Erin Morgenstern - Csillagtalan tenger

Erin Morgenstern - Csillagtalan tenger

Most már értem, hogy hogy lehet egy könyvet többször elolvasni úgy, hogy az újra és újra ad valami olyan pluszt, amit addig nem vettél észre.

Erin Morgenstern látásmódja fantasztikus, képzelőerőt megmozgató, lecövekelt hitrendszereket helyükről kirobbantó.

Biztosan nem egyszerű azok számára olvasni, akik nem vizuális típusok, viszont én nagyon élveztem, hogy -bár külön szálon futott a mese és a történések, köszönhetően ennek a gazdag képi megjelenítésnek-, mindent el tudtam képzelni.

Az elején az elvárttól eltérően indult be a cselekmény, és nem tudtam hova tenni, megfelelő helyen megfogni, mert bizonytalan volt, hogy vajon hova is fogunk kilyukadni.

Az írónő világa varázslatos, és egyúttal sok területet átfogó, így számomra a kötet nemcsak egy történet volt, hanem elgondolkodtató bevezető olyan témákba is, mint a lélekvándorlás, párhuzamos univerzumok, önismeret, a valóság megkérdőjelezése, finom határok valódi és elképzelt között.

Ugyan a képi megjelenítés hasonló volt az Éjszakai cirkusz-nál, itt éreztem igazán, hogy kibontakozhatott teljes valójában és sokféleségében.

Itt is imádtam a szimbólumok jelentőségét, a játékot az érzékszervekkel, a spiritualitás bevonódását, mert mindegyik olyan arányban volt megtalálható, ami még azok számára sem sok, akik nem hisznek ezekben.

Összességében annak ajánlanám a könyvet, aki hisz a csodákban, és abban, hogy a lehetetlen csak egy korlát, amit elhitetünk magunkkal, hogy könnyebben túllendüljünk a megkérdőjelezhetőn. Annak, aki maga is meglepődik, hogy mennyire bizarr gondolatai vannak néha. Aki szereti a videojátékokat, meg annak is, aki sose videojátékozott, egyszerűen csak vágyik arra, hogy olvasás közben a lelki szemei elé táruljon egy csomó íz, illat és anyag, mert ezekkel a lehető legelvontabb módon játszik az írónő, és ennek köszönhetően az olvasó is.

Erin Morgenstern - Éjszakai cirkusz

 Erin Morgenstern - Éjszakai cirkusz

Azoknak ajánlom a könyvet, akik hisznek a csodákban, és abban, hogy a világon nem minden fekete vagy fehér, még ha az éjszakai cirkusz pont az is. A varázslatok világában minden olyan, mint abban az álmodban, ami annyira valóságosnak tűnt, de amikor felébredtél, inkább nem mondtad el másnak, mert úgysem értenék meg. Itt viszont mindenki a saját álmát éli.

Nagyon tetszett a könyv, a szereplők személyisége, ami végig konzisztens maradt és titokzatosan izgalmas. A két idősík, ami a történet során közelített egymáshoz, egyre inkább fokozta a kíváncsiságot, vajon mit fog tartogatni a pillanat, amikor a két történet összeér.

Biztos, hogy ehhez a könyvhöz hinni kell kicsit a varázslatban, vagy legalábbis vissza kell kicsit térni ahhoz a kisgyerekhez, aki voltunk, amikor még hittünk.

Nagyon közel éreztem magamhoz a könyvet, és megkedveltem Celiát és Marcot is, arról nem is beszélve, mennyire vártam, hogy kiderüljön, hogy fogják tudni megoldani, hogy úgy érjen véget a verseny ahogyan ők szeretnék.

Tetszett a részletekbe fektetett energia, mert az írónő láthatóan valami olyat akart az olvasó számára nyújtani, aminek az olvasás élmény után részletesebben is utánajárhat.

Sok a jelkép, és a kérdés, vajon meddig tart a valóság és hol kezdődik az illúzió. Vajon mi igaz, és mi nem, és amit hiszünk, azok elképzelhető, hogy a saját korlátainkon belül játszó buta kis gondolatok csak?

Volt szerencsém dolgozni vándorcirkusszal, és a hangulat, amit az írónő minden érzékre hatóan átad, tökéletesen hozta az ismerős, imádott életérzést. Az illatok, a színek, a misztikum édeskés illata egyedülálló és utánozhatatlan része ennek a világnak, amit, miután kis ideig részese lehettem, úgy láttam, igazán csak azok ismerhetnek, akik ennek aktív részei, s a külvilág nem is kell, hogy a csillámporos fátylak és illúziók mögé lásson. Itt azonban a cirkusz tudott pluszt adni a benne létező szereplőknek is, ahogy elvenni is képes volt.

A rèveur-ök világa szintén közel állt a szívemhez, mivel zeneimádóként ismerős a valahova tartozás utáni vágy. Sok rajongónál valóban jellemző, hogy követik a turnézó zenekar útvonalát és közös élményeket osztanak meg egymással, amíg egyik-másik helyszínen várakoznak, vagy átutazóban vannak. Van ebben valami nagyon különleges.

Egyszerűen mesés volt a Cirque de rèves-vel utazni!

(Bár az ehhez létrehozott Spotify lejátszási listát csak a végén ismertem meg, beleilleszkedni a hangulatba ezzel és egy bögre fahéjas mályvacukros kakaóval valami mennyei!)