Viktor E. Frankl - Mégis mondj igent az életre! Logoterápia dióhéjban
Pár Feri atya előadásán hallottam először erről az átütő írásról, és ha szerinte mindenkinek olvasnia kell, hát én sem mondhattam rá nemet.
"Lehetséges, hogy nem azt kellene kutatnunk, hogy mi az élet értelme, hanem azt kellene felfedeznünk, hogy ezt a kérdést nekünk tették föl, vagyis arra kellene rádöbbennünk, hogy mindenkit maga az élet von kérdőre, az erre adandó felelet pedig nem lehet más, mint az életünkért vállalt felelősség. A logoterápia tehát a felelősségvállalásban látja az emberi létezés legtisztább megmutatkozását."
Ez a mű bemutatja a logoterápia előzményeit, azaz azt az embertelenül kemény időszakot, amikor Frankl koncentrációs táborokban próbált rájönni arra, mi is az, ami erőt ad a túléléshez. Mi az a mozgatórugó, ami elég erős ahhoz, hogy az ember akkor se adja fel, amikor valóban semmije, és sokszor senkije nem marad.
Ez azonban témájában nem egy szokványos írás, mivel nem a személyes megéléseket helyezi fókuszba, sokkal inkább magát az átélt eseményeket már-már mint külső szemlélő, és az emberek viselkedését vizsgálja pszichológiai, de nem "túlszakmázott" megközelítésből.
Úgy ad át üzenetet, hogy talán nem is igazán tűnik olvasás közben fel, csak csendben beépül a mondandó. Rámutat arra, hogy ami igazán fontos, az az önmagunkba vetett hit és bizalom, amit az emberi mivoltától megfosztott és megalázott ember sem tud teljességgel mellőzni, történjen bármi is. Jöhet bármilyen gyötrelmes fordulat, az, aki újra és újra képes döntést hozni és megérteni, hogy a szenvedés eszköz lehet a túléléshez és nem temetője megélőjének, az bármire képes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése