2025. március 5., szerda

Valérie Perrin - Másodvirágzás

 Valérie Perrin - Másodvirágzás

Csak elolvastam én is a Másodvirágzást, és egy kicsit pszichológiaibb megközelítésű, elemzősebb beszámolót írtam róla 🌸 Bennetek milyen nyomokat hagyott?🤍
Sokan sokfélét írtak erről a könyvről, én egyszerűen csak annyit tudok összességében hozzáfűzni, hogy szívbemarkoló. Egyáltalán nem éreztem túlzónak sem a karaktereket, sem az élethelyzeteket, sőt, az emberi esendőséget és természetet igazán csak ezek igényes bemutatásával élhettük át a történtek kapcsán.
Nekem két olyan rész is volt, amelynél sokkolódtam, és el is sírtam magam, ezeket sikerült nagyon hatásosan tálalni.
Borzasztó maga az esemény, tényleg elképzelni nem lehet egy ilyen fájdalmat, ám egyúttal a könyv bemutatja, hogy milyen lelki gyötrelmeken lehet keresztülmenni, és az emberi bűntudat milyen széles skálán nyilvánul meg, amikor bűnbakot keresünk. Hogy sokszor nagyobb bűnösök a hivatalosan nem vétkes emberek, akiket hogyha nincsen alkalom, talán számon sem kérnénk, pedig mennyivel jobb lenne azt büntetni, aki szerintünk jobban megérdemelné. A leglényegesebb kérdés viszont véleményem szerint az, hogy a megpróbáltatások után képesek vagyunk-e szembenézni magunkkal és az élettel?
Nekem minden agyonhype-olt könyv lejjebbről indul, valamiért előítéletes vagyok ezekkel az olvasmányokkal, de ez őszintén megérdemli az elismerő szavakat.
Az időbeli és karakterbeli váltások tökéletesen voltak összerakva, olyan apró részletek is lettek már a korábbi fejezetekben elejtve, amik csak később álltak össze (mint például a sült hús szaga).
Amiért szintén fenntartásaim voltak az olvasás elkezdésével, mert nem tudtam, mire számítsak, az az volt, hogy egy olyan ismerős adta kölcsön, aki az itt történtekhez hasonlón ment keresztül. Ennek köszönhetően sikerült jobban megértenem, mi játszódhat benne le nap mint nap. Úgy érzem, ez az a téma, amiről azért nem beszélünk, mert tudjuk, hogy nincs az a fokú empátia, és szó, ami elegendő lenne a vigasztaláshoz, az együttérzéshez.
Az üzenet pedig -így zárásként- számomra szintén csodálatos. Bármi történik, az élet megy tovább, és mindig megérdemlünk egy új esélyt arra, hogy boldogok legyünk.
(A külső, színes borító nélküli változat is olyan szép, gondoltam hozok egy ilyen képet hozzá.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Agustina Bazterrica - Méltatlanok

Agustina Bazterrica - Méltatlanok Egy horrorisztikus elemekkel tűzdelt disztópia , egy rend, amiben nincs kegyelem, és egy névtelen főszer...