Sarah Pinborough - 13 perc
Nekem kifejezetten tetszett, hogy hol erőteljesebben, hol rejtettebben, de bevonta a mentális egészség, a nethasználat és a gimis versengés témáját, felhívva annak komolyságára a figyelmet. Beépült a sztoriba a felnőttek cinizmusa és lenézése, az, hogy kit bélyegeznek szavahihetetlennek, és milyen másképpen tűnhet egy-egy esemény a rendelkezésre álló információkból adódóan vagy korábbi benyomás alapján. Elgondolkodtatott, hogy mennyi olyan bűneset is lehet, ahol nem folyik már nyomozás, holott nem az igazi bűnös ül börtönben!
Becca azért is érdekes szereplője a történetnek, mert megtestesíti a kirekesztett lányt, aki saját világát éli inkább, mintsem hogy más szeretetéért könyörögjön, de azért láthatjuk, mennyire vágyna belül arra, hogy őt is tartsák valamire. Erről a benne lezajló belső monológok is tanúskodnak. Ő nem a csilivili csaj, hanem az a karakter, akiről a felszínt lerántva kiderül, hogy nemcsak jófej, de okos is.
Örültem, hogy a 13 perc-et is áthatotta a Pinborough-s titokzatosság, és bár egy idő után azért már sejthető volt a végkifejlet, mégis izgatottan vártam, hogyan vezet rá az írónő.
SpoilerAmi viszont nekem nem igazán jött be, az a Natasha oldaláról írt elbeszélés. Mint amikor a mesefilmekben a gonosz az ellenségnek hirtelen színt vall. Ezt a részt izgibb lett volna talányosabbra hagyni, vagy kihagyni - úgy lett volna igazi a csavar.
Spoiler vége
Ami (valahol biztosan így van, de) nekem meghökkentő volt, hogy a fiatalok a szüleikkel ennyire nem ápoltak normális kapcsolatot, sem a történtek előtt, sem utána.
Dr. Harveynak is volt pár olyan megjegyzése, amitől kisebb rosszullét kerülgetett pszichológusként, de alapvetően szépen felépített kis történet ez, szerintem jó kis olvasmány volt:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése