel áll hozzám, a mondandója pedig mindig aktuális, így hozta a vártakat, de nem avattam kedvencet.A Szívatás a végzős lány, Tate és gyerekkori barátja, Jared kapcsolatát kíséri végig. Az első pár fejezetben megismerjük a rövid előzményeket - Jared, a suli szent és sérthetetlen rosszfiúja már jó ideje azon van, hogy Tate-et szívassa a suliban, de Tate kiszabadul a káros légkörből - egy évet Európában tölt tanulmányaiból.
Visszatérése után már nem ugyanaz a visszahúzódó lány, aki volt: eltökéli, hogy kiáll magáért.
Mondhatnánk, hogy ez egy igazi ellenségekből szeretők sztori, valójában azonban itt sosem volt a két főszereplő igazi ellenség, még ha ezt maga Tate nem is látja valamilyen érthetetlen okból:D
Sokszor forgattam a szemem Tate gondolatain és viselkedésén, de ilyenkor arra jutottam, hogy egyébként ez tök reális egy 17-18 évestől, na meg olyasvalakitől, aki hasonlókon ment keresztül, mint ő. K. C.-vel való barátságát elég felszínesnek tartottam; még vele sem osztotta meg igazi, mély érzéseit, és amit a lány tett, nekem nem lett volna ilyen könnyen elfogadható.
Éppen olvasás közben töprengtem azon, mennyire érdekes, hogy habár valójában mindig furcsálljuk, hogy a főszereplők javarészt tinik, mégis szeretjük az ilyen történeteket... Erre a gondolatra jól reflektált a szerző - zárógondolataiban olvashatjuk ennek az igazi miértjét:
"Fontosnak tartom, hogy mindig tanuljunk valami újat, és folyamatosan fejlődjünk. Próbáljunk ki új dolgokat, és tűzzünk ki új célokat a szemünk elé! De... soha ne nőjünk fel. Ó, ne, az tragédia lenne."
Mindent egybevetve jó kis kezdése volt ez az új évnek, továbbra is örömmel olvasom az írónő könyveit.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése