Sequoia Nagamatsu - A sötétség határai
Egy világméretű járvány pusztít a Földön, a klímaváltozás hatalmas méreteket ölt, közben pedig megpróbálnak kapcsolódni egymással az emberek. A regény elején erős vezérfonál a fennálló járványra épülő eutanáziát is támogató rendszerrel és temetkezéssel kapcsolatos bizniszek bemutatása.
Megszilárdul az olvasóban annak a tudata is, hogy a legvégén úgyis egyedül kell mindennel megküzdeni, és a veszélyhelyzet felülír sok, addig bevett szokást, és átírja az emberségességről alkotott képünket is.
Olyan jövőbe kapunk betekintést Sequoia Nagamatsu által, amelyet még csak disztópikusnak sem tudok nevezni, hiszen már most látjuk, hova vezet a robotika, a digitalizált megoldások, az AI mint társ jelensége és a klímaválság.
Sok száz évet ölel fel a könyv története, amiben olyan emberek (kutatók, régészek, orvosok, átlagemberek) történetét ismerhetjük meg, akiket valami mégis összekapcsol. A remény, hogy valaminek változni kell, és az álmok, hogy talán nem minden olyan borzalmas, és lehet megoldás. Vágynak a szeretetre, a kölcsönös érzések megélésére, szomorúak az elvesztett családtagok miatt, és dühösek, mert a tehetetlenség a kontroll hiányát teremti meg.
Mit is ér az ember a végtelen világmindenségben? Számít-e az idő, ha limitáltak a földi lehetőségeink? Tekinthetünk-e az eddig ismert adottságainkon túlra, és mi az ára, ha sikerül elhagynunk az addig biztosnak hitt ingoványos talajt?
A sötétség határai nem egyszerű témákat dolgoz fel különálló, de mégis kapcsolódó történeteken keresztül, és a végére értjük meg igazán az összefüggéseket. Erőteljesen érinti a gyászfeldolgozás, a halál témáit, így annak ajánlom, aki szereti ezeket filozófiai szinten megközelíteni, és merengeni arról, vajon hová tartunk és mivé leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése