Sangu Mandanna - A Varázsfogadó
Egy nagyon kedves, amolyan igazi "teával és vajas keksszel bekuckózós" felnőtt mese. Szuper, hogy épp az adventi időszakban olvastam, mert egy tökéletes, ünnepek előtt lelassulós, "sehova sem rohanunk" olvasmányt kaptam.
Sera Swan gyerekkorában a boszorkányok céhének nagytudású és rendkívül ellenszenves mesterétől, Albert Grey-től tanult, akinek legkevésbé sem volt célja a lány tudását magasabb szintre emelni. Ellenfelét látta benne, aki az ő pozíciójára is veszélyt jelenthet a későbbiekben.
Sera azonban kénytelen volt 15 éves korában egy feltámasztó varázslatot alkalmazni, hogy megmentse nagy-nagynénje, Jasmine életét, ami varázsereje nagy részét felemésztette, és ez az erő később sem tért vissza, csak pislákolt benne.
Repülünk egyet az időben, és a cselekmény 15 évvel később, Sera 30-as évei elején zajlik. A lány Jasmine-nel és néhány különös, de nagyon szerethető figurával - Kukurú, a zombikakas, Nicholas, a modern lovag, Mathilda, a csupaszív hölgy, Theo, a fogadott öcs - és Sera múltjának szellemeivel él együtt az illetéktelen szemeknek nem látható varázsfogadójukban. Az egyik állandó vendég Clemmie, aki első ránézésre róka, de valójában a nő egy saját, rosszul végződött bűbájnak köszönhetően él hosszú évek óta róka bőrben.
Sera szeretné visszakapni régi életét, erre viszont egyre kevesebb esélyt lát, Clemmie pedig arra vágyik, hogy újra ember lehessen. Egy balul elsült próbálkozás után már egészen letesznek erről, amikor egyszercsak betoppan hozzájuk Luke (és húga, Posy), akiről kiderül, hogy történetesen a céh mágiatörténésze. Ő segítségükre lehetne a nagy projektben, de nem akar belefolyni a boszitársaságból kitagadott Sera ügyleteibe. Mikor megérkezik, még nem sejti, hogy a hóbortos lakókkal rendelkező fogadó számára is tartogat meglepetéseket.
A Varázsfogadó nemcsak egy átlagos boszis cozy fantasy - egy könyv, ami rámutat arra, mekkora erő rejlik a szeretetben és milyen gyógyító tud lenni egy olyan közeg, ahol igazán önmagad lehetsz, mert úgy szeretnek, ahogy vagy. Hogy nem kell, hogy tökéletes legyél, és mindegy, hogy honnan jöttél, mert elég, hogyha önmagadat adod, és nem félsz újra és újra kiállni azért, amiben hiszel.
Ha szeretted A boszorkányok elveszett könyvét, a Kuriózumok kávézóját vagy a Fenissa és az Álmos Ház stílusát, ez sem fog csalódást okozni!
"Nem a meghalás számít. Hanem az, hogy a hamvakból összeszeded a tollaidat, és újra felkelsz. A fejlődés. A maradás. Ez az, ami igazán számít."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése