Irvin D. Yalom - Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek
Kissé hosszú olvasmány lett, de nem róható fel sem Yalomnak, sem a könyvnek. Yalom követendő példa nekem, mint leendő pszichológus, nagyon sok szempontból. Ami negatívumként említhető lehetne, az bennem abszolút pozitívumként csapódott le. Gondolok itt a klienseiről alkotott képre. Nekem szimpatikus, hogy egy szaktekintély is így felvállalja az emberi oldalát, és erről is ír, mert azt gondolom, hogy a legtöbb kezdő pszichológus/terapeuta/pszichiáter egyik félelme az, hogy nem lesz "tökéletes", nem fog tudni azonosulni, egy hullámhosszra kerülni kliensével. Yalom önreflexiói betekintést engednek saját viszonyulásaihoz, miközben nagyon óvatosan közeledik Az Emberhez, aki előtte ül. Hogyha voltak esetek, ahol nem is alakult ki a kezdeti szimpátia, képes volt arra, hogy meglássa, hogyan is kerülhet közelebb, és mi lehet ennek a saját magában gyökerező oka.
Zseniálisnak tartom, hogy bár a kötet a nyolcvanas években íródott, ma is helytálló és aktuális.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése