Agustina Bazterrica - Pecsenyehús
A kormány szerint halálos vírus támad, amit az állatok terjesztenek, ennek köszönhetően pedig minden háziállatot is meg kell ölni. Az ember tenyészállathoz hasonló portékává válik, külön vágóhíd gondoskodik a megfelelő feldolgozásukról. A szélsőségességeket azonban ezzel sem lehet elkerülni, és olyanok is belefolynak az üzletelésbe, akik szándéka még az ezen az egyébként is brutális világon túlmegy.
Közben főszereplőnk, a gyermekét gyászoló Marcos Tejo megpróbál a felszínen maradni, de sajnos munkája ehhez a területhez kapcsolódik, így elkerülhetetlen a fájó szembesülés azzal, hova tart a világ, és hogy ennek ő is része.
Vajon a vírus tényleg létezik? Lehetséges, hogy az egész a kormány aljas terve a népesség csökkentésére? Hol van a határ, ha azt már láthatóan rég túllépték? És milyen sorsra jut, ha felesége elköltözött tőle, ő pedig éppen egy ajándékba kapott női egyedet tart a telkén elzárva?
Számos, napjainkat is érintő kérdés merül fel bennünk, miközben ezt a könyvet olvassuk.
Bár az elején nekem sok volt a részletes és tárgyilagos szemléltetés a vágóhídról, a történet a fele után beindult, és kibontakozott. Kicsit néhol olyan érzésem volt, mintha Hollywood piszkos életéről és összeesküvés elméletekről olvasnék, bár bevallom, nekem éppen ezek a részek tetszettek leginkább.
Nem ajánlom, ha taszító a kannibalizmus gondolata és a téma gusztustalanul részletes boncolgatása, de a történet abszolút megállja a helyét napjaink disztópiái között, így érdemes olvasni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése