Sissel-Jo Gazan - Egyetlen cseppben

Sissel-Jo Gazan - Egyetlen cseppben🔍🧪

Én ehhez hasonlót még nem olvastam!

Ez nem is egy regény, hanem egy 400 oldalba zárt kisebb sorozat - legalábbis így éreztem olvasás közben.

Mia koreai származású lány, akit Dániában fogadtak örökbe szülei. Még csak 17 éves, amikor anyja egy esti séta után nem tér vissza otthonukba.

Azt hinnéd, egy szokványos nyomozós sztorit tartasz a kezedben, de a cselekmény tovább épül, és ahelyett, hogy egy nyomon haladnánk tovább, kapunk még egy sor megoldatlan rejtélyt. Telnek az évek, és a dán környék további kétes bűnügyei is képbe kerülnek.

Közel húsz évnyi cselekmény tárul elénk, s közben Mia felnőttként az igazságszolgáltatás oldalán küzd azért, hogy a gonosz elnyerje méltó büntetését. Csakhogy nem tudjuk, ki a gonosz. A gyanú éveken át szivárog és csendesen mérgezi az emberek elméjét - végig ott ül a sorok között az a nyomasztó érzés, hogy nem hogy nem kerültünk közelebb a megoldáshoz, és bármelyik percben történhet valami még rosszabb. Általában aztán történik is.

Sissel-Jo Gazan könyve valahol családregény, de közben mégsem. Sosem kapunk békés összetartozás-élményt, és szereplőink hiába keresnek feloldozást, a legbelső nyugalmat csak az adhatja, ha a saját kérdéseikre elég elfogadható válaszokat kapnak.

Az Egyetlen cseppben erőteljesen érinti a beilleszkedés, és a külföldi örökbefogadás témáját, és ezt nem a mézes-mázos oldalról teszi. Rálátást kapunk arra, hogy ez, az egyébként azt gondolnánk, szigorúan ellenőrzött folyamat, sem mindig fekete vagy fehér, és nem tudhatjuk, mi motiválja az ezen a területen elhivatottakat saját küldetésükben. 

Ez egy nagyon sűrű, nagyon tömény, de mégis jól olvasható regény, ami a valóságot tárja elénk, nem a mindig jó ötletnek tűnő habos-babos happy endet. A történet egyrészről teljes, de függővéges, és bőven hagyott az írónő anyagot a második részre, amit annak ellenére, hogy nem ez volt életem legszívderítőbb olvasmánya, mégis kíváncsian várok.

Kristen Perrin - Így leplezd le a saját gyilkosodat

Kristen Perrin - Így leplezd le a saját gyilkosodat🐦‍⬛👸🏻

Ez naaaagyon jó volt!😍 Már hiányoltam, hogy úgy igazán megfogjon egy könyv, és itt újra ezt éreztem.

Annie Adams kezdő krimiíró, aki egy szép napon levelet kap, melyben meghívják nagynénjéhez Castle Knollba. Már a levél alapján sejthető, hogy a különc nagynéni leendő hagyatékáról szeretne tárgyalni vele, ami különös, mivel sosem ismerték egymást. Ennek ellenére a lány elutazik az elkerülhetetlennek tűnő találkozóra.

Frances, aki 1965-ben 17 éves, jóslatot kap: meg fogják gyilkolni. Ha ez nem volna elég, a jósnő szimbólumokkal terhelt mondatokkal engedi útjára, melyek hosszú ideig kísértik, és meghatározzák hátralévő életét.

Annie-t már nagynénje birtokára érkezésekor kaotikus, és baljós hangulat fogadja, de ha ez nem volna elég, Francest aznap valaki meggyilkolja.

A nyomozás szövevényesebb, mint hinnénk, és a kérdés már nem csak az, hogy ki lehet a gyilkos, hanem hogy mit tud még meg a család a rejtélyes idős hölgy múltjáról, és egymásról.

Úgy kerek ez a krimi, hogy közben az olvasó is bevonódva érezheti magát. Mindenki gyanús kicsit.

Ami kiváltképp tetszett, hogy a megismert karakterek tényleg igazi egyéniségek - Saxon, a gyerekkora óta különc férfi, aztán a vintage stílus képviselője, és egyben a ház alkalmazottja, Beth, a titokzatos arisztokrata, Ford, vagy akár Frances kertésze, Archie.

Úgy fest, hogy a falu több titkot őrzött az évtizedek során, mint amennyit elbírt volna, és az "egyszer úgyis minden kiderül" ideje elérkezett. Annie számára pedig mi lehetne hitelesebb, mint élő, valós történetből ihletet meríteni saját krimijéhez.🙃

Fontos, hogy a történet nem függővéges, viszont jön folytatása, ami jó hír! Bízom benne, hogy az is legalább ennyire tetszeni fog.

Tana French - A kereső

Tana French - A kereső

Neked mi jár a fejedben, amikor Írország mezőgazdasági vidékeire gondolsz? Helyi kocsma, állattartás, és hogy mindenki ismer mindenkit? Bizonyára Cal is erre számított, amikor úgy döntött, korán nyugdíjba vonul, befejezi rendőri pályafutását, és eltűnik a világ háta mögötti kis ír faluba.

A negyvenes évei végén járó termetes férfit nehéz nem észrevenni - a helyi közösség gyorsan magába fogadja, ám hamar kiderül, hogy a látszólagos összetartás és a humoros froclizások mögött íratlan szabályok, egymás között kiosztott pozíciók és ki nem mondott titkok rejtőzhetnek.

Miközben főszereplőnk éppen frissen megvásárolt, felújítandó házán ügyködik, megjelenik nála Trey, a tizenhárom éves gyermek, aki a helyi hátrányos helyzetű család egyik gyermeke. Először szinte szavak nélkül közelítenek egymáshoz, a kölyök visszahúzódó, óvatos az idegenekkel szemben. Amikor azonban később megnyílik, és elmondja a férfinek, miben szeretné a segítségét kérni, minden megváltozik.

Cal tulajdonképpen régi élete elől menekült el, azoktól a szerepektől kívánt megválni, amikben 25 évig élt. Nem elég jó apa, bukott társ és kiégett zsaru. Új élete döntéshelyzet elé kényszeríti, ahol mérlegelnie kell, bevállalja-e a kihívást, vagy cserben hagy valakit, aki csak rá számíthat egy iszonyatosan fontos kérdésben.

Az, hogy mit válaszol, arra is kihatással lehet, hogy tovább tud-e lépni saját korlátain, el tudja-e engedni azt, ami már nem szolgálja.

Megjelölései alapján krimi/thriller, de semmiképp ne a szokásos nyomozós, előre kiszámítható sztorira számíts! Cal Hooper vidéki élete komótos, lelassulós, módszeresen felépített lépésekkel halad előre. Szinte érzed a természet illatait, hallod a varjak károgását - már-már az ő napirendjükbe is bepillantást nyerünk -, látod a nyuszik ugrálását az erdő szélén, és a csendes, csillagos éjszakát.

A filmes élményhez az is nagyban hozzájárul, hogy sok a hétköznapi, vagy annak tűnő párbeszéd, és olyan igaziak a karakterek is. Mégsem tudjuk, ki lehet, aki gaztettekre is képes, de remekül alakítja a szerepét, és ki az, aki nem tökéletes, mégis szerethető. Egyáltalán: ki kell, hogy zárja egymást ez a kettő?

Érdekes módon többször is eszembe jutott Jón Kalman Stefánsson stílusa, talán azért, mert nála tapasztaltam ezt a fokú kellemes belassulás-érzést. Vannak történetek, amik elmesélését nem siettethetjük; meg kell adni a módját. Úgy érzem, A kereső is egy ilyen történet. Szánj rá időt, és szeretni fogod!