Jón Kalman Stefánsson - Ásta
Hogyha abban a bizonyos utolsó pár percben életed filmje leperegne úgy, hogy abból könyvet írnál izlandi módra, az az Ásta lenne.
Érzelemgazdag, filozofikus, kapcsolódásokat átszövő és nagyon emberi. A halál Stefánsson írásainak olyan szerves része, mint a születés vagy a szexualitás, és olyan művészien emeli át az olvasó figyelmét egyikről a másikra, hogy bár az néha meglepő, valójában mégis teljesen természetes.
Az olvasásélmény ahhoz hasonlatos, mintha fél tucat ember mikroszkóp alatt figyelné ugyanilyen számú növény felépítését annak más-más életszakaszaiban, de a labor egyik pillanatban a fagyos táj lenne, máskor meg egy szivarfüstös, halvány fényű nappali jazz zenével.
Az emlékekbe zuhanás középpontjában Sigvaldi (az apuka) áll, de minden kapocs Ástához vezet - így vagy úgy.
Stefánssonhoz jegyzetfüzet kell és bekuckózás egy meleg takaró társaságában - semmiképp nem két feladat közti rohanásból könyv elé beesés. Bár lassú mederben csordogálás jellemzi, mégis jóleső a léleknek ez a béke és kiszakadás a közösségi média impulzivitásából, mert visszaránt és leföldel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése