A Sorozatgyilkos nők nőtörténeti szempontból ad betekintést különös esetekbe, melyek a módszer, az indíttatás vagy a kollektív bűnösség miatt emlékezetesek azóta is.
Könnyed és olvasmányos könyv egy nem mindennapi témáról - azt sajnáltam csak, hogy nem hosszabb, mert szívesen olvastam volna több ilyen, és időben közelebbi történetről is.
Nem számítottam olyan mélységre, amit az Elítéltek adott. Csodálatos köntösbe bugyolált szomorúság, ha egy mondattal kellene jellemeznem.
Dr. Dahlia Warren viselkedéskutató pszichológus, emellett pedig az Egyesült Államok ismert fegyháza, az A2R igazgatója. Hitvallása, hogy mindenkinek jár egy második esély, amit alkalmaz is munkakörében, mivel a fegyház célja a rabok társadalomba való sikeres reintegrálása. Sajnos saját magán már kevésbé tudja ezt érvényesíteni – szigorú keretek között működő magánéletébe nem enged sok fényt, és ha ez nem lenne elég, súlyos titkot rejteget, ami teljesen felemészti.
Nyitásként az ő és tinikori szerelme, Ryan kapcsolatát ismerhetjük meg – a gimi új szívtiprója egy, a lánnyal történt incidens után küldetésének tekinti, hogy megvédje gúnyolódó osztálytársaiktól a mások által kockaként csúfolt Dahliát, aki titkon kezdetektől rajongott érte. Már több, mint egy éve járnak, amikor bekopog az ajtón a srác egy ritkán látott családtagja, és ez mindent megváltoztat.
Főszereplőnk élete egyébként sem egyszerű, de arra ő sem számít, hogy az, akinek nevét 18 éve nem mondta ki, egyszercsak felbukkan az életében, és ezzel mindent felforgat.
Az Elítéltek nem egy könnyed olvasmány. Sőt, nagyon nehéz témákat feszeget – olvasunk szívfájdalomról, fenyegetettségről, új esélyekről, veszteségről.
Ami nekem érdekes volt:
– Dahlia tinikori és felnőtt karaktere olyan, mintha két különböző ember lenne, ám közben nem tudott volna igazán felnőni a szerepeihez, túlnőni sérelmein közel két évtized alatt.
– Ritkán tapasztalom, hogy egy mellékszereplő válik a kedvencemmé, de itt egy 17 éves lány életbölcsessége magasan vitte a sztorit.
– Hiányérzetem volt a nyomozás kapcsán – megért volna plusz 50 oldalt a szál lassabb, de izgalmas kibogozása, bár ha igazán belegondolok, akár sorozatként is lazán el tudtam volna képzelni, más-más fókuszt helyezve az egyes részekre.
Gondolkoztam azon, amit a könyv taglal, hogy mennyire sikeres elképzelés az említett fegyházak/börtönök működési alapelve, és aztán arra jutottam, hogy azok az országok, ahol jelenleg ma leginkább elterjedt a humánusabb irány, mind nagyon alacsony bűnözési rátával rendelkeznek. Ennek köszönhetően tehát nem az a gondolat merül fel a lakosságban, mint mondjuk itthon, hogy na, az aljas bűnöző számára komfortosabb bent az élet, mint kint, hanem küldetésük tenni azért, hogy bűnözés a lehető legkevésbé fordulhasson elő. Sokkal magasabb az életszínvonal, és kevesebb a rab.
A kötet valóban mesés, iszonyatosan igényes a kivitelezés, imádtam a lapok textúráját is; láthatóan van benne utánajárás, a történet pedig vitt magával – tényleg nagyon komplex. (Illetve vitt volna, mivel olyan iszonyatosan rengeteg helyesírási és egyéb hiba van benne, hogy 25 Molyra kiírt baki után inkább feladtam, és már csak magamnak számoltam, hogy tudjak haladni az olvasással. 220-ig jutottam.)
Én úgy gondolom, hiba épp a korrektúrára nem áldozni, főleg, hogy a kiadott műbe más oldalról nehéz belekötni.
Örülök, hogy végre olvastam B. E. Belle könyvét, mert nagyon kíváncsi voltam rá, hogy ír. Az Elítéltek semmiképp nem való azoknak, akik mélyen vannak épp, ha azonban kevesebbet feszegetett témákról szeretnél olvasni, és bírod a strapát lelkileg, jó szívvel ajánlom, mert nem egy „tizenkettő egy tucat” könyv!
A második világháború után Batthyány-Thyssen Margit grófnő Rohoncon mulat, amikor a vasútállomásra megérkezik közel 200 magyar zsidó származású munkásszolgálatos, akik közül némelyekkel gödröt ásatnak, majd Podezin parancsára mindannyiukat megölik, nagy részüket agyonlövik.
Sacha Svájcban él újságíróként, és egyik nap egy újságcikket kap munkatársától, melyben nagynénjéről, különös modorú Margit néniről írnak. A következő éveket azzal tölti a férfi, hogy megpróbál utánajárni a kezdetben csak Margit nénit övező rejtélyekre, ám rájön, hogy valójában saját múltját kutatja, és ugyan kezdetben kérdései nem fogalmazódnak meg benne egyértelműen, azt tudja, hogy válaszokat szeretne kapni.
Válaszokat saját működésére, válaszokat a családja viselkedésére, eközben pedig újra és újra szembesül a kollektív bűntudat visszatérő megjelenésével. Végül kalandjai, felfedezései, és pszichoanalitikusánál töltött évei kísérik el saját válaszaihoz.
"Hogy van az, hogy egy egész nép nem akar meglátni valamit? De vajon manapság jobb a helyzet?"
A rohonci mészárlás idén 81 éve történt, melynek részleteire a mai napig nem derült fény. A feltételezhetően 180 ember holttestének kilétére azóta sem jöttek rá, a falu hallgat, a gyanúsítottak elmenekültek, akiket pedig hírbe tudtak hozni az esettel, pár év után elengedtek. A korabeli két szemtanút ismeretlen elkövetők megölték, akinek bizonyítékai is lehettek, felgyújtották a házát. Máig nincs magyarázat - a tettesek megúszták, a sírhelyekre pedig majd 20 ásatás során sem leltek rá.
Sacha Batthyány sokat segített az ügy felgöngyölítésében, bár tények hiányában maga sem jutott kézzel fogható eredményre, így ez a könyve inkább egy feltáró családtörténet, ami egy kicsit sem von le az értékéből.
A zsidóság helyzetén túl rámutat az érem másik oldalára, az arisztokrácia veszteségeire, ami nem csupán a vagyon, hanem a méltóság teljes elvesztésével is járt, és amit utódaik lenyomatként őriztek és vittek tovább magukkal.
Örömmel nyugtáztam, hogy bár csak rövidebb szakmai magyarázó szövegek találhatóak a könyvben, ezek mégis hitelesek, összeszedettek és rendkívül igényes kivitelezésűek.
A munkafüzet elején megismerünk 7 fiktív huszonéves karaktert, akik a folytatásban, - mintha ők is válaszoltak volna a feladatokra -, segítséget adnak az olvasónak saját benyomásaikkal - mindezt úgy, hogy ez koherens is az elején megismert történetükkel, személyiségükkel (így mindenki találhat olyat, akivel könnyebben azonosul).
Bár maguk a feladatok egyszerűek és jól követhetők, annak javasolnám, aki már alap szintű önismerettel rendelkezik, vagy van szakmai segítsége, hogy további támogatást és segítséget kapjon a továbblépésben. Haladóknak is ajánlom, mert sokszor a könnyűnek tűnő feladatban rejlenek az igazi kincset érő megoldások!☺️
A Szívatás a végzős lány, Tate és gyerekkori barátja, Jared kapcsolatát kíséri végig. Az első pár fejezetben megismerjük a rövid előzményeket - Jared, a suli szent és sérthetetlen rosszfiúja már jó ideje azon van, hogy Tate-et szívassa a suliban, de Tate kiszabadul a káros légkörből - egy évet Európában tölt tanulmányaiból.
Visszatérése után már nem ugyanaz a visszahúzódó lány, aki volt: eltökéli, hogy kiáll magáért.
Mondhatnánk, hogy ez egy igazi ellenségekből szeretők sztori, valójában azonban itt sosem volt a két főszereplő igazi ellenség, még ha ezt maga Tate nem is látja valamilyen érthetetlen okból:D
Sokszor forgattam a szemem Tate gondolatain és viselkedésén, de ilyenkor arra jutottam, hogy egyébként ez tök reális egy 17-18 évestől, na meg olyasvalakitől, aki hasonlókon ment keresztül, mint ő. K. C.-vel való barátságát elég felszínesnek tartottam; még vele sem osztotta meg igazi, mély érzéseit, és amit a lány tett, nekem nem lett volna ilyen könnyen elfogadható.
Éppen olvasás közben töprengtem azon, mennyire érdekes, hogy habár valójában mindig furcsálljuk, hogy a főszereplők javarészt tinik, mégis szeretjük az ilyen történeteket... Erre a gondolatra jól reflektált a szerző - zárógondolataiban olvashatjuk ennek az igazi miértjét:
"Fontosnak tartom, hogy mindig tanuljunk valami újat, és folyamatosan fejlődjünk. Próbáljunk ki új dolgokat, és tűzzünk ki új célokat a szemünk elé! De... soha ne nőjünk fel. Ó, ne, az tragédia lenne."
Mindent egybevetve jó kis kezdése volt ez az új évnek, továbbra is örömmel olvasom az írónő könyveit.
Pár Feri atya előadásán hallottam először erről az átütő írásról, és ha szerinte mindenkinek olvasnia kell, hát én sem mondhattam rá nemet.
"Lehetséges, hogy nem azt kellene kutatnunk, hogy mi az élet értelme, hanem azt kellene felfedeznünk, hogy ezt a kérdést nekünk tették föl, vagyis arra kellene rádöbbennünk, hogy mindenkit maga az élet von kérdőre, az erre adandó felelet pedig nem lehet más, mint az életünkért vállalt felelősség. A logoterápia tehát a felelősségvállalásban látja az emberi létezés legtisztább megmutatkozását."
Ez a mű bemutatja a logoterápia előzményeit, azaz azt az embertelenül kemény időszakot, amikor Frankl koncentrációs táborokban próbált rájönni arra, mi is az, ami erőt ad a túléléshez. Mi az a mozgatórugó, ami elég erős ahhoz, hogy az ember akkor se adja fel, amikor valóban semmije, és sokszor senkije nem marad.
Ez azonban témájában nem egy szokványos írás, mivel nem a személyes megéléseket helyezi fókuszba, sokkal inkább magát az átélt eseményeket már-már mint külső szemlélő, és az emberek viselkedését vizsgálja pszichológiai, de nem "túlszakmázott" megközelítésből.
Úgy ad át üzenetet, hogy talán nem is igazán tűnik olvasás közben fel, csak csendben beépül a mondandó. Rámutat arra, hogy ami igazán fontos, az az önmagunkba vetett hit és bizalom, amit az emberi mivoltától megfosztott és megalázott ember sem tud teljességgel mellőzni, történjen bármi is. Jöhet bármilyen gyötrelmes fordulat, az, aki újra és újra képes döntést hozni és megérteni, hogy a szenvedés eszköz lehet a túléléshez és nem temetője megélőjének, az bármire képes.
Adott egy régen elmegyógyintézetként működő épület, melyet egy nyári kurzus alatt kollégiumként használnak, és egy csapat középiskolás, akik valami olyat fedeznek fel, amit talán nem kellett volna.
Alapvetően este szeretek leginkább olvasni, de a történet annyira beszippantott, hogy szinte lehetetlen volt letenni a könyvet - este pedig nem mertem olvasni, amin nem javítottak a könyvben található, valós helyszíneken fotózott képek sem. (Ez amúgy hatalmas ötlet, imádtam!)
A három tini főszereplő, Dan, Jordan és Abby hamar összebarátkozik, és már a nyári suli első napjai eseménydúsan indulnak, mivel rábukkannak és bejutnak az intézmény egyik lezárt részére. Ha ez azonban nem volna elég, mindhármuknak bizarr megélései lesznek, és egyre inkább úgy fest, valahogyan mindenki kapcsolódik az iskolát övező rejtélyekhez.
Itt kicsit mindenki gyanús, a falu pedig furcsa titkokat rejt, és nem lehetsz biztos benne, hogy hol kezdődik az őrület, és meddig tart a józanság. Hamarosan tapinthatóvá válik a feszültség, a kérdés pedig az, vajon az egykor történtek ismerete ijesztőbb-e, vagy az a tudat, hogy a félelmetes múlt nem is biztos, hogy valóban véget ért.
Bár a könyv egy trilógia első része, önállóan is megállja a helyét, de tuti kíváncsi leszel a többi részre is!
Magyari Hajnalka - Sorozatgyilkos nők Nőtörténet másképpen A sorozatgyilkosokról sztereotipikusan a Dahmer-féle, "furaszemüveges"...
