Kelley McNeil - Mayluna

Kelley McNeil - Mayluna

A sajtóban ismert nevén Cameron Leigh már kiskora óta zenekarok filmrendezője szeretett volna lenni. Egész fiatalon készít már interjúkat zenekarokkal, de csak nem érkezik meg az igazi áttörés karrierjében.

Mígnem egy napon lehetőséget kap, hogy anyagot készítsen a Mayluna nevű fiúbandával, és énekesével, Carterrel. A srácokról az a hír járja, hogy nem szívesen beszélnek magukról, nehéz hozzájuk közel férkőzni. A lány megragadja az ígéretesnek bizonyuló alkalmat, a beszélgetésből azonban nemcsak egy több karriert elindító interjú születik, hanem egy őrült szerelem, egy másik világba való csöppenés és új barátságok is.

Az idő telik, az események nagyon hirtelen kezdenek felpörögni, miközben Carter és a lány igyekeznek megőrizni azt a törékeny, de annyira ritka szerelmet, ami kettejük között alakult. Valami azonban megváltozik.

A fiatal lány döntéshelyzetbe kényszerül, vagy marad a hektikus életet élő zenekar és szerelme oldalán, vagy visszatér megszokott kisvárosi életéhez. A döntés semmiképp nem egyszerű, sorsok múlnak rajta, és ami ezek után következik, arra egyikőjük sem számít. (És te sem!)

Az sors útjai kifürkészhetetlenek - ha valakit egymásnak szántak, útjaik újra keresztezik egymást, legalábbis főszereplőink hiszik, ez még a csillagokban is meg van írva - a kérdés csak az, hogy vajon lehetséges-e, hogy egyszercsak túl késő már változtatni.

A Mayluna darabokra szedett. A '70-es-'80-as években számos nő írhatott volna hasonló történetet a nagy groupie korszakban, és biztosra veszem, hogy sok, később példás családi életet élő anyuka rejtegette saját fiatalkora emlékmorzsáit egy eldugott dobozkában.

Ez a könyv a döntések súlyát, a tünékeny boldogságot, a földöntúli szerelmet ragadja meg és öltözteti fájdalmasan szép, zenével átszőtt köntösbe. Nagyon közeli, nagyon élő. A naplószerűen megírt oldalakon Carter és Cameron (Evie) oldalát ismerjük meg visszaemlékezés jellegűen, mígnem végül a két szál összeér - hogy hol, az maradjon meglepetés.

Ez AZ a romantikus regény, amire szívből azt tudom írni, hogy érdemes olvasni, mert nem klisés, nagyon magával ránt, de azt nem ígérem, hogy miután szétszaggat, utána össze is rak. (Nem gondoltam, hogy a Credence után lesz még idén olyan könyv, ami ennyire megérint, de ez abszolút hozta a szintjét.)