T. J. Klune - Oly fényesen ragyogtunk

T. J. Klune - Oly fényesen ragyogtunk☄️🌠

Te mihez kezdenél, ha kiderülne, hogy közeleg a világvége, és az életedből már csak pár hét maradt hátra?

Don és Rodney idős pár, akik felkerekednek, hogy lakóautójukkal bejárják Amerikát. A kirándulás nem egyszerű, hiszen hosszú utat kell megtenniük, mire elérik céljukat, és tudják, hogy soha nem térnek vissza. Míg ők elindulnak, az őket körülvevő emberek magukból kikelve, vagy éppen beletörődve próbálják átvészelni a maradék időt, ki-ki a maga módján. 

A kaland során több helyen is megáll pihenni a két férfi, és minden ilyen alkalom új ismeretségeket, történeteket és tanulságot tartogat. Emberi kapcsolatokról, eltemetett érzésekről, soha meg nem valósult vágyakról, szégyenről, gyászról és a legváratlanabb pillanatokban beköszönő boldogságról. De mit jelent egy jól megélt élet, és mit számít az egész, ha pont magunknak nem tudunk megbocsátani?

Ahogy telnek a napok, egyre közeledik a végállomás, mégis bizonytalan, sikerül-e odaérni. Milyen ígéret ér annyit, amiért a világ végére is elmennénk, mielőtt minden eltűnik?

Határozottan kell ide egy bizonyos hangulat, mert melankolikus, és elgondolkodtat, de közben rámutat arra is, milyen igazán önfeledtnek lenni, amikor már nincs megfelelési kényszer, és szabályok. Szerintem fontos üzenetet hordoz, mert a valódi kérdés inkább az, hogy ezeket a szabályokat nem mi hozzuk-e létre azért, hogy lekorlátozzuk magunkat.

Közel került hozzám a kissé morcos és magának való, de igazi, hű társ Rodney és az őt kiegyensúlyozó, barátságos és nyitott Don karaktere. Olyan terhet cipelnek magukkal az éppen szétszakadó világban, amely napjainkban is aktuális és jelentős témákat érint. 

A párhétnyi történést végigkísérik a sorra bekövetkező természeti jelenségek, a Földhöz egyre közeledő fekete lyuk, a légköri változások, melyek vészjósló lepelként borulnak az emberekre.

A mű végén egy hosszabb méltató részt is hagyott Klune, látszik, hogy szívvel-lélekkel alkot. Éppen ezért kicsit csalódás, hogy a magyar fordításban sok a hiba, mert azt gondolom, az eredeti verzióban erre biztosan jobban figyeltek. A borító viszont csodálatos, és nagyon jól tükrözi a történet atmoszféráját.

Ha szereted a világvégés sztorikat, de emberi, érzelemgazdagabb megközelítésből olvasnál róla az akciódús helyett, ezt tuti szeretni fogod!