Erin Morgenstern - Csillagtalan tenger
Erin Morgenstern látásmódja fantasztikus, képzelőerőt megmozgató, lecövekelt hitrendszereket helyükről kirobbantó.
Biztosan nem egyszerű azok számára olvasni, akik nem vizuális típusok, viszont én nagyon élveztem, hogy -bár külön szálon futott a mese és a történések, köszönhetően ennek a gazdag képi megjelenítésnek-, mindent el tudtam képzelni.
Az elején az elvárttól eltérően indult be a cselekmény, és nem tudtam hova tenni, megfelelő helyen megfogni, mert bizonytalan volt, hogy vajon hova is fogunk kilyukadni.
Az írónő világa varázslatos, és egyúttal sok területet átfogó, így számomra a kötet nemcsak egy történet volt, hanem elgondolkodtató bevezető olyan témákba is, mint a lélekvándorlás, párhuzamos univerzumok, önismeret, a valóság megkérdőjelezése, finom határok valódi és elképzelt között.
Ugyan a képi megjelenítés hasonló volt az Éjszakai cirkusz-nál, itt éreztem igazán, hogy kibontakozhatott teljes valójában és sokféleségében.
Itt is imádtam a szimbólumok jelentőségét, a játékot az érzékszervekkel, a spiritualitás bevonódását, mert mindegyik olyan arányban volt megtalálható, ami még azok számára sem sok, akik nem hisznek ezekben.
Összességében annak ajánlanám a könyvet, aki hisz a csodákban, és abban, hogy a lehetetlen csak egy korlát, amit elhitetünk magunkkal, hogy könnyebben túllendüljünk a megkérdőjelezhetőn. Annak, aki maga is meglepődik, hogy mennyire bizarr gondolatai vannak néha. Aki szereti a videojátékokat, meg annak is, aki sose videojátékozott, egyszerűen csak vágyik arra, hogy olvasás közben a lelki szemei elé táruljon egy csomó íz, illat és anyag, mert ezekkel a lehető legelvontabb módon játszik az írónő, és ennek köszönhetően az olvasó is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése