Sarah J. Maas - Tüskék és rózsák udvara (ACOTAR 1.)

Sarah J. Maas - Tüskék és rózsák udvara (ACOTAR 1.)

Bár későn csatlakoztam az ACOTAR-őrülethez, tudtam én, hogy nem lesz megállás, ha egyszer nekiállok! Nehezen találok szavakat. Szívszorító, lehengerlő, szenvedélyes, kegyetlen, feladást nem ismerő, fordulatos. Többször is azt éreztem, hogy rendesen izgulok, mikor épp nem olvashatok, megszakad a szívem a karakterekért, akik éppen embert próbáló megpróbáltatáson mennek keresztül.

Varázslatos számomra az egész ... Hogy kérdéseket nem hagyva szippantott be ez a világ. Azt hiszem, talán a melankolikus hangulatom valójában annak is köszönhető, hogy rádöbbentem, mennyire meseszerűvé avanzsáltunk már olyan emberi rácsodálkozásokat, gesztusokat, amik igenis részei voltak a mindennapjainknak, és nagyon hiányoznak. Az emberi lét sivárságára, szürkeségére döbbentem rá, miután letettem a könyvet.

Feyre az a női karakter, akire szerintem már sokan vártunk. Nem a meghunyászkodó, irányítható, ostoba kis nő karakterét hozza, hanem a fejlődni képes, gondolkodó, fiatalon sokat tapasztalt, de életben rugalmasságra képesét, ami kifejezetten üdítő nekem.

A sokszínű szereplők mély, valódi érzéseket keltenek életre, a történet felépítése szakaszosan fedi fel előttünk Feyre beavatottságának szintjével haladva a tündérvalóságot. A kimondatlan szavak mögött húzódó sorsok, a döntéseken ragadt nyomós okok, melyek számunkra még nem ismertek teljesen, maguk előtt tolják a jelen eseményeit egy folyamatos, háttérben meghúzódni mégsem képes múlttal.

Prythian a vizuális és auditív képek kavalkádja - érdekes módon nem ragadtam ki a könyvből idézeteket, mert annyira magával ragadott a történet, hogy nem olvastam, hanem belülről ittam azt.

Már elkezdtem a második részt, és hihetetlenül kíváncsi leszek a folytatásra, mert már kicsit spoilereztem magamnak innen-onnan.