Viktor E. Frankl - Mégis mondj igent az életre! Logoterápia dióhéjban

Viktor E. Frankl - Mégis mondj igent az életre! Logoterápia dióhéjban

Az év utolsó kiolvasott könyve, és micsoda csodálatos zárás!

Pár Feri atya előadásán hallottam először erről az átütő írásról, és ha szerinte mindenkinek olvasnia kell, hát én sem mondhattam rá nemet.

"Lehetséges, hogy nem azt kellene kutatnunk, hogy mi az élet értelme, hanem azt kellene felfedeznünk, hogy ezt a kérdést nekünk tették föl, vagyis arra kellene rádöbbennünk, hogy mindenkit maga az élet von kérdőre, az erre adandó felelet pedig nem lehet más, mint az életünkért vállalt felelősség. A logoterápia tehát a felelősségvállalásban látja az emberi létezés legtisztább megmutatkozását."

Ez a mű bemutatja a logoterápia előzményeit, azaz azt az embertelenül kemény időszakot, amikor Frankl koncentrációs táborokban próbált rájönni arra, mi is az, ami erőt ad a túléléshez. Mi az a mozgatórugó, ami elég erős ahhoz, hogy az ember akkor se adja fel, amikor valóban semmije, és sokszor senkije nem marad.

Ez azonban témájában nem egy szokványos írás, mivel nem a személyes megéléseket helyezi fókuszba, sokkal inkább magát az átélt eseményeket már-már mint külső szemlélő, és az emberek viselkedését vizsgálja pszichológiai, de nem "túlszakmázott" megközelítésből.

Úgy ad át üzenetet, hogy talán nem is igazán tűnik olvasás közben fel, csak csendben beépül a mondandó. Rámutat arra, hogy ami igazán fontos, az az önmagunkba vetett hit és bizalom, amit az emberi mivoltától megfosztott és megalázott ember sem tud teljességgel mellőzni, történjen bármi is. Jöhet bármilyen gyötrelmes fordulat, az, aki újra és újra képes döntést hozni és megérteni, hogy a szenvedés eszköz lehet a túléléshez és nem temetője megélőjének, az bármire képes.

Madeleine Roux - A bolyongó lélek (Asylum 1.)

Madeleine Roux - A bolyongó lélek (Asylum 1.)

Egy jó kis para sztori még becsúszott így év végére

Adott egy régen elmegyógyintézetként működő épület, melyet egy nyári kurzus alatt kollégiumként használnak, és egy csapat középiskolás, akik valami olyat fedeznek fel, amit talán nem kellett volna.

Alapvetően este szeretek leginkább olvasni, de a történet annyira beszippantott, hogy szinte lehetetlen volt letenni a könyvet - este pedig nem mertem olvasni, amin nem javítottak a könyvben található, valós helyszíneken fotózott képek sem. (Ez amúgy hatalmas ötlet, imádtam!)

A három tini főszereplő, Dan, Jordan és Abby hamar összebarátkozik, és már a nyári suli első napjai eseménydúsan indulnak, mivel rábukkannak és bejutnak az intézmény egyik lezárt részére. Ha ez azonban nem volna elég, mindhármuknak bizarr megélései lesznek, és egyre inkább úgy fest, valahogyan mindenki kapcsolódik az iskolát övező rejtélyekhez.

Itt kicsit mindenki gyanús, a falu pedig furcsa titkokat rejt, és nem lehetsz biztos benne, hogy hol kezdődik az őrület, és meddig tart a józanság. Hamarosan tapinthatóvá válik a feszültség, a kérdés pedig az, vajon az egykor történtek ismerete ijesztőbb-e, vagy az a tudat, hogy a félelmetes múlt nem is biztos, hogy valóban véget ért.

Bár a könyv egy trilógia első része, önállóan is megállja a helyét, de tuti kíváncsi leszel a többi részre is!

Vámos Robi - Nicsak, ki BESZÓL?!

Vámos Robi - Nicsak, ki BESZÓL?!

A könyv komoly témát tár elénk, szuper beszélgetés indító és jó nagy felkiáltójel a bullying témája mellé. Robi a fiatalok nyelvén kommunikál, ami mégis abszolút fogyasztható felnőtt olvasóként is.

A megszólított fél személye keveredik - én úgy éreztem, elfért volna a téma akár két külön könyvben is, mert bár a stílus kompatibilis más és más korosztályra (6-7 évesektől a felnőttekig), mégis más lehet az üzenet, a feldolgozás mélysége és a nyelvezet, ami szerintem szerencsésebb, ha nem egy könyvön belül van.

Robit olyan embernek képzelem, aki igazi csupaszív, gyerekek kedvence lehet, egy nagyon erőt adó előadásmóddal, belőle sugárzó energiával és támogatással.

Annak ajánlom olvasásra a Nicsak, ki BESZÓL?!-t, aki érintettnek érzi magát a témában vagy szeretne prevencióként erről már beszélgetni az iskolás gyermekével, esetleg nem igazán ismeri fel a destruktív, fenyegető helyzeteket. Annak is érdekes lehet, aki szeretne megerősítést kapni arra vonatkozóan, hogy jól érzi, és tényleg részese a bántásoknak.

Ez egy kötetlenebb stílusú guide sok emlékeztetővel és egyszerű, praktikus ötletekkel, illetve javaslatokkal, amelyek azonban nem helyettesítik egy szakember segítségét komolyabb érintettség esetén. Ez a könyv nem azt írja le konkrétan, hogy hogyan is kell önismereti folyamatba kezdeni, vagy hogy bullying-nál a szülő milyen vonalon indulhat el, mely konkrét lépéseket kell megtennie.

Rávilágít azonban arra, hogy a bántást senki nem köteles elviselni, és gyorsan használható eszközt ad az olvasó kezébe, amivel megvédheti magát a kritikusabb esetekben. Legyen szó kicsikről, vagy olyan felnőttekről - akiknek egyszersmind elég volt a céltábla szerepből, és most úgy érzik, minden bátorságukat összeszedve rálépnek a változás útjára - ez a könyv egy igazi támogató, baráti öleléssel fog felérni.

Janja Vidmar - Fekete varjú

Janja Vidmar - Fekete varjú

Szemet lehet-e valaha afelett hunyni, hogy 6-8 éves gyerekekre kényszerítik a gy**kolást? Van-e megfelelő magyarázat arra, hogy egy 13-14 éves lány családját elveszítve kényszerüljön több országot átszelni, hogy viszonylag biztonságban érezhesse magát?

Míg nekünk ők "migránsok", a társadalom e csoportja egész életének megbélyegzése a szó - egy címke, ami már azelőtt rajtuk van, hogy megszólalnának. Azt, hogy ez valójában mit is takar Európában vagy csak úgy általánosságban a nyugati régiókban, mi többnyire nem is látjuk. Az állandó félelmet, a kirekesztést, azt, ahogyan egy nő megszűnik létezni onnantól, hogy hidzsábot visel. Sötétséggé válik, és valakivé, aki ha eltűnne, sem hiányozna senkinek.

Szemfelnyitó történet ez olyan fiatalokról, akik keresztülmentek a poklon. Azokról, akik túlélték, és azokról is, akik nem. Ennek ellenpólusaként kapunk egy széthullóban lévő szlovén családot, ahol a szülők egy szebb jövőt szerettek volna Londonban, de az angliai élet nem garancia a család összetartására. Feltesszük a kérdést, hogy miért tör elő egy csakugyan nem helyi, ám európai tinédzserben agresszív, rasszista megnyilvánulás az egyébként akkora politikai korrektség közepette, ami szinte már megfojt.

Valóban szabadon kimondható a saját vélemény, vagy csak akkor, ha az mások által is elfogadottnak hat?

Ellentmondva a fülszövegnek a könyv sokkal inkább szól a szír Híba és a balsorsú családok sötét útjáról, mint a szlovén Jan és Híba kapcsolatáról - én úgy érzem, utóbbinak sokkal kisebb jelentősége is van a történet egészét nézve. A jelenük szinte csendesen kíséri a borzalmas múltat és a migránshelyzet azóta is megfoghatatlan és sehova be nem illeszkedő szürke zónáját, amit folyamatosan, erőteljesen és szépítés nélkül kapunk.

Ez világít rá arra is, hogy milyen tehetetlen egy gyermek, aki szembesül az őt körülvevő őrült világgal, amiben csak boldog és megértett szeretne lenni. Hogy milyen fontos lenne az iskolákban az összetartozás érzésének erősítése, mivel a kitaszítottság ijesztő méreteket képes ölteni.

Nagyon aktuális, nagyon elgondolkodtató írás. Éppen azért nem darálósan haladós, mert túlságosan is átjön a lényeg. Kendőzetlenül ad másik szemszöget egy olyan témára, mely napjainkban egy erős és koszos szűrőn keresztül jut el hozzánk, és az esetek nagy részében éppen az embert hagyja a szűrő másik oldalán. Kevésszer gondolunk bele, hogy ez az ember egy árva gyermek is lehet. A Fekete varjú sorai annyira élők, hogy közben többször azon merengtem, milyen erőteljes film készülhetne belőle.

C. J. Cooke - A Boszorkányság Könyve

C. J. Cooke - A Boszorkányság Könyve

"Fiat justitia ruat caelum. […]
Azt jelenti: Legyen igazság, még ha ledől is az ég.
Azt jelenti: Keresd az igazságot, bármi legyen is a következménye."

Az eddig olvasott C. J. Cooke könyvek közül ez volt a legszívszorítóbb.

A történet két idősíkon zajlik - 1594 és 2024 Skóciájában. Előbbiben a boszorkányüldözések közepébe csöppenünk, ahol egy család életének sorsfordító jelenete bontakozik ki előttünk, míg utóbbiban Erin, a 19 éves lány balul elsült kirándulása utáni nyomozást követhetjük nyomon édesanyjával, aki ráébred, talán mégsem annyira ismeri lányát, mint hitte.

A két szálat egy misztikus, zárt közösség, a triskele és a közülük kikerülő Hordozó életét meghatározó fekete lapú, félelmetes könyv köti össze.

Szeretem C. J. Cooke-nál, hogy míg előszeretettel alkalmaz paranormális elemeket, olyan témák kerülnek terítékre, amik nemcsak többszáz éve, hanem ma is aktuálisak. Ezek annyira érzékletesen landolnak a tudatunkban, hogy még ha nem is vallunk szélsőséges nézeteket, akkor is foglalkoztatni fognak minket.

Itt a múlt kapcsán a nők elnyomása, a társadalom és az egyház ellentmondást nem tűrő, igazságtalan hatalma mutatkozik meg, míg a jelenben láthatjuk, mennyire törékeny az emberi lélek, milyen elveszett tud lenni egy fiatal, ha nem kapja meg a megfelelő megerősítést és szeretetet azoktól, akik a legfontosabbak számára. Hogy mennyire könnyű rossz társaságba keveredni.

A Boszorkányság Könyve más hangulatú, mint az írónő többi műve - életszagúbb, jobban megérint, felhívja a figyelmet a család összetartó erejének és a fiatalok sérülékenységének fontosságára, miközben történelmi betekintést ad paranormális folk horror alapokon.

Jó szívvel ajánlom!:)

Kollarits A. Christie - Az elveszett felügyelő

Kollarits A. Christie - Az elveszett felügyelő (Ilka kisasszony esetei 2.)

Ha úgy tanultuk volna gyerekként a történelmet, hogy olyanokat olvashatunk, mint Az elveszett felügyelő, nem csak a dolgozatig jegyeztük volna meg a tananyagot.

1919-et írunk. Főszereplőnk, az ifjú Ilka egy családi tragédia és a város bizonytalan helyzete miatt menekülni kényszerül Szombathelyről. Végül Budapestre utazik, ahol a proletárdiktatúra kellős közepébe cseppen. Ugyan azt tervezi, csak meghúzza magát egy kis ideig, élete igencsak kalandos fordulatot vesz.

A regény a Tanácsköztársaság intenzív pár hónapját mutatja be Magyarországon, mindezt úgy, mintha mi magunk is a láthatatlan részesei lennénk. Az események megelevenednek előttünk, szinte érezzük a bőrünkön a lakásokba bekúszó bizalmatlanságot, és a félelmet, (ugyanakkor a csendes reményt is) amit a rendszer igazságtalansága táplál, közben pedig alig várjuk az újabbnál újabb kalandokat.

Az írónő óriási munkát fektetett abba, hogy a "díszletet" is részletgazdagon és hitelesen tárja az olvasók elé. Szinte életre kel előttünk Budapest korabeli térképe, és a kor kiemelkedőbb alakjait is megismerjük. Eközben a fontos részleteket apróbetűs lábjegyzetben magyarázza Kollarits A. Christie, úgy, hogy a történetbe ezek mégis maximálisan oda illő összetevőkként olvadnak bele.

Én még nem olvastam a sorozat első részét, Az elveszett lány-t, ám így is kerek egész volt az olvasási élmény, annak viszont, aki esetleg igen, annyit elárulhatok, hogy Ilka életében ismét felbukkan Eperjessy Ádám, és úgy tűnik, sorsuk egy igazán nemes ügy érdekében fonódik össze újra. 

Kiderül, hogy a Szent Korona veszélyben van, hétköznapi hőseink pedig nem nézhetik tétlenül, hogy az ország kincsét bárki is ellopja. A bökkenő csak az, hogy a mindenkire leselkedő Lenin-fiúk nem a kíméletességükről híresek, ha bárkit is gyanúsnak találnak...

Az a különleges megtiszteltetés ért, hogy az írónő személyesen adta át nekem ezt a könyvet, és megvallom, sejtelmem sem volt, mire számítsak, (bár árulkodó jel, ha valaki már az első percekben szimpatikus:)).

Szombathelyiként kíváncsi voltam, hogyan válik a történet részévé a város is, és nem olvastam még olyan krimit magyar írótól, mely ezt az időszakot öleli körül. Bevallom, az is érdekelt, hogy vajon a kiadó (Jezsuita Kiadó) mennyire fog irányt adni a stílusnak, de a vallási vonal egyáltalán nem volt hangsúlyos, teljesen jól passzolt a történethez.

Amit még értékeltem az egyébként pörgős sztori mellett, hogy a könyvet nagyon jó kézbe venni, igazi olvasóbarát kivitelezése lett!

Shirley Jackson - Hill House szelleme

Shirley Jackson - Hill House szelleme

"– A félelem a logika feladása – mondta Dr. Montague. – Aki fél, tudatosan lemond az észszerű gondolkodásról. Vagy megadjuk magunkat a félelemnek, vagy harcolunk, nincs középút."

Klasszikus gótikus horror regény, így ha nem a mai, modern riasztgatást, hanem a bőröd alá kúszó bizonytalanságot keresed, ezt feltétlenül olvasd el!

Meglepő, hogy a könyv értékelése Molyon csak 71%-os, és egyébként kicsit el is szomorít, mert ez kategóriájában egy tök jó kis írás! Sokan talán nem tudják, de a könyv eredeti megjelenése és a magyar fordítás között 59 év telt el, így egész más színezetet kap a szereplők viselkedése, vagy akár a nem rohanó történetvezetés is.

Mivel én nem vágyom arra, hogy álmatlanul forgolódjak az ágyamban, nekem kifejezetten tetszett, hogy nem a rettegésen volt a hangsúly. Itt sokkal lényegesebb az, hogy az olvasó milyen kérdéseket fogalmaz meg közben, és mire jut a végén, mert sok részlet megkérdőjelezhető, és nem is mindenre kapunk egyértelmű magyarázatot.

Hill House-t gonosz háznak ismerik a környéken, rejtélyes események köthetők fennállásához. Dr. Montague tudományos kutatást szeretne végezni az ott történő természetfeletti jelenésekről, amihez az okkultban valamilyen módon jártas embereket szeretne felkérni társaiul.

3 ember szegődik mellé ezen az úton: az édesanyját gyászoló, a világban helyét nem lelő Eleanor, az életet kevésbé komolyan vevő Theodora, és a ház leendő örököse, Luke. Ők hárman vállalják, hogy segítenek a jegyzetelésben, amely majd elegendő bizonyítékként szolgál a házat illetően.

A résztvevők között hamar érzékeljük ugyan a hullámzó kapcsolati viszonyulásokat, mégsem lehet egyértelműen meghatározni, mennyire valósak ezek, illetve mely részük a saját félelmek, bizonytalanságok kivetülése. Míg Eleanort néha feltűnési viszketegséggel vádolják, számomra Theodora sokkal inkább volt ilyen. Eleanorban egyszerűen csak kevésbé tudtak jól olvasni.

A kis csapathoz 4-5 nap elteltével csatlakozik Dr. Montague felesége és kísérője, Arthur. Mrs. Montague igazi harsány hölgy, aki saját elképzelései megvalósítását mindenek előtt valónak tartja, és nem hisz abban, hogy férje és csapata valóban jut is valamire a megfigyeléseikkel, még ha a különös, hátborzongató megéléseik ennek ellent is mondanak.

A ház fagyos hangulatára dob még egy lapáttal a Mr. és Mrs. Dudley páros, akik az egyébként elhagyatott házról gondoskodnak, a kutatási időszakban a hölgy pedig házvezetőként tevékenykedik.

Nekem kedvet csinált a könyv a sorozathoz is, és talán épp azért, mert ahogy olvastam, nem követi szorosan a könyv eseményeit. Ajánlom olvasásra a Hill House-t, ha vágysz egy kicsit a paranormálisra és megmagyarázhatatlanra, de az ingerküszöböd nincs az egekben, és nem valami brutális horrort vársz tőle.

☝🏼Spoiler:

Mrs. Montague színre lépése után több kérdés is felmerült bennem. Az egyik, hogy vajon Mrs. Dudley-ék valós emberek-e, illetve Eleanor tényleg részese volt-e a csapatnak, vagy valamely korábbi lakó szelleme ő már az elejétől fogva. Hogyha élő ember, akkor vajon lehetett nála már egy fennálló tudathasadásos állapot, ami a házban töltött napok alatt csak erősödött? Mi történt Theodora szobájával, hogyha utólag felismerték, hogy a ruhái sértetlenek, és a szoba ép? És vajon akkor miért ment át Eleanorhoz aludni? Ki dübörgött a falakon a második estén, ha Eleanor utolsóján ő maga? A Dudley-ék-féle elmélethez érdekesség még nekem a hangtalan, puha léptek említése is, amely szintén nem túl emberi, ahogy az sem, hogy a nő kizárólag a szellemeket kedvesnek tartó Mrs. Montague-val beszélgetett el a kötelező pár mondaton túl.

Sangu Mandanna - A Varázsfogadó

Sangu Mandanna - A Varázsfogadó

"Nem volt benne biztos, hogy valóban képes lesz újra szembenézni a világgal, de talán soha senki nem tudja, mire áll készen, amíg ki nem próbálja."

Egy nagyon kedves, amolyan igazi "teával és vajas keksszel bekuckózós" felnőtt mese. Szuper, hogy épp az adventi időszakban olvastam, mert egy tökéletes, ünnepek előtt lelassulós, "sehova sem rohanunk" olvasmányt kaptam.

Sera Swan gyerekkorában a boszorkányok céhének nagytudású és rendkívül ellenszenves mesterétől, Albert Grey-től tanult, akinek legkevésbé sem volt célja a lány tudását magasabb szintre emelni. Ellenfelét látta benne, aki az ő pozíciójára is veszélyt jelenthet a későbbiekben.

Sera azonban kénytelen volt 15 éves korában egy feltámasztó varázslatot alkalmazni, hogy megmentse nagy-nagynénje, Jasmine életét, ami varázsereje nagy részét felemésztette, és ez az erő később sem tért vissza, csak pislákolt benne.

Repülünk egyet az időben, és a cselekmény 15 évvel később, Sera 30-as évei elején zajlik. A lány Jasmine-nel és néhány különös, de nagyon szerethető figurával - Kukurú, a zombikakas, Nicholas, a modern lovag, Mathilda, a csupaszív hölgy, Theo, a fogadott öcs - és Sera múltjának szellemeivel él együtt az illetéktelen szemeknek nem látható varázsfogadójukban. Az egyik állandó vendég Clemmie, aki első ránézésre róka, de valójában a nő egy saját, rosszul végződött bűbájnak köszönhetően él hosszú évek óta róka bőrben.

Sera szeretné visszakapni régi életét, erre viszont egyre kevesebb esélyt lát, Clemmie pedig arra vágyik, hogy újra ember lehessen. Egy balul elsült próbálkozás után már egészen letesznek erről, amikor egyszercsak betoppan hozzájuk Luke (és húga, Posy), akiről kiderül, hogy történetesen a céh mágiatörténésze. Ő segítségükre lehetne a nagy projektben, de nem akar belefolyni a boszitársaságból kitagadott Sera ügyleteibe. Mikor megérkezik, még nem sejti, hogy a hóbortos lakókkal rendelkező fogadó számára is tartogat meglepetéseket.

A Varázsfogadó nemcsak egy átlagos boszis cozy fantasy - egy könyv, ami rámutat arra, mekkora erő rejlik a szeretetben és milyen gyógyító tud lenni egy olyan közeg, ahol igazán önmagad lehetsz, mert úgy szeretnek, ahogy vagy. Hogy nem kell, hogy tökéletes legyél, és mindegy, hogy honnan jöttél, mert elég, hogyha önmagadat adod, és nem félsz újra és újra kiállni azért, amiben hiszel.

Ha szeretted A boszorkányok elveszett könyvét, a Kuriózumok kávézóját vagy a Fenissa és az Álmos Ház stílusát, ez sem fog csalódást okozni!

"Nem a meghalás számít. Hanem az, hogy a hamvakból összeszeded a tollaidat, és újra felkelsz. A fejlődés. A maradás. Ez az, ami igazán számít."

A. R. Torre - A jó hazugság

A. R. Torre - A jó hazugság

Gyerekek, ez egy nagyon jó kis könyv volt! Miért nem találkoztam eddig az írónő nevével? Na de ami késik...

Egy olyan pszichothrillert képzelj el, amibe keveredik némi humor, egy csepp dark romance, közben pedig mindenki baromi gyanús.

☝🏻Nem spoileres, de a történet fő vonalát az érthetőség kedvéért vázoltam.

A környékről meglehetősen rövid idő alatt eltűnik, majd meghal hat helyes, lányok kedvence típusú fiú, akiket támadójuk, a "Véres Szív" gyilkos meg is öl. A következő eltűnt fiú esete azonban más - Scott több hét távollét után egyszercsak hazamegy, és ettől a pillanattól kezdve senki sem biztos abban, hogy amit állít, igaz-e. Anyja, bár végtelenül hálás a fia menekülésének, kérdések gyötrik, mert a srác gyanúsan viselkedik, a média pedig válaszokat követel.

Mindeközben megismerhetjük a helyi, gyilkos hajlamú páciensekre szakosodott Gwent, aki nemrég veszítette el egyik kliensét, ami kapcsán számos kérdés merül fel benne. Önmagát okolja, hisz lehet, hogy neki nem tűnt fel valami az ülések során, és mi van, ha a tragédia megelőzhető lett volna?

Harmadik vonalunk Robert, a karakán ügyvéd, akinek a fia szintén az áldozatok között volt, ő azonban egy egészen váratlan fordulatra szánja rá magát - jelentkezik a gyanúsított ügyvédje szerepére, mert meggyőződése, hogy a hat gyilkossággal vádolt férfi ártatlan.

Mivel hasonló területen mozgok, imádtam, hogy Gwen pszichiáterként milyen elvi/erkölcsi kérdéseken őrlődik, és minden tettét megkérdőjelezi. Megmutat egy szeletet abból, ami egy hasonló irányban tevékenykedő szakember mindennapjainak része (meddig munka a munka, és hol kezdődik a magánélet), és ettől nagyon emberi a szerepe a történetben.

Iszonyat jól keveredett az izgalom, a feszültség és az hétköznapi élet pillanatai, bennem végig fenn tudta tartani a bizonytalanságot a végkimenetelt illetően. Ugyan volt egy elképzelésem, nem lett igazam, hogy ki is a gyilkos. 

A pörgős (és erősen letehetetlen) sztori egyébként nekem mondandóban is sokat adott, így egy rövid idézettel zárom ezt az ajánlót - egyszerű, mégis sokszor nehéznek tűnik be is tartani (már nem az elejére gondolok - haha):

"Ölni egyszerű. Viszont élni, megtalálni a boldogságot az életben, az már nehéz. Magunk mögött hagyni a gyászt és a bűntudatot, megtanulni szeretni és bízni…"