Shirley Jackson - Hill House szelleme
Klasszikus gótikus horror regény, így ha nem a mai, modern riasztgatást, hanem a bőröd alá kúszó bizonytalanságot keresed, ezt feltétlenül olvasd el!
Meglepő, hogy a könyv értékelése Molyon csak 71%-os, és egyébként kicsit el is szomorít, mert ez kategóriájában egy tök jó kis írás! Sokan talán nem tudják, de a könyv eredeti megjelenése és a magyar fordítás között 59 év telt el, így egész más színezetet kap a szereplők viselkedése, vagy akár a nem rohanó történetvezetés is.
Mivel én nem vágyom arra, hogy álmatlanul forgolódjak az ágyamban, nekem kifejezetten tetszett, hogy nem a rettegésen volt a hangsúly. Itt sokkal lényegesebb az, hogy az olvasó milyen kérdéseket fogalmaz meg közben, és mire jut a végén, mert sok részlet megkérdőjelezhető, és nem is mindenre kapunk egyértelmű magyarázatot.
Hill House-t gonosz háznak ismerik a környéken, rejtélyes események köthetők fennállásához. Dr. Montague tudományos kutatást szeretne végezni az ott történő természetfeletti jelenésekről, amihez az okkultban valamilyen módon jártas embereket szeretne felkérni társaiul.
3 ember szegődik mellé ezen az úton: az édesanyját gyászoló, a világban helyét nem lelő Eleanor, az életet kevésbé komolyan vevő Theodora, és a ház leendő örököse, Luke. Ők hárman vállalják, hogy segítenek a jegyzetelésben, amely majd elegendő bizonyítékként szolgál a házat illetően.
A résztvevők között hamar érzékeljük ugyan a hullámzó kapcsolati viszonyulásokat, mégsem lehet egyértelműen meghatározni, mennyire valósak ezek, illetve mely részük a saját félelmek, bizonytalanságok kivetülése. Míg Eleanort néha feltűnési viszketegséggel vádolják, számomra Theodora sokkal inkább volt ilyen. Eleanorban egyszerűen csak kevésbé tudtak jól olvasni.
A kis csapathoz 4-5 nap elteltével csatlakozik Dr. Montague felesége és kísérője, Arthur. Mrs. Montague igazi harsány hölgy, aki saját elképzelései megvalósítását mindenek előtt valónak tartja, és nem hisz abban, hogy férje és csapata valóban jut is valamire a megfigyeléseikkel, még ha a különös, hátborzongató megéléseik ennek ellent is mondanak.
A ház fagyos hangulatára dob még egy lapáttal a Mr. és Mrs. Dudley páros, akik az egyébként elhagyatott házról gondoskodnak, a kutatási időszakban a hölgy pedig házvezetőként tevékenykedik.
Nekem kedvet csinált a könyv a sorozathoz is, és talán épp azért, mert ahogy olvastam, nem követi szorosan a könyv eseményeit. Ajánlom olvasásra a Hill House-t, ha vágysz egy kicsit a paranormálisra és megmagyarázhatatlanra, de az ingerküszöböd nincs az egekben, és nem valami brutális horrort vársz tőle.
☝🏼Spoiler:
Mrs. Montague színre lépése után több kérdés is felmerült bennem. Az egyik, hogy vajon Mrs. Dudley-ék valós emberek-e, illetve Eleanor tényleg részese volt-e a csapatnak, vagy valamely korábbi lakó szelleme ő már az elejétől fogva. Hogyha élő ember, akkor vajon lehetett nála már egy fennálló tudathasadásos állapot, ami a házban töltött napok alatt csak erősödött? Mi történt Theodora szobájával, hogyha utólag felismerték, hogy a ruhái sértetlenek, és a szoba ép? És vajon akkor miért ment át Eleanorhoz aludni? Ki dübörgött a falakon a második estén, ha Eleanor utolsóján ő maga? A Dudley-ék-féle elmélethez érdekesség még nekem a hangtalan, puha léptek említése is, amely szintén nem túl emberi, ahogy az sem, hogy a nő kizárólag a szellemeket kedvesnek tartó Mrs. Montague-val beszélgetett el a kötelező pár mondaton túl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése