Juzuki Aszako - Vaj

 🧈🐄Juzuki Aszako - Vaj🐄🧈

Képzeld el, hogy Japánban élsz, ahol 55 kilósan és 166 centisen már megszólnak, hogy dagi vagy. Van egy pasid, akivel jó, ha havi egyszer találkoztok, és céltalanul robotolsz a munkahelyeden záróra után is.

 Aztán egyszer csak újságíróként felfigyelsz egy elhúzódó, ám annál rejtélyesebb ügyre. Egy Kadzsii Manako nevű, harmincas éveiben lévő nőről van szó, aki három gyilkosság vádjával ül börtönben. A nő fittyet hány a társadalmi elvárásokra, és bár japán mércével kifejezetten túlsúlyos, simán elcsavarja a férfiak fejét. Választottjai jellemzően idősebb férfiak, akiket szórakoztat, főz rájuk és gondoskodik róluk, a nőket azonban nem kedveli, és köztudottan interjúkat sem ad.

Ez elég is ahhoz, hogy Rika elhatározza, valamilyen módon megpróbál közelebb kerülni hozzá. Ez a kaland többé válik puszta újságírói feladatnál - a lány egy olyan önismereti utazásba kezd, melyre maga sem számított, és fenekestül felforgatja eddigi szürke, unalmas életét.

Ki is valójában az elítélt? Mi van, ha ártatlan? Meddig tart a magabiztossága, és mi a gyenge pontja? Miért ennyire ítélkező a társadalom, és miért veszi el a nőktől a boldog élet lehetőségét? 

Így utólag nézve halvány lila sejtelmem sem volt, hogy mibe kezdek ezzel a könyvvel, de tetszett! Étvágycsináló a lassú élethez, a pillanat megéléséhez (igen, maga a könyv is erre ösztönöz olykor - nem egy gyorsan haladós darab), a japán kultúra fent és lentjeinek megismeréséhez, és elgondolkodtat, mi igaz, és mit hiszünk csupán mi annak.

Ne egy pörgős krimit várj a Vaj-tól, mert a könyvet megalapozó bűntörténet egy, a szereplők mindennapjait átszövő keret, ami szépen rendszerbe helyezi a fejlődésüket, de meghagyja nekik a főszerepet. Úgy foglalnám össze, hogy Kadzsii Manako összetett mintázatú, értékes iránytűje a könyvnek és a többi szereplőnek - nem ő a célállomás, de nélküle széthullanának és irányt vesztenének.

Off: engem annak ellenére is vitt magával a rengeteg ételfókuszú fejezet, hogy nem vagyok egy gurmé konyhatündér - igazán gusztusosan mutatja be a különféle fogásokat és ízélményeket az írónő. Bár meg tudtam szokni a lassabb áramlást, mégis vártam egy csavart a végén a börtönös téma kapcsán. Kicsit hiányérzetem volt, hogy ezt nem kaptuk meg, de így is különleges olvasmány volt ez, mert semmihez nem tudtam hasonlítani - egyedi légkört és karakterfejlődési ívet hozott, ami miatt érdemes elolvasni:)