Balázs Barbi - Asszonypajtás pánikkonyhája

Balázs Barbi - Asszonypajtás pánikkonyhája

Konyhai túlélőtanfolyam kolisoknak és aggódó szüleiknek

Ez a könyv is korábban olvasott darab, de most már borító is van hozzá, úgyhogy hozom is az ajánlót!

Na, ha valami, ez a könyv egy – még nem sejtetted, de – alapdarab, ha:

a.- épp most lettél koleszos, és nem akarsz éhen halni, vagy

b.- sosem voltál egy konyhatündér, és nem akarsz éhen halni.

Viccen kívül, még ha amúgy képes is vagy megcsinálni olyan alapokat, amikhez nem kell két nap, nem biztos, hogy szereted is az egész hajcihőt. Itt rengeteg hasznos tanácsot kapsz, hogy bővítsd az SOS-ötletek tárházát, és ne egy jaj istenem, már meginttel indítsd a készülődést. Gondolok itt olyasmire, hogy mik azok az ételek, amiket különböző változatokban lehet variálni, hogy ne und meg, vagy hogy mely alap összetevőkből tudsz betárazni, ha baromira nincs pénzed.

A recepteken felül Barbi laza, humoros stílusa vezet ezen a kalandos úton, miközben saját sztorikkal és kellő empátiával navigál, és biztosra veszem, hogy a könyv végére már te is túl leszel pár elkészített finomságon.

Jane Greystone - Madárkám

Jane Greystone - Madárkám; Bűnbe zárt szerelem

Hoppá-hoppá, van itt pár elmaradásom, ami a nyári könyveket illeti, amire az egyetlen elfogadható magyarázatom talán az, hogy ezeket a könyveket én korrektúráztam, így csak később tudtam róluk írni Molyon is.

Vegyes érzésekkel kezdtem bele ebbe a dark romance regénybe, mert az eddigiek, amiket olvastam, nem erősítették meg a hitem a zsánerben. Az első 60-70 oldalnál ugyan még voltak kétségeim, de utána megérkezett A Varázs.

Egy magával ragadó, sötét maffiarománc ez, ami már önmagában is ellentmondásosnak tűnhet, mégis működik! A nehéz témák, a gyász, a feszkó és az erotika pontosan úgy ér össze, ahogyan kell! Nem röhejes virágnyelven íródtak a spicy részek és nem kell egy naív kislány esetlen botladozásait végigszenvedni, mert itt igazi karakterfejlődés megy végbe, amit különösképpen a felvezető után, Jules akkori énjéhez képest láthatunk jól.

Kapunk egy komplett maffiózó csapatot élén a tekintélyt parancsoló és titokzatos Főnökkel, aki hozza a tipikus rosszfiú vonalat, ahogy kell, és olyan szerethető mellékszereplőket ismerhetünk meg, mint Diego, Pavlo vagy Nora, akik mind egy-egy sajátos színt hoznak magukkal.

Jules a húszas évei elején lévő lány, aki eddigi életét bátyjával töltötte – megfelelő szülői minta híján Kevin nevelte a lányt és vigyázott rá, azonban félt elegendő teret hagyni neki.

Mikor Jules végre kitalálja, hogy belemegy egy nyaralásba Vincenttel a vele való rövid ismeretség ellenére, nem sejti, hogy az igazi kaland nem csak egy hétig tart majd.

Egy egészen új világ tárul elé, de hát ami igazán balul sül el, abban tuti van valami jó is – legalábbis csak nézőpont kérdése, nem igaz?

Kapsz itt hideget és meleget, és kétszer is át fogod gondolni, mi a csábítóbb: az, ami tiszta és ártatlan, vagy ami magával ragad és életre kelt.

Aurora Bloom - ASHamed - Megszégyenülve

Aurora Bloom - ASHamed - Megszégyenülve

„[…] tudnod kellene, milyen erős vagy, mert óceánokat sírtál, mégsem fulladtál bele.”

Fülszöveg alapján egy erőteljes pszichológiai hátterű könyvre számítottam, azonban egy olyan lélektani regényt kaptam, melyben a gyermekkori szeretetlenség élménye zsigeri szinten kihat ifjú szereplőnk felnőtt életére.

A Megszégyenülve nem fogja megmutatni, hogy vedd a kezedbe az életed irányítását, vagy hogyan állj talpra a traumák után. Annak ellenére, hogy azoknak ajánlják a könyvet, akik keresztül mentek már hasonlókon, én pont nekik nem tenném, mert meglehetősen nyomasztó és túl intenzív élmény lehet nekik az a légkör, melyet az írónő teremt.

Hogy milyen érzés őszintén szeretni, nagyot csalódni, megnyílni a másik előtt vagy küzdeni a sötét gondolatokkal, az mind egy ködös, szürke felhőn át tárul elénk, azaz úgy, ahogyan a 21 éves srác is megéli. Sosem a maga teljességében, és háttérben a szürke pacával, aki saját kis megjegyzéseivel igyekszik lehúzni, ha véletlenül kicsit is boldogabb a megszokottnál.

A könyv két idősíkja Ashton 14-15 éves, illetve a mostani, 21-22 éves kora. A fiú az egyetemen megismerkedik Rose-zal, aki azt ígéri neki, hogy megtanítja szeretni, és aztán tényleg nem adja fel – töretlenül mellette áll. Mindeközben követhetjük a múlt szálain át, hogy mi vezetett Ash nagyfokú bizalmatlanságához, hogyan zajlott szüleinek válása, és miként törték össze a szívét, mikor az már éppen gyógyulni látszott.

Ami zseniális, az a regény valódisága, ami sokak számára pontosan ezért lehet taszító. Aki ennyire mélyen megtört és nem tudja, hogyan rakja össze magát, annak minden boldog pillanata mögött kérdések állnak: meddig tart még? Ezt most elhihetem? Nem cseszem el? Kell a másiknak ez a szerencsétlen, aki én vagyok? A pillanatokat agyonnyomja a depresszió és a reménytelenség súlya, mert nincs olyan, hogy színtiszta jelenlét, csak az önutálat és a csalódás érzése igazán ismerős.

„[…] jelenléte virágokat ültetett a torkomban, amelyek egytől egyig látványosan kinyílnak, és csokorként pompáznak. Azonban gyönyörűségük ellenére képtelen vagyok levegőt venni.”

Többször eszembe jutott olvasás közben egy kedves régi ismerősöm, aki sajnos nem élte túl ezt a küzdelmet, és ide-oda csapongtak a gondolataim. Hol hiszi el az ember azt, hogy érdemes a jóra legalább annyira, hogy legyen bátorsága szakmai segítséget kérni, és min változtatott volna élete fonalán, hogyha saját elhatározásai mellett Ash is ebbe az irányba megy tovább?

A végén jön egy igazi hidegzuhany és egy bizarr csavar, utóbbi szerintem már nem feltétlenül kellett volna – enélkül is kerek egész a sztori.

Az ASHamed felhívja a figyelmet arra, hogy a mentális betegségekkel küzdő emberek mosolya is ugyanolyannak tűnhet kívülről, mint másoké, és sosem felesleges egy elsőre sutának tűnő kérdés a barátunk felé, mert lehet, hogy a napja, vagy akár az élete múlik rajta.

Imádtam a megfogalmazást és a csodás gondolatokat, rengeteg idézetem lett – mind-mind olyan gondolatok, amikért már érdemes volt kézbe venni a könyvet!♡ Szívesen olvasnék még az írónőtől, tetszett a stílus, szerintem egy kifejezetten erős első könyv lett ez!

Egyetlen konstruktív észrevétel talán inkább a kiadó felé: sok hiba van a könyvben, amit egy esetleges újranyomásnál érdemes lehet újrakorrektúrázni. Nagyon el tudja vinni a fókuszt, ha rendszeresen rossz helyeken vannak vesszők, vagy sok az elgépelés.

Vannak kapcsolatok, amikről egyszerű írni.Változások, amik egyértelműek. Amik ugyanúgy értelmezhetők kívülről, mint ahogy a szándék vezérli őket belülről. És vannak azok, amik szemeket nyitnak fel, amiknek a megélése sokkal nagyobb hatású, mint maga a kapcsolat időtartama. Amikhez nincsen kategória, amiket nem alternatíva felvállalni, mégis történelmet égetnek belénk.

Amikor eljön a búcsú ideje, ezeket a történeteket egészében nyeljük le. Mert nincs dedikált helyük a közösségi média-falon. Léteznek emberek, akik olyan transzformatív erővel bírnak, hogy miután találkozol velük, már nem leszel ugyanaz az ember, mint aki addig voltál. Az identitásodat, az elveidet és viszonyrendszereket kérdőjelezel meg, felnyílik a szemed és hirtelen higanyszerű, a kezeid közül állandóan kifolyó, sötét anyaggá válik a szenvedély, ami éget, de mégsem akarod elengedni. Később visszakúszik, és a takaró mellől melegít, hogy ne fázz. Gondoskodik rólad, de közben maró nyomot hagy. Te mégis ezeket a nyomokat vadászod. Később már érted, hogy miért mentél bele, így hát engeded, hogy részeddé váljon, de most már bölcsen csak távolról figyeled.

Ilyen volt az ember, aki megértette velem, milyen érzés nagybetűs Nőként élni a bőrömben, mert ő maga igazi Férfi volt. Tudtam, hogy nem számít, az egésznek van-e értelme, vagy csak a karakterek örvénylő játéka, amibe véletlenül beleejtettem a szívem megmártózni, de bármi áron is nagyon akartam. Magamba szívni minden egyes szürreális pillanatát, kiélvezni, amíg tart, még ha éjfélkor vissza is változik a varázshintó.

Könnyű elhitetni magaddal, hogy mindent kibírsz. Hogy az érzések majd szépen, a sarokban sorakoznak és várják, mikor bújhatnak elő. Hívhatod nevetségesnek, de az irracionális lángolás nem válogat. Őt nem izgatja, hívják-e, megjelenik. Rajongani egy érzésért mámorító, még úgy is, hogy közben a saját agyad delíriumos állapotban túlél a másik szobában.

Ő azonban nem élte túl. Nem gondolunk arra, hogy azok, akik korábbi életünk egy részében fontosak voltak, mikor mennek el. Talán azért, mert onnantól fogva, hogy belekarcolják magukat a memóriánk pergamenjébe, örökkévalónak hisszük őket. Egyszerűen nem lehet opció, hogy felébredsz, és az, akinek a létezése eddig megkérdőjelezhetetlen volt, már ne legyen.

Aztán megkapsz egy üzenetet, és hosszú percekig próbálja felfogni az agy, amit a szem lát. Nem az első ilyen élmény, és nem is az utolsó, ezt tudod, mégis leáll a rendszer egy röpke pillanatra. Megpróbál újratölteni, de elakad. Mert ő nem halhat csak így meg. Te úgy gondoltad, hogy majd még biztos összefuttok. Baromi kínos lesz, hogy ez hogy lehetséges egyáltalán, vagy vicces, mert milyen kicsi a világ... Vagy majd egyszer biztos írsz neki, hogy mi van vele, bár inkább nem, mert az ennyi idő után furán venné ki magát. Mindegy. Ráér. Éli az életét, te pedig a sajátod. Hát nem ez a lényeg?

A bőröndöm az ajtó előtt áll, és én csókot lehelek az ajkára, miközben alszik, hogy mégse menjek el búcsú nélkül. Utólag tudom meg, hogy félálomban van, és tudja, mi történik. Ez az utolsó alkalom, hogy látom őt.

Legalább elbúcsúztam tőle.

Saját írás, megosztása csak a forrás megjelölésével engedélyezett!

Fotó: Pinterest

Danya Kukafka - Jegyzetek egy kivégzéshez

Danya Kukafka - Jegyzetek egy kivégzéshez

"[…] imádkozott, hogy a különbség jó és rossz között egyszerűen csak törekvés kérdése legyen."

Kellett aludnom egyet, hogy összeszedjem a gondolataim, mert hát na, ez nem egy könnyed, nyári kis romantika. Jártál már úgy, hogy az agyad egyszerűen ignorálta a címkéket, a tartalmat vagy a címet, és azt feltételezted, ez tuti amúgy egy tök laza kis buli lesz? Mert én most így jártam: hogy lehetne egy ilyen szép lila borító mögött egy ennyire fajsúlyos téma?

Elmondom, simán.

Ansel Packer visszaszámol. Rövidesen kivégzik, és ennek a tényét még mindig nem hajlandó elfogadni. Édesanyja, Lavender fiatalon szülte, és egy erőszakos, elhanyagoló kapcsolatba született bele a fiú, ami egész életét megpecsételte.

Már az állami gondozás évei alatt lehetett sejteni, hogy valami nem oké nála, és később ahelyett, hogy a gyerekkori traumáival segítő kezekbe került volna, a dolgok rossz irányt vettek. A belső fájdalma külső ingerekért kiáltott, és maga sem tudta, miért, de ez mások bántalmazásával teljesedett ki.

Ansel aztán rájön, hogy ez igazából nem is ő. Ez egy rossz dolog, de mégsem határozza meg azt, hogy ő kicsoda. Saját elmélet írásába fog, és élete alakulását filozófiai ideologizálással próbálja értelmezni: el lehet-e különíteni, mi rossz és mi a jó, és vajon létezhet-e több párhuzamos univerzum, amiben egy apró döntésnek köszönhetően teljesen más életet élhetnénk? (Helló pillangóhatás.)

Ansel börtönpillanatai mellett sok szereplőt is megismerünk, akik egyébként szintén meglehetősen nagy szerepet kapnak.

Többek között Saffyt, akit a gyilkos gyerekkora óta ismer, és aki közben nyomozó lett - küldetése, hogy Ansel bűnösségét valamilyen módon bebizonyítsa. Ugyan azt tudjuk, hogy a férfi már börtönben van, azt a végén tudjuk csak meg, hogyan került végül be, miközben Saffy személyiségfejlődésének is tanúi lehetünk.

Lavender sorsának részleteit is követjük, akit időskoráig maró bűntudat gyötör, hogy életét saját utakon járja. Anya-e az, aki elhagyja a gyermekét, mert úgy gondolja, azzal teszi neki a legjobbat?

A nővérként dolgozó Jenny kiskora óta különös kapcsolatot ápol ikertestvérével, Hazellel. A sok hasonlóság mellett az irigység, és a hatalmi harcok is meghatározhatnak egy ilyen kötődést. Végigkíséri a kapcsolatukat a kérdés, hogy honnantól lesz igazán önmaga az, akit mindig máshoz hasonlítanak, és hol van az a pont, ahol meg kell tanulni elválni és a külön életet élni. Ansel az ő életüknek is részévé válik, a cselekmény pedig lassan bontakozik ki az összes többi mellékszereplőével együtt.

A halálbüntetés kérdésén, a gyerekkori traumák utóhatásain és döntéseink súlyosságán van a fókusz Kukafka regényében, mely egy meglehetősen ellenszenves, érezni képtelen karakteren át ismerteti velünk, milyen szintű pusztításra képes egy-egy félresiklott emberélet.

Tierney Page - A másik fivér

💖🎸Tierney Page - A másik fivér (London Hearts — Londoni szerelmesek 1.)🎸💖

April évek óta él együtt vőlegényével, akivel azt tervezik, hamarosan összeházasodnak. Lucas lehet az a férfi, akivel megélhet egy olyan mélységű szerelmet, aminek a szülei között is szemtanúja volt kiskorában. Ők igazán tudták, milyen tiszta szívből szeretni, és hát mi másra vágyhat egy nő, ha nem erre?

Az együtt töltött idő során April nagyon megkedvelte leendő anyósát és apósát, főleg anyósjelöltje került hozzá közel. Lucas és öccse azonban ég és föld, szinte alig állnak szóba egymással, aminek valódi hátterét homály fedi. Az eljegyzési bulijukon jelen van ő, James is, a testvérénél sokkal kevésbé szofisztikált megjelenésű, cserébe irtó dögös, még egy helyi rockzenekarban is zenélő eyecandy.

A vagány külső mögött – ugyan elsőre nem így tűnhet – egy törődő, figyelmes férfi lakozik, aki egész eddig élte világát – gitározott, csajozott, és filozófia könyveit lapozgatta. Egy zenekari próba miatt késve érkezik a buliba, de még ennek ellenére is feltűnik neki bátyja furcsa viselkedése.

Aprilék kapcsolata a rendezvény után váratlan fordulatot vesz – kiderül, hogy Lucas csak egyik oldalát mutatta a megannyi közül, és minden, ami igaznak tűnt, pillanatok alatt kérdőjeleződik meg társában. A lány rájön, hogy eddig felépített világának alapja egy ingoványos lápvidék, a közben felbukkanó James személyében viszont egyre közelebb kerül saját magához is, ami fontos döntéshelyzetek elé állítja.

Nagyon jókat nevettem April két barátnőjén, Annán és Gemmán (baromi humoros a regény!), színt vittek az egyébként hol érzelmes, hol izgalmas események közé. Bár itt mindenki közel harmincas korosztály, a szereplők életstílusa miatt fiatalabbnak gondolnám őket, ami amúgy érdekes módon szerintem inkább üdítő elem volt. Kicsit visszahozta a Szex és New York hangulatát, amikor a barátoknak még volt ideje együtt meginni egy kávét, vagy átmenni egymáshoz egy mindent kibeszélős délutánra/estére.

Mindent összevetve, örömmel olvasom majd a folytatást is, ami April barátnőiről szól. A másik fivér kikapcsolós, szexi, szókimondó olvasmány, és ha bírod a tetovált, magas zenész pasikat, akik nem viselik el, hogy a kiszemeltjükkel méltatlanul bánjanak, repülj rá! 

(Ja, és ez egy csodaszép élfestett kiadás, szuperül passzol gyűjteménybe is:))

Jess Lourey - A kőfejtő árnyai

Jess Lourey - A kőfejtő árnyai

Az utóbbi idők egyik legnehezebb témájú olvasmányát tudhatom magam mögött.

1977-ben Pantown egy csendes kisváros Minnesotában, ahol a helyi tinik egy meglehetősen zárt közösséget alkotnak. Kevés kikapcsolódási lehetőségük van, így leggyakrabban a város alatt húzódó alagútrendszerben, vagy az egyik közeli kőfejtőben ütik el idejüket.

A tizenöt éves Heather, és barátnője Brenda az egyik ilyen alagutas játékuk alatt olyat látnak, amit nem lenne szabad, és ami után borzalmak sorozata kezdődik el. Szép lassan kiderül, senkiben sem lehet megbízni, mindenki gyanús, és az eddig békés környék hirtelen minden ízében fenyegetővé válik. 

Eltűnik két lány, a rendőrség viszont nem veszi elég komolyan az ügyet. Mintha a lányoknak nem lenne hangja — ez valami, ami már évtizedek óta kimondatlanul lóg a levegőben, de most nyer igazán értelmet. A vasárnapi miséken szorgosan ott van, aki számít, ám egyezményesen a felszín alatt kell tartani a bűnt és a titkokat, mert akkor olyan, mintha a rossz meg sem történt volna.

Heather úgy dönt, kezébe veszi az irányítást és nyomozni kezd, és nem hagyja, hogy elnyelje a sötétség.

Lourey regénye azért is nagyon nyomasztó, mert hihetetlenül hétköznapi, közben pedig borzalmasan félelmetes ahogyan rávilágít, hogy a gonoszság, a bántalmazás és a korrupció hogyan tud begyűrűzni a legártatlanabb helyekre is. Főszereplőnk karaktere megmutatja, milyen, amikor egy családban a gyerekre hárulnak a szülői feladatok, és lavíroznia kell aközött, hogy túléljen, és hogy valahogyan összetartsa a családot. Emellett pedig ott a saját élete, melyben próbálja megtalálni saját társaságát, hobbiját, egy elfogadó közösséget. Nem segít ebben neki, hogy a városban új arc bukkan fel, aki úgy fest, szétrobbantja az addig összetartó haveri csapatot.

Erősen triggerelő lehet a könyv annak, aki maga is átesett bántalmazáson, vagy traumatikus gyerekkora volt. Ajánlom viszont, hogyha egy erős mondandójú, izgalmas krimit, thrillert keresel, ami után megkérdőjelezed a rendszerbe vetett hited.

(Ami pedig az egészet még közelibbé és szorongatóbbá teszi, hogy mindez megtörtént események alapján íródott.)

Értékelés: ⭐⭐⭐⭐⭐

Sissel-Jo Gazan - Egyetlen cseppben

Sissel-Jo Gazan - Egyetlen cseppben🔍🧪

Én ehhez hasonlót még nem olvastam!

Ez nem is egy regény, hanem egy 400 oldalba zárt kisebb sorozat - legalábbis így éreztem olvasás közben.

Mia koreai származású lány, akit Dániában fogadtak örökbe szülei. Még csak 17 éves, amikor anyja egy esti séta után nem tér vissza otthonukba.

Azt hinnéd, egy szokványos nyomozós sztorit tartasz a kezedben, de a cselekmény tovább épül, és ahelyett, hogy egy nyomon haladnánk tovább, kapunk még egy sor megoldatlan rejtélyt. Telnek az évek, és a dán környék további kétes bűnügyei is képbe kerülnek.

Közel húsz évnyi cselekmény tárul elénk, s közben Mia felnőttként az igazságszolgáltatás oldalán küzd azért, hogy a gonosz elnyerje méltó büntetését. Csakhogy nem tudjuk, ki a gonosz. A gyanú éveken át szivárog és csendesen mérgezi az emberek elméjét - végig ott ül a sorok között az a nyomasztó érzés, hogy nem hogy nem kerültünk közelebb a megoldáshoz, és bármelyik percben történhet valami még rosszabb. Általában aztán történik is.

Sissel-Jo Gazan könyve valahol családregény, de közben mégsem. Sosem kapunk békés összetartozás-élményt, és szereplőink hiába keresnek feloldozást, a legbelső nyugalmat csak az adhatja, ha a saját kérdéseikre elég elfogadható válaszokat kapnak.

Az Egyetlen cseppben erőteljesen érinti a beilleszkedés, és a külföldi örökbefogadás témáját, és ezt nem a mézes-mázos oldalról teszi. Rálátást kapunk arra, hogy ez, az egyébként azt gondolnánk, szigorúan ellenőrzött folyamat, sem mindig fekete vagy fehér, és nem tudhatjuk, mi motiválja az ezen a területen elhivatottakat saját küldetésükben. 

Ez egy nagyon sűrű, nagyon tömény, de mégis jól olvasható regény, ami a valóságot tárja elénk, nem a mindig jó ötletnek tűnő habos-babos happy endet. A történet egyrészről teljes, de függővéges, és bőven hagyott az írónő anyagot a második részre, amit annak ellenére, hogy nem ez volt életem legszívderítőbb olvasmánya, mégis kíváncsian várok.

Kristen Perrin - Így leplezd le a saját gyilkosodat

Kristen Perrin - Így leplezd le a saját gyilkosodat🐦‍⬛👸🏻

Ez naaaagyon jó volt!😍 Már hiányoltam, hogy úgy igazán megfogjon egy könyv, és itt újra ezt éreztem.

Annie Adams kezdő krimiíró, aki egy szép napon levelet kap, melyben meghívják nagynénjéhez Castle Knollba. Már a levél alapján sejthető, hogy a különc nagynéni leendő hagyatékáról szeretne tárgyalni vele, ami különös, mivel sosem ismerték egymást. Ennek ellenére a lány elutazik az elkerülhetetlennek tűnő találkozóra.

Frances, aki 1965-ben 17 éves, jóslatot kap: meg fogják gyilkolni. Ha ez nem volna elég, a jósnő szimbólumokkal terhelt mondatokkal engedi útjára, melyek hosszú ideig kísértik, és meghatározzák hátralévő életét.

Annie-t már nagynénje birtokára érkezésekor kaotikus, és baljós hangulat fogadja, de ha ez nem volna elég, Francest aznap valaki meggyilkolja.

A nyomozás szövevényesebb, mint hinnénk, és a kérdés már nem csak az, hogy ki lehet a gyilkos, hanem hogy mit tud még meg a család a rejtélyes idős hölgy múltjáról, és egymásról.

Úgy kerek ez a krimi, hogy közben az olvasó is bevonódva érezheti magát. Mindenki gyanús kicsit.

Ami kiváltképp tetszett, hogy a megismert karakterek tényleg igazi egyéniségek - Saxon, a gyerekkora óta különc férfi, aztán a vintage stílus képviselője, és egyben a ház alkalmazottja, Beth, a titokzatos arisztokrata, Ford, vagy akár Frances kertésze, Archie.

Úgy fest, hogy a falu több titkot őrzött az évtizedek során, mint amennyit elbírt volna, és az "egyszer úgyis minden kiderül" ideje elérkezett. Annie számára pedig mi lehetne hitelesebb, mint élő, valós történetből ihletet meríteni saját krimijéhez.🙃

Fontos, hogy a történet nem függővéges, viszont jön folytatása, ami jó hír! Bízom benne, hogy az is legalább ennyire tetszeni fog.

C. J. Cooke - Az utolsó boszorkány

C. J. Cooke - Az utolsó boszorkány⛪🧹

Nagyon vártam már az új Cooke-könyvet!❤

A Malleus Maleficarum Heinrich Kramer és Jacob Sprenger műve, ami 1487-ban jelent meg először. Bár a könyvről utólag sokat beszéltek, valójában vajmi keveset tudunk arról, milyen előzménye volt, illetve milyen ember volt Kramer és Sprenger.

Cooke a 15. század azon boszorkányperéről írt, amely megkérdőjelezte Kramer munkásságát és módszereit. Helena Scheuberin nevét, ahogyan sok más, boszorkánysággal meggyanúsított nő nevét is, elfelejtette a világ, de hát tettek is róla a hatalmon álló férfiak, hogy ez így legyen! Helena vette a bátorságot, és életét kockáztatva szállt szembe Kramer és az egyház igazságtalan hatalmával, amikor felszólalt sorsa ellen.

Az utolsó boszorkány új oldalról mutatja be ezt az időszakot, és központba a mértéktelen nőgyűlöletet, a demonizálást, a nők diszkriminálását és egyúttal a szexualitás hatalommal párosuló torzulását állítja.

Szomorú, hogy míg egy több mint ötszáz évvel ezelőtti, boszorkányüldözések idején játszódó történetet olvasunk, végig ott lebeg annak a tudata, hogy valójában mennyi minden nem változott azóta sem. Hogy valahol mélyen társadalmilag kódolt, hogy a nőket még mindig megbélyegzik, hogy vannak olyan országok, ahol a mai napig a férfi tulajdona a nő – a felszólalási lehetőség és a jogok teljes hiányával.

Sajnos soktízezer ember esett áldozatul az alaptalan vádaknak az inkvizíció során, melyben az áldozatok szinte kizárólag nők voltak. Ezek a „boszorkányok” tehettek a szegényes termésről, a betegségekről, és még a gyermektelenségről is. Mindenben egyet kellett érteniük urukkal, és engedelmességet kellett tanúsítaniuk feléjük; bármilyen ellenszegülés gyanúsnak minősült, és büntetést vonhatott maga után.

Cooke a női igazságszolgáltatás nagymestere, és én nagyon szeretem minden regényét, mert úgy tud hatni, hogy nem hergel, hanem elgondolkoztat, tényeket hoz saját világával ötvözve, és a paranormális fantasy elemeket éppen kellő mértékben adagolja a fő szálhoz, hogy üssön.

⭐⭐⭐⭐⭐

Nekem ez egy ötcsillagos történet volt, nagyra értékelem az írónő munkásságát és jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti ezt a témát.

Mészáros Dorka - Kiszámolós

 👉🏼💘Mészáros Dorka - Kiszámolós💘👈🏼

Na most az a helyzet, hogy ezt a könyvet nem felnőtt fejjel kell olvasni, mert ez egy tiniknek íródott regény. Engedd, hogy visszarepülj az időben!

Mészáros Dorka neve számomra eddig ismeretlen volt, de sikerült egy olyan, a maga nemében egyszerű és nagyszerű történetet írnia, ami tökéletes olvasmány a fiatal, 14-18 éves korosztálynak. Nem vulgáris, nagyon aktuális problémákat taglal, és olyan, mintha egy titkos naplóba olvasnál bele. Őszinte, nyelvezetében tiniszlenges, és a lényeget még nem mondtam:

Interaktív! Te választhatod ki, melyik folytatás érdekel, és ennek megfelelően haladhatsz tovább. Akár huszonnégy különböző módon befejezheted a sztorit.

Birdie 15 múlt, és úgy érzi, halálosan szerelmes tudna lenni mindhárom kiszemelt srácba... Beni régóta legjobb barátja, de nem mer lépni és se-veled-se-nélküled kapcsolatban áll Xénivel; "MárkIván" egy művelt, zongorista művészcsemete, Jakab pedig az elérhetetlen, titokzatos srác, aki szabadidejében a motorját bütyköli a garázsban. 

Birdie barátnője, Fanny egy évre Amerikába költözik, ezért búcsúbulit tart, amelyen az egész haveri társaság és a fent említett "jó pasik" is jelen lesznek. Mit tegyen a lány, ha óriási a pörgés, és bármit is tesz, valahol tuti elrontja?

Erre kínál megoldást és egy nagyon bájos befejezést az írónő.

Zsidró Dominik versei egészítik ki főszereplőnk zavaros érzelmi megéléseit - ezek a versek igazán "első verses" lelkületűek, teljes mértékben hozzák a hangulatot, amikor egy tizenéves életében először úgy dönt, írni kezd. Nem tökéletes, mégis bennük van minden kusza megélés, gondolat, világfájdalom (jártam itt, tudom, miről beszélek😁🫣).

Nálam ötcsillagos, mert tudom, hogy én ennyi idősen imádtam volna ezt olvasni, és könnyen azonosultam volna az átéltekkel.

Yulin Kuang - Hogyan fejezzünk be egy szerelmi történetet

Yulin Kuang - Hogyan fejezzünk be egy szerelmi történetet

Chicklit és gyászfeldolgozás? Furcsa párosítás, de nézzük, mit tartogat! Így álltam hozzá ehhez a frissen megjelent kötethez, és nagyon jól tettem.

Bár elsőre szokatlan volt az E/3-as írásmód, sikerült megszokni, és belemerülni Helen Zhang világába.

Helen csak 18 éves volt, amikor elveszítette húgát, amit azóta sem tudott feldolgozni. 13 éve hordozza magában a gyászt, a bűntudatot, a kimondott és a bent ragadt szavakat, ám egészen eddig sikerült jól funkcionálnia kontroll alatt tartott életében.

Híres íróvá vált egyetemi tanulmányai után, és jelenleg izgalmas életszakasz előtt áll - feldolgozzák regényeit és sorozatot készítenek belőlük. A stáb összeállt és ő - bár irtó zavarban van - mégis felkészült arra, hogy megismerje leendő munkatársait. Legalábbis egészen addig azt hiszi, amíg nem szembesül vele, hogy egyikőjük ahhoz a múlthoz köti, amit már olyan régen maga mögött akart hagyni.

Ez egész addigi (ál)védelmi rendszerét megingatja, és rájön, hogy falai olyan magasak lettek az évek alatt, hogy már maga sem képes lebontani őket. Szeretni akar, de nem tudja, hogyan, sem azt, hogy megérdemli-e bárki önzetlen érzéseit egyáltalán. 

Biztosra veszi, hogy ő nem szerethető, és gyerek szerepben ragadva még a távolból is szüleinek próbál megfelelni - bizonyítva, hogy ő ennyi idősen is a problémamentes, rendes lányuk. Szigorúan szűri, mit oszt meg velük - azokkal a közeli hozzátartozóival, akikre amúgy sosem szeretne hasonlítani.

Különlegesnek tartottam ezt a koncepciót, már csak azért is, mert végre egy olyan hátteret biztosított, ami mellett érthető, hogy valaki miért nehezen megközelíthető érzelmileg, miért cselekszik úgy, ahogy, és hogy amit látunk, az nem csaj hiszti, hanem mélyen gyökerező trauma. 

Negatívum: Ismerve az előzményeket és amin főszereplőink keresztülmentek, hiányzott a tényleges karakterfejlődés valódisága (például egy terapeuta említése, önismereti folyamat elkezdése, stb.). Helen elutasító viselkedése és merevsége egy ponton - számomra - túl drámaian tört meg, és aztán vált néhol ellentmondásossá. 

Spoiler!

Voltak apró szépséghibák, pl. egyrészt a szexualitást leíró részeknél.

Egy harmincas évei elején járó férfi előjátékok során alapvetően nem élvez bele a nadrágjába. Nem lenne ezzel gond, már amennyiben ez tudatosan íródott volna így, de nem így történt.)

Spoiler vége

A kínai származású írónő a fenti apróságokat leszámítva egy szuper regényt írt, ami bravúrosan lavíroz a finoman szexis és a sírós pillanatok között.

Ha nem tartasz a nehezebb témáktól sem, és szereted a romantikus vonalat, ne hagyd ki a Hogyan fejezzünk be egy szerelmi történetet.

Margaret Rogerson - Vespertine - Holtak tisztítója

Margaret Rogerson - Vespertine - Holtak tisztítója

A Hollók varázslata után ez a második könyv, amit az írónőtől olvastam. Az fogott meg első alkalommal, hogy milyen finom képi eszközökkel és nem megszokott érzékenységgel bánt a fantasy különleges figuráival, ami mellékessé tette azt a tényezőt, hogy az események lassabb sodrásúak, és nem a harci és akciódús jeleneteken van a hangsúly.

Ez a Vespertine esetében is hasonló, viszont ennek ellenére nem tudtam volna rájönni, hogy ugyanaz az alkotó. Itt Rogerson olyan világot teremt, melyben nem evilági lények akarják megszállni Artemisia, a Szürke Nővérnek tanuló fiatal lány zárdáját, aminek azonban csak egy erőteljes, ősi szellem előhívásával lehet véget vetni. A szellem alapvetően egy szent, szigorúan őrzött relikviához van kötve, de van az a helyzet, ahol a szükség törvényt bont, és egyetlen lehetőség marad, felrúgni minden addigi szabályt a túlélés érdekében.

Már megszokhattuk, hogy ha fantasy, akkor valamilyen mennyiségben, de tuti romantikus szállal is találkozunk, itt viszont semmi hasonló nincs, így ha efféle olvasmányra vadászol, az a jó hírem, hogy könyvedre találtál!

Én el tudtam volna képzelni egy nem túltolt, mégis ilyen jellegű vonalat, de valójában kerek volt enélkül is.

A visszajáró névre hallgató ősi szellem Artemisiával való kapcsolata külön lélektani elemzést is megérne, ahogy a lány saját magával való viszonya is – hogyan barátkozz meg a gyengeségeiddel, hogy ismerd fel, hogy segítségre van szükséged, és hogyan tedd túl magad a téged ért traumákon.

Annak ellenére, hogy tetszett a világ, a szereplők és a mondandó, kicsit hiányérzetem maradt, a vége pedig nyitva hagyta a kiskaput egy esetleges folytatásra, bár úgy olvastam, ez nincs betervezve. 

A címválasztással nem voltam teljesen kibékülve, szerintem a magyar alcím irreleváns a történet egészére nézve – az, hogy a lány a holtak tisztítója vagy sem, semmilyen lényegi szerepet nem kap.

Ha szereted a dark fantasyt, a paranormális jelenéseket, és attól sem rettensz meg, ha a főszereplő egy zárkózott apácanövendék, aki egy sötét entitással alkudozik saját és ezrek sorsáról, akkor ez is tetszeni fog, mert összességében ez egy jó kis könyv!

Csigó Katalin - Romok között

Csigó Katalin - Romok között

Traumák, gyász, szerelem, valamint egy 17. századi javasasszony, egy író és egy altatóorvos. Te milyen regényt írnál, ha az alábbi szavak állnának rendelkezésedre?

Nem egyszerű, mert ahogy a gyásznak, úgy a szerelemnek is súlya van. A létezés átmeneti, szereplőink pedig különösen nyitottak arra, hogy annak hajszálvékony fátylán átlépjenek valami még megfoghatatlanabb helyre. A regény három szálon fut három szereplő egy adott életszakaszáról, melyek téren és időn átívelve fűződnek össze.

Az első részben a 17. század Velencei Köztársaságba kalauzol minket az írónő. Az Isztriai-félszigetre menekült javasasszony, Magdaléna sokat látott korábbi élete során, az ég pedig különös képességgel áldotta meg: olyanokat érez és lát, amit a környezete nem. A helyi kovács azt kéri tőle, gyógyítsa meg lányát, akit meger*szakoltak. Ám ez a küldetés többet kíván tőle, mint amennyit saját erejéből adni tudna.

A második történet ugyanott játszódik helyileg, azonban a jelenben vagyunk, ahol a középkorú, gyászoló író próbál megküzdeni szerelme elvesztésével. Ez tetszett leginkább – ez tulajdonképpen egy naplózásos-szabadírásos stílusban íródott fejezet, megannyi költői kérdéssel, a lélek viharaival, az élet értelmének keresésével.

Számomra váratlanul kapcsolódott egymáshoz mind a három rész. Az utolsó – várakozásommal ellentétben – nem sokat mutat az előzményekből. A fiatal nőt saját megélésein keresztül ismerjük meg egy menetrendszer szintre kalibrált, rutinokkal és kiszámíthatósággal bemért életen át. Mindennek és mindenkinek szeretne megfelelni, de nem tudja, mi is a mérce, és fél a változástól. Sem családja, sem barátai nem látják őt annak, aki, az élet pedig úgy megy el mellette, mintha ott sem lenne. Egyetlen szenvedélye az úszás, itt teljesedik ki, de a kontrollt még itt sem tudja teljesen elengedni.

Tetszett a három blokkból álló regény, mert az alapötlet és a pszichológia, valamint a spirituális irány is különleges színezetet ad neki.

Nekem viszont hiányérzetem volt, mert el tudtam volna képzelni hosszabb kivitelezésben. A különálló részek között erős különbséget éreztem – a második történet súlya és komplexitása alapján önmagában is megállta volna a helyét. Szuper lett volna, ha a harmadik szállal erőteljesebben össze tudott volna érni, de ebben a formában is megvolt a maga mondandója.

Ennek ellenére mindenképp érdekes olvasmány volt, nem szokványos megközelítéssel és felépítéssel.

Tana French - A kereső

Tana French - A kereső

Neked mi jár a fejedben, amikor Írország mezőgazdasági vidékeire gondolsz? Helyi kocsma, állattartás, és hogy mindenki ismer mindenkit? Bizonyára Cal is erre számított, amikor úgy döntött, korán nyugdíjba vonul, befejezi rendőri pályafutását, és eltűnik a világ háta mögötti kis ír faluba.

A negyvenes évei végén járó termetes férfit nehéz nem észrevenni - a helyi közösség gyorsan magába fogadja, ám hamar kiderül, hogy a látszólagos összetartás és a humoros froclizások mögött íratlan szabályok, egymás között kiosztott pozíciók és ki nem mondott titkok rejtőzhetnek.

Miközben főszereplőnk éppen frissen megvásárolt, felújítandó házán ügyködik, megjelenik nála Trey, a tizenhárom éves gyermek, aki a helyi hátrányos helyzetű család egyik gyermeke. Először szinte szavak nélkül közelítenek egymáshoz, a kölyök visszahúzódó, óvatos az idegenekkel szemben. Amikor azonban később megnyílik, és elmondja a férfinek, miben szeretné a segítségét kérni, minden megváltozik.

Cal tulajdonképpen régi élete elől menekült el, azoktól a szerepektől kívánt megválni, amikben 25 évig élt. Nem elég jó apa, bukott társ és kiégett zsaru. Új élete döntéshelyzet elé kényszeríti, ahol mérlegelnie kell, bevállalja-e a kihívást, vagy cserben hagy valakit, aki csak rá számíthat egy iszonyatosan fontos kérdésben.

Az, hogy mit válaszol, arra is kihatással lehet, hogy tovább tud-e lépni saját korlátain, el tudja-e engedni azt, ami már nem szolgálja.

Megjelölései alapján krimi/thriller, de semmiképp ne a szokásos nyomozós, előre kiszámítható sztorira számíts! Cal Hooper vidéki élete komótos, lelassulós, módszeresen felépített lépésekkel halad előre. Szinte érzed a természet illatait, hallod a varjak károgását - már-már az ő napirendjükbe is bepillantást nyerünk -, látod a nyuszik ugrálását az erdő szélén, és a csendes, csillagos éjszakát.

A filmes élményhez az is nagyban hozzájárul, hogy sok a hétköznapi, vagy annak tűnő párbeszéd, és olyan igaziak a karakterek is. Mégsem tudjuk, ki lehet, aki gaztettekre is képes, de remekül alakítja a szerepét, és ki az, aki nem tökéletes, mégis szerethető. Egyáltalán: ki kell, hogy zárja egymást ez a kettő?

Érdekes módon többször is eszembe jutott Jón Kalman Stefánsson stílusa, talán azért, mert nála tapasztaltam ezt a fokú kellemes belassulás-érzést. Vannak történetek, amik elmesélését nem siettethetjük; meg kell adni a módját. Úgy érzem, A kereső is egy ilyen történet. Szánj rá időt, és szeretni fogod!

Papp Noémi - Miattad felébrednék

Papp Noémi - Miattad felébrednék

Meglepve láttam, hogy A bártfai füvesasszony történetei után az írónőnek novellás kötete jelent meg, úgyhogy már akkor tudtam, hogy ezt mindenképp olvasnom kell!

Minden novella egy külön hangulat, és mégis mindegyikbe bele tudunk helyezkedni. Mintha mamád barátnőjéről, a távoli unokatestvérekről, vagy a régi munkatársaidról olvasnál. Közeli, mégis fordulatos történetek pörögnek le a szemünk előtt. Hol vidám, hol elgondolkodtató, vagy éppen szomorú, olyan, mint egy doboz bonbon, sosem tudod, épp melyik íz következik.

Amire nem számítottam előre, az a megírt megélések és érzelmek széles skálája. Nemcsak a boldog pillanatok, hanem ugyanúgy a rossznak címkézettek is helyet kapnak. A kihívások, az elmúlás, a csalódás, a becsapottságérzés és a betegségek is részei a könyvnek, akárcsak az emberi életnek. Az írónő nem félt behozni az idősebb generáció napjainkban való boldogulását és aggodalmait sem, ahogy a generációk közötti kommunikációs gikszerek is bekúsztak hol realisztikusan, hol humorral spékelve.

Ha Noémi történelmi regényei a múltat elevenítik meg nekünk, a Miattad felébrednék a jelen hiteles képviselője.

Könnyed, de tartalmas, több korosztályhoz szól, és jó beszélgetésindító is lehet!

Susie Tate - Az álmodozó

Susie Tate - Az álmodozó💭🩷

💋Romantikus, gyorsan haladós agykikapcs💋

A húszas évei második felében lévő Lucy Londonba költözik, hogy kibújjon csigaházából. Bátyja gyerekkori barátjának cégéhez kerül, de munkaköre olyan távol áll tőle, mint Makó Jeruzsálemtől. Felix üzletember, aki ítélkező, rideg apa mellett nőtt fel. Egy dolog lebeg a szeme előtt, hogy megfeleljen, és teljesítsen ő és cége is. Igen ám, de Lucy-t ezer éve ismeri, és nem küldheti csak úgy haza, ha nem tetszik neki, ahogy a lány dolgozik. Márpedig Lucy nem a munka hőse, és úgy fest, nem is tervez azzá válni.

Kiskora óta imád történeteket mesélni, mindig saját világába húzódott vissza, ha valamire választ keresett, vagy amikor éppen nem volt jól. A különös történetek iránti szenvedélye azonban nem állt meg a gyermekkori ábrándozásnál. Most elérkezett az idő, hogy megmutassa magát a világnak, és még valakinek, aki nem is sejti, milyen fontos szerepet tölt be életében.

Ha hiányolod a Bridget Jones naplóját és titkon wattpad-sztorikkal kötöd le magad, ezzel is rezonálni fogsz. 

Mindamellett, hogy a szöveg felépítése és mélysége nem erőteljes vagy összetett (ezen szerintem nincs mit szépíteni), nagyon kellett most egy ilyen kaliberű könyv! Hihetetlen gyorsan haladtam vele, vitt magával, és nem kellett a feldolgozásához külön mentális tér.

Én azt mondom, néha tényleg elég ennyi is.

Talán kicsit egyéni meglátás ez, de kaphatott volna főszereplőnk, Lucy egy diagnózist, ugyanis a viselkedése alapján jócskán a (javarészt autizmus-ADHD) spektrumon mozgott, nem pedig a szimpla "álmodozó" művész kategóriában. Ez lekerekítette volna a párbeszédek és a reakciói szögletességét, bár egy idő után már nem annyira foglalkoztam ezzel. Inkább arra jutottam, hogy jó olyan könyvet is kézbe fogni, ahol a főszereplő távol áll a megszokott tökéletestől, a válaszok pedig néhol kicsit "nyomik".

A lány bénázásai azért így is eléggé túl voltak tolva, néhol életszerűtlennek hatottak. Csajszikánk fel volt háborodva, hogy 27 évesen nem kezelik felnőttként, de erre jócskán ad okot. Felix is úgy kommunikál vele, mintha 16 lenne, (közben halál kínos helyzeteket produkálva).

Egyébként a vicces az, hogy ennek ellenére olvastam ám én lelkesen! Olyan ez, mintha a tini unokahúgod első romantikus írását kapnád meg elolvasásra, vagy a komfortfilmed elé vetődnél be. Ultraciki, tudod, mi jön, mégis végignézed, és drukkolsz a happy endért.

Tökéletes egyszerolvasós romantikus regény ez egy nehezebben emészthető könyv elolvasása utánra, vagy nyáron a strandon fetrengéshez, esetleg azokban a tizenöt percekben, amikor nyugtod van a gyerek mellett. Esküszöm, ki fog kapcsolni!

Borító: ⭐⭐⭐⭐

Sztori: ⭐⭐⭐

Stílus/nyelvezet: ⭐⭐⭐

Főszereplők: ⭐⭐

Olvasási élmény: ⭐⭐⭐⭐✨

Nagyon szeretem a Kossuth könyveinél magát az olvasási élményt. Igényes szöveggondozás, szuper betűméret és kellőképpen szellős sortávolság emberi margókkal. Tényleg öröm időt szakítani az olvasásra!

T. J. Klune - Oly fényesen ragyogtunk

T. J. Klune - Oly fényesen ragyogtunk☄️🌠

Te mihez kezdenél, ha kiderülne, hogy közeleg a világvége, és az életedből már csak pár hét maradt hátra?

Don és Rodney idős pár, akik felkerekednek, hogy lakóautójukkal bejárják Amerikát. A kirándulás nem egyszerű, hiszen hosszú utat kell megtenniük, mire elérik céljukat, és tudják, hogy soha nem térnek vissza. Míg ők elindulnak, az őket körülvevő emberek magukból kikelve, vagy éppen beletörődve próbálják átvészelni a maradék időt, ki-ki a maga módján. 

A kaland során több helyen is megáll pihenni a két férfi, és minden ilyen alkalom új ismeretségeket, történeteket és tanulságot tartogat. Emberi kapcsolatokról, eltemetett érzésekről, soha meg nem valósult vágyakról, szégyenről, gyászról és a legváratlanabb pillanatokban beköszönő boldogságról. De mit jelent egy jól megélt élet, és mit számít az egész, ha pont magunknak nem tudunk megbocsátani?

Ahogy telnek a napok, egyre közeledik a végállomás, mégis bizonytalan, sikerül-e odaérni. Milyen ígéret ér annyit, amiért a világ végére is elmennénk, mielőtt minden eltűnik?

Határozottan kell ide egy bizonyos hangulat, mert melankolikus, és elgondolkodtat, de közben rámutat arra is, milyen igazán önfeledtnek lenni, amikor már nincs megfelelési kényszer, és szabályok. Szerintem fontos üzenetet hordoz, mert a valódi kérdés inkább az, hogy ezeket a szabályokat nem mi hozzuk-e létre azért, hogy lekorlátozzuk magunkat.

Közel került hozzám a kissé morcos és magának való, de igazi, hű társ Rodney és az őt kiegyensúlyozó, barátságos és nyitott Don karaktere. Olyan terhet cipelnek magukkal az éppen szétszakadó világban, amely napjainkban is aktuális és jelentős témákat érint. 

A párhétnyi történést végigkísérik a sorra bekövetkező természeti jelenségek, a Földhöz egyre közeledő fekete lyuk, a légköri változások, melyek vészjósló lepelként borulnak az emberekre.

A mű végén egy hosszabb méltató részt is hagyott Klune, látszik, hogy szívvel-lélekkel alkot. Éppen ezért kicsit csalódás, hogy a magyar fordításban sok a hiba, mert azt gondolom, az eredeti verzióban erre biztosan jobban figyeltek. A borító viszont csodálatos, és nagyon jól tükrözi a történet atmoszféráját.

Ha szereted a világvégés sztorikat, de emberi, érzelemgazdagabb megközelítésből olvasnál róla az akciódús helyett, ezt tuti szeretni fogod!

Kelly Loudenberg • Makiko Wholey - Hollywood Vampires

Kelly Loudenberg • Makiko Wholey - Hollywood Vampires

Johnny Depp, Amber Heard és a per, amely megrázta a világot

Ha meghallod, hogy JohnnyDepp, le merném fogadni, hogy azonnal beugrik egy kép, amin épp valamelyik híres karakterszerepében látod magad előtt. Ez a név az elmúlt évtizedekben fogalommá, tulajdonosa pedig ikonikussá vált, így hát letaglózó volt, amikor mindenki Jack Sparrowjáról kiderült, botrányba keveredett exfeleségével, Amber Heard-del.

Bevallom, gyerekkorom óta imádom Depp filmjeit, ám a pereskedésig fogalmam sem volt arról, a néven túl ki is az említett hölgy. Nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal követtem végig azt a 6–7 hetet, amíg tartottak a tárgyalások. 

A me too mozgalom jelentős vezérfonal, nem alaptalanul, hiszen Amber Heard ennek az akkor frissen berobbanó mozgalomnak vált kiemelkedő alakjává, de aztán meghatározó fordulópontot is hozott annak életébe.

A mű írói összeszedték a rengeteg, évek alatt összegyűlt anyagot, interjúkat készítettek, fontos kapcsolatokat ápoltak, aztán a pletykákat és a kétes eredetű infókat megszűrték. Adtak hozzá némi bennfentes forrást, majd időrendbe szedve könyvvé gyúrták. 

A színészek megismerkedésétől kezdve kapunk betekintést a Depp–Heard páros életébe, a fő cselekmény viszont nem maga a per, inkább az előzmények. Nem történik állásfoglalás egyik fél irányába sem (ez egyébként nagyon szimpatikus), úgyhogy ránk van bízva, mit gondolunk a cselekményről.

Mindezek ellenére kicsit sem száraz a stílus - olyan, mint azok a régi televíziós sorozatok, amikben független szakértők kísérték egy celeb életét, és közben kommentálták a legkülönfélébb megközelítéből (stylist, újságíró, régi barát). Itt is a legfelkapottabb hírességek életébe pillanthatunk be, ami kívülről sokszor fényűző, belülről mégis iszonyatosan destruktív és magányos. 

Ez a válási történet azért vált felkapottá, mert olyan sztereotípiákat kérdőjeleztünk meg, mint hogy férfiak is lehetnek bántalmazottak, nem csak nők, ráadásul olyan erős karakterű férfiak is kerülhetnek ilyen helyzetbe, mint maga Johnny Depp. A másik fontos üzenete nekem mégis a figyelemfelhívás arra, hogy nem minden fekete vagy fehér. Nem kell eldönteni, melyik oldalnak van igaza, nem ez a cél, inkább a kritikus gondolkodás és az elfogadás.

Elénk került két, hétköznapinak tűnő problémákkal küzdő híresség, a gondokat azonban az a rengeteg pénz sem tudta megoldani, sőt, csak tovább súlyosbította a helyzetüket. Fontos lett volna, hogy legyen igazi segítségük, ezt mégsem kapták meg.

Elegendő volt pár rosszul megfogalmazott cikk ahhoz, hogy több évtized keményen felépített munkáját tegye tönkre és húzzon ki Hollywood kedvencei közül egy nevet, ami egy egész korszakot határozott meg. Johnny Depp ügyével párhuzamosan számos ismert embert törölt el a színről a cancel culture, és hogy ezek közül mennyi volt jogos, jó eséllyel sosem tudjuk meg.

A cím szimbolikus – utal a hollywoodi világ sötét oldalára, másrészt Deppék jelenleg is turnézó zenekarára, melyben Johnny a per óta méginkább önmagára talált.

Thury Zsuzsa - Angéla

Thury Zsuzsa - Angéla

Az 1961-es kiadású Pöttyös könyv hűen hordozza magában a korszak nagyon tipikus jegyeit.

Nyolc fővárosi fiatal úttörőtáborba készül Zala megyébe, ahol három hetet töltenek el, miközben megismerik és összegyűjtik a környék nevezetes dalait, népszokásait.

Történetünk főszereplője a leírás alapján Guszti, aki nagymamájával él együtt, és az egész világra dühös. Nem tudta feldolgozni, hogy édesapja négy éve elhagyta őket, és új családot alapított Amerikában. Arra vágyna, hogy szeressék, de nem tudja, ezt hogyan fejezze ki jól. A fiatal fiú kifejezetten értelmes, emellett próbál megfelelni a tanároknak és kitűnni társai közül, de közben érződik rajta az az ellentmondásosság, ami a lelkében is dúl, így olykor ellenséges és mogorva. 

Ugyan a fülszöveg szerint a fiú a főszereplőnk, valójában a könyv sokkal inkább, de legalább ugyanannyira szól a címadó Angéláról is. A 13-14 éves, bájos kislány elvesztette édesapját, és egy ideje édesanyján kívül annak új párja is velük él. Kapcsolatuk nem éppen rózsás, Angéla jelentéktelennek és magányosnak érzi magát saját családjában.

A nyári tábori részvétel lehetősége megtisztelő, csupán pár iskolásnak adatik meg ilyesmi, mostohaapja mégsem akarja, hogy menjen.

Angélának végül csak sikerül véghez vinni tervét.

A könyv semmi eszméletlent nem tartogat - a maga egyszerűségében von be minket abba a világba, ahol még kapcsolódtak az emberek a természettel és egymással, és ahol a kétkezi munka megfizethetetlen és értékes volt (egyébként miért felejtettük ezt el értékelni?).

Bejön néhány, most már riasztó nevelési módszer és megközelítés, ami mai fejjel olvasva hajmeresztő, kirekesztő, vagy éppen kegyetlen, de akkoriban normális/elfogadottabb volt (például a gúnyolódás, a verések, vagy a fogyatékkal élőkkel való bánásmód).

Hiába voltam jóval később fiatal, mégis eszembe jutottak az általános iskolai táborok, és így könnyű volt ráhangolódni a békés falusi hangulatra és a sosem unalmas közösségi kikapcsolódásra.

Ez elvileg egy tini szerelmi történet is, amiről ha előzőleg nem olvasok, rá sem jöttem volna, mert annyira nem erről szólt. Mondhatnám, hogy de kár, de nem az, mert enélkül is teljes értékű volt a könyv. Nem vártam tőle túl sokat, de jó volt egy kis kitérőt tenni a megszokott zsánereken kívül.