Jozef Karika - Félelem

Jozef Karika - Félelem

"A gyerekkor mindenkit utolér, különösen, ha annak idején megégette a fagy."

Ha valaki azt mondja nekem Karika olvasása előtt, hogy több horror címkés könyvet is el fogok olvasni, egészen biztos, hogy nem hittem volna neki. Ilyen emészthető, és mégis para módon írni viszont tényleg művészet, ezért kíváncsian folytattam a felfedezőutam ebben a zsánerben.

Ugyan A hasadék és a Félelem nagyon hasonlítanak, mégis megvan mindkettő sajátossága, ami utóbbi esetében a gyerekkori trauma, a rekord hideg tél illetve az azzal járó atmoszféra, és a veszélyben lévő gyerekek.

Jožo Karský 35 éves férfi, aki sikertelen kapcsolata után ellátogat az üres szülői házba abba a kis izolált faluba, ahol felnőtt. Azonban a múltja elől senki nem menekülhet - napjait egyre inkább a beszűkülés és a félelem járja át, köszönhetően a 27 év után ismét lesújtó erőnek, ami emberáldozatokat is követel. 

Három gyerekkori barátjával ismét találkozik, akik aztán mind a múltbeli, mind a jelenlegi események részeseivé válnak - ők így négyen együtt próbálnak rájönni, mi lehet a közös a régi és a mostani esetekben.

Nagyon kíváncsi voltam, merre fognak kifutni a ködös, emberi fantáziát csiklandozó szálak, mivel már csak pár oldal volt hátra, és még akkor sem volt egyértelmű számomra.

Nem mondom, hogy elégedetlen vagyok a befejezéssel, mert ez az inkább pszichológiai irány is igencsak elgondolkodtató (mennyi mindent átír egy megváltozott narratíva!), másrészt ennek köszönhetően vált még különbözőbbé A hasadéktól, aminek örültem. Ennek ellenére úgy érzem, lett volna még ebben több; kicsit kurtára/összecsapottra sikerült a befejezés, mégis, a felépített előzmény nekem hozza a várt szintet. Itt tehát nagyon is érvényesül az a gondolat, miszerint az út a fontos, nem a cél.

Jozef Karika egy, (szerintem) még mindig alulértékelt fiatal író, aki könnyed, lazán hétköznapi stílusával teremt nyomasztó, súlyos hangulatot, és teszi mindezt úgy, hogy semmi művit, extremitást nem kell bevonnia ahhoz, hogy az oldalakhoz tapassza az olvasót.

Ha ez az első könyved az írótól, ezt se este kezdd el olvasni!😄

Jozef Karika - A hasadék

Jozef Karika - A hasadék

"Két fuldokló néma kiáltása a vakrémületben."

• Ha a Gyatlov-rejtély gondolkodóba ejtett, A hasadék neked való!

"Bizonyos dolgok esetében a lehető legrosszabb megközelítés, ha az eszünkkel próbáljuk megérteni őket."

• És valóban - Jozef Karika misztikus thrillere éppen azért annyira nagy szám, mert ránk bízza annak megítélését, hogy az olvasottak tényleg megtörtént események-e, vagy csupán megannyi véletlen különös egybeesései.

• A szerzőt előző kötete után felkeresi egy bizonyos Igor nevezetű furcsa fickó, aki ragaszkodik hozzá, hogy elmesélje az általa átélt nem mindennapi sztorit, ami még a felvételek készültekor is rettegésben tartják.

• Elég gyorsan egy szlovákiai elhagyatott épületetet ismerünk meg, aminek titkaira nem is kell sokat várnunk, ez azonban csak a kezdet. Az események felpörögnek, a blogger Igor pedig egyszersmind barátnője, egy konteós és egy teljes mértékben két lábbal a földön figura mellett találja magát egyenesen a Tribecs hegységben, ahol az elmúlt száz év rejtélyes eltűnései történtek.

"Olykor a logika és ésszerűség iránti leküzdhetetlen vágy a legnagyobb őrültség."

• Kezdetben a fókusz a vélemények ütköztetésén és a későbbi like vadászat reményén van - hiszen mi másra vágyhat egy fiatal tartalomgyártó, mint nézettségre. Ez a motiváció aztán elillanni látszik, mikor a kézzelfogható dolgokból bizonytalan emlékképek, a biztos emlékekből pedig homályos bizonytalanság felé úszunk.

"Amíg valaki vagy valami ki nem radírozza a fejedből az identitásodat, nem fogod tudni, hogy ez milyen állapot. Valahol olvastam, hogy az identitás nem más, mint az emlékek és a másokhoz fűződő kapcsolatok összessége. Lehet benne valami. Ha az emlékeid és a kapcsolataid összeomlanak, mint egy kártyavár, onnantól nem tudod biztosan, hogy ki is vagy tulajdonképpen."

• Talán nem a legbölcsebb döntés a többnapos sátras éjszakázás gondolata a hátborzongató helyen, erre viszont már túl későn sikerül ráébrednie a csapatnak.

"Vannak kérdések, amiket sötétben tilos feltenni."

• Karika regénye Szlovákiában igazi szenzáció volt; olyannyira, hogy film is készült belőle, ami hatalmas népszerűségnek örvendett. Nem csoda - az író remekül ötvözi a könnyednek ható elbeszélői stílust a fantáziánkra bízott információk súlyával és a lábjegyzetben feltüntetett cikkek elérhetőségeivel, közben pedig lehetetlen helyekre dob be olyan poénokat, amiktől szinte cikinek érzed, hogy hangosan felröhögsz, annyira abszurdak.

• Bár semmi ijesztgetős, horrorisztikus nem történik, mégis nyomaszt minket valami megfoghatatlan. Egyik percben meggyőződésünk, hogy a srác meghülyült, vagy szed valamit (ez a feltételezés sem lenne megalapozatlan), aztán pedig együttérzünk vele, hogy miken mehetett keresztül, és ha igaz, amiket mond, akkor mégis hogyan lehetséges ez egyáltalán.

• Közben olyan gondolatokat szór el az író, illetve interjúalanya, Igor, amik miatt nem meglepő, hogy szinte le se tudod tenni a könyvet. Íme pár:

"Jól gondold meg, milyen ajtó nyitsz ki - és nem feltétlenül páncélajtóra gondolok. Vannak egészen anyagtalan ajtók is."

"Hogy ne rontsam tovább a hangulatot, végigkínlódtam egy közös estét a tévé előtt. Fogalmam sincs, hogy mit néztünk. Mia mellett ültem a kanapén, de nem voltam ott. Ilyen is lehet egy eltűnés. Hogy nem vagy ott, ahol vagy "

"Néha a legabszurdabb, legelrugaszkodottabb elmélet is tök logikusnak tűnik az úgynevezett racionális magyarázatok kínálta zűrzavarhoz képest."

• Végül pedig még egy, mert tudom, sokakat érint a tartalomgyártás témaköre:

"Az olvasót nem én érdeklem, hanem a saját élményei és érzései, amiket én hozok ki belőle."

• A hasadék garantáltan nem fog csalódást okozni, ha az a típusú ember vagy, akit érdekelnek a megmagyarázhatatlannak tűnő rejtélyek - azt javaslom viszont, hogyha nekiállsz, ne ez legyen az esti olvasmányod.