Thury Zsuzsa - Angéla

Thury Zsuzsa - Angéla

Az 1961-es kiadású Pöttyös könyv hűen hordozza magában a korszak nagyon tipikus jegyeit.

Nyolc fővárosi fiatal úttörőtáborba készül Zala megyébe, ahol három hetet töltenek el, miközben megismerik és összegyűjtik a környék nevezetes dalait, népszokásait.

Történetünk főszereplője a leírás alapján Guszti, aki nagymamájával él együtt, és az egész világra dühös. Nem tudta feldolgozni, hogy édesapja négy éve elhagyta őket, és új családot alapított Amerikában. Arra vágyna, hogy szeressék, de nem tudja, ezt hogyan fejezze ki jól. A fiatal fiú kifejezetten értelmes, emellett próbál megfelelni a tanároknak és kitűnni társai közül, de közben érződik rajta az az ellentmondásosság, ami a lelkében is dúl, így olykor ellenséges és mogorva. 

Ugyan a fülszöveg szerint a fiú a főszereplőnk, valójában a könyv sokkal inkább, de legalább ugyanannyira szól a címadó Angéláról is. A 13-14 éves, bájos kislány elvesztette édesapját, és egy ideje édesanyján kívül annak új párja is velük él. Kapcsolatuk nem éppen rózsás, Angéla jelentéktelennek és magányosnak érzi magát saját családjában.

A nyári tábori részvétel lehetősége megtisztelő, csupán pár iskolásnak adatik meg ilyesmi, mostohaapja mégsem akarja, hogy menjen.

Angélának végül csak sikerül véghez vinni tervét.

A könyv semmi eszméletlent nem tartogat - a maga egyszerűségében von be minket abba a világba, ahol még kapcsolódtak az emberek a természettel és egymással, és ahol a kétkezi munka megfizethetetlen és értékes volt (egyébként miért felejtettük ezt el értékelni?).

Bejön néhány, most már riasztó nevelési módszer és megközelítés, ami mai fejjel olvasva hajmeresztő, kirekesztő, vagy éppen kegyetlen, de akkoriban normális/elfogadottabb volt (például a gúnyolódás, a verések, vagy a fogyatékkal élőkkel való bánásmód).

Hiába voltam jóval később fiatal, mégis eszembe jutottak az általános iskolai táborok, és így könnyű volt ráhangolódni a békés falusi hangulatra és a sosem unalmas közösségi kikapcsolódásra.

Ez elvileg egy tini szerelmi történet is, amiről ha előzőleg nem olvasok, rá sem jöttem volna, mert annyira nem erről szólt. Mondhatnám, hogy de kár, de nem az, mert enélkül is teljes értékű volt a könyv. Nem vártam tőle túl sokat, de jó volt egy kis kitérőt tenni a megszokott zsánereken kívül.

Juzuki Aszako - Vaj

 🧈🐄Juzuki Aszako - Vaj🐄🧈

Képzeld el, hogy Japánban élsz, ahol 55 kilósan és 166 centisen már megszólnak, hogy dagi vagy. Van egy pasid, akivel jó, ha havi egyszer találkoztok, és céltalanul robotolsz a munkahelyeden záróra után is.

 Aztán egyszer csak újságíróként felfigyelsz egy elhúzódó, ám annál rejtélyesebb ügyre. Egy Kadzsii Manako nevű, harmincas éveiben lévő nőről van szó, aki három gyilkosság vádjával ül börtönben. A nő fittyet hány a társadalmi elvárásokra, és bár japán mércével kifejezetten túlsúlyos, simán elcsavarja a férfiak fejét. Választottjai jellemzően idősebb férfiak, akiket szórakoztat, főz rájuk és gondoskodik róluk, a nőket azonban nem kedveli, és köztudottan interjúkat sem ad.

Ez elég is ahhoz, hogy Rika elhatározza, valamilyen módon megpróbál közelebb kerülni hozzá. Ez a kaland többé válik puszta újságírói feladatnál - a lány egy olyan önismereti utazásba kezd, melyre maga sem számított, és fenekestül felforgatja eddigi szürke, unalmas életét.

Ki is valójában az elítélt? Mi van, ha ártatlan? Meddig tart a magabiztossága, és mi a gyenge pontja? Miért ennyire ítélkező a társadalom, és miért veszi el a nőktől a boldog élet lehetőségét? 

Így utólag nézve halvány lila sejtelmem sem volt, hogy mibe kezdek ezzel a könyvvel, de tetszett! Étvágycsináló a lassú élethez, a pillanat megéléséhez (igen, maga a könyv is erre ösztönöz olykor - nem egy gyorsan haladós darab), a japán kultúra fent és lentjeinek megismeréséhez, és elgondolkodtat, mi igaz, és mit hiszünk csupán mi annak.

Ne egy pörgős krimit várj a Vaj-tól, mert a könyvet megalapozó bűntörténet egy, a szereplők mindennapjait átszövő keret, ami szépen rendszerbe helyezi a fejlődésüket, de meghagyja nekik a főszerepet. Úgy foglalnám össze, hogy Kadzsii Manako összetett mintázatú, értékes iránytűje a könyvnek és a többi szereplőnek - nem ő a célállomás, de nélküle széthullanának és irányt vesztenének.

Off: engem annak ellenére is vitt magával a rengeteg ételfókuszú fejezet, hogy nem vagyok egy gurmé konyhatündér - igazán gusztusosan mutatja be a különféle fogásokat és ízélményeket az írónő. Bár meg tudtam szokni a lassabb áramlást, mégis vártam egy csavart a végén a börtönös téma kapcsán. Kicsit hiányérzetem volt, hogy ezt nem kaptuk meg, de így is különleges olvasmány volt ez, mert semmihez nem tudtam hasonlítani - egyedi légkört és karakterfejlődési ívet hozott, ami miatt érdemes elolvasni:)