C. J. Cooke - Az utolsó boszorkány

C. J. Cooke - Az utolsó boszorkány⛪🧹

Nagyon vártam már az új Cooke-könyvet!❤

A Malleus Maleficarum Heinrich Kramer és Jacob Sprenger műve, ami 1487-ban jelent meg először. Bár a könyvről utólag sokat beszéltek, valójában vajmi keveset tudunk arról, milyen előzménye volt, illetve milyen ember volt Kramer és Sprenger.

Cooke a 15. század azon boszorkányperéről írt, amely megkérdőjelezte Kramer munkásságát és módszereit. Helena Scheuberin nevét, ahogyan sok más, boszorkánysággal meggyanúsított nő nevét is, elfelejtette a világ, de hát tettek is róla a hatalmon álló férfiak, hogy ez így legyen! Helena vette a bátorságot, és életét kockáztatva szállt szembe Kramer és az egyház igazságtalan hatalmával, amikor felszólalt sorsa ellen.

Az utolsó boszorkány új oldalról mutatja be ezt az időszakot, és központba a mértéktelen nőgyűlöletet, a demonizálást, a nők diszkriminálását és egyúttal a szexualitás hatalommal párosuló torzulását állítja.

Szomorú, hogy míg egy több mint ötszáz évvel ezelőtti, boszorkányüldözések idején játszódó történetet olvasunk, végig ott lebeg annak a tudata, hogy valójában mennyi minden nem változott azóta sem. Hogy valahol mélyen társadalmilag kódolt, hogy a nőket még mindig megbélyegzik, hogy vannak olyan országok, ahol a mai napig a férfi tulajdona a nő – a felszólalási lehetőség és a jogok teljes hiányával.

Sajnos soktízezer ember esett áldozatul az alaptalan vádaknak az inkvizíció során, melyben az áldozatok szinte kizárólag nők voltak. Ezek a „boszorkányok” tehettek a szegényes termésről, a betegségekről, és még a gyermektelenségről is. Mindenben egyet kellett érteniük urukkal, és engedelmességet kellett tanúsítaniuk feléjük; bármilyen ellenszegülés gyanúsnak minősült, és büntetést vonhatott maga után.

Cooke a női igazságszolgáltatás nagymestere, és én nagyon szeretem minden regényét, mert úgy tud hatni, hogy nem hergel, hanem elgondolkoztat, tényeket hoz saját világával ötvözve, és a paranormális fantasy elemeket éppen kellő mértékben adagolja a fő szálhoz, hogy üssön.

⭐⭐⭐⭐⭐

Nekem ez egy ötcsillagos történet volt, nagyra értékelem az írónő munkásságát és jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti ezt a témát.

A. G. Slatter - A tövisek útja

A. G. Slatter - A tövisek útja

Nemrég olvastam az Üvöltő szeleket, és a friss élmény miatt is talán, de néhol olyan érzésem volt, mintha került volna egy csipet Brontë-világ ide is. Izgalmas volt aztán felfedezni, hogy az utószóban a Jane Eyre is említésre került, és nem csalódtam a megérzésemben:))

A tövisek útja szövevényes dark fantasy gótikus atmoszférával; olvasás közben körülvesz a kimondatlan szavak körüli rejtély, és a megválaszolatlan kérdések; lelkesen kísérjük a főhőst, de magunk sem tudjuk, egészen pontosan hova.

Asher Todd anyját módos családja - a Morwood família - várandósan kitagadja és száműzi, így lányát gyerekkorától fogva egyedül neveli. Ugyan Heloise mindig megtalálja a módját, hogy túléljenek, az idő múlásával egyre kegyetlenebbül viszonyul lányához és bizonytalan életkörülményeihez - minden egy újabb teher egyébként sem könnyű életében.

Asher felnőtt nőként különös terveket sző, aminek a kezdetektől bosszúállás szaga van; dadaként helyezkedik el egy háromgyermekes családnál. Bár a gyerekekhez nem igazán ért, - az önéletrajza szépítéséhez annál inkább -, a ház úrnője, Leonora gyorsan rájön, hogy Asher a legkevésbé sem szürke egyéniség, találékonysága és tudása pedig jól jöhet neki. 

Ezzel megkezdődik a játszma, aminek nem egészen világos a teljes háttere, így még váratlanabb, vajon hová jutunk. Mit tervelhetett ki Asher, hogy bosszút álljon a családon, és miért akar ennyire kiszúrni velük? Meddig megy el úgy, hogy közben saját határait is átlépi? Lehet, hogy mégsem ér meg mindent egy ígéret?

A gyógynövényekhez is jól értő nevelőnő kissé rideg külseje, nyersessége és felvett szerepe mögött egyre inkább láthatóvá válik a sérült gyermek, a magára hagyott unoka és a világban bolyongó megalázott nő, aminek köszönhetően máris elfogadhatóbbnak és elnézhetőnek látjuk a kegyetlenséget. No de lehet megfelelő magyarázatot találni a bűnre, amivel az megbocsátható?

A. G. Slatter stílusa kicsit C. J. Cooke-os, de összességében mégis más hangulatú - a történet felépítése sokkal lassabb, családregényesebb, bár a humora és a nyelvezete száraz, a zsáner pedig egyezik, nála mégis lassabb mederben folynak a mindennapok. A lélektani oldal itt is megvan, olyan jelentős, korokon átívelő témákkal, mint a családon belüli erőszak vagy az eleve elrendelt jövő. Kapunk misztikus-folkos meséket, alakváltó farkasokat és boszorkányokat.

Azért ragad magával, mert bár egy külön univerzum szereplőiről beszélünk, azokból az elemekből építkezik az írónő, amik erőteljesen meghatároztak egyes történelmi korszakokat, vagy valamiért napjainkban is velünk vannak. Ezért nem tűnik idegennek az úri milliő sem - lovakkal közlekednek a szereplők, de a misztikum és a borzongás annyira időtálló, hogy mindez teljesen jól beilleszthető modern világunkba.

Kíváncsi vagyok, érkezik-e majd ehhez kapcsolódóan új könyv, mert Slatter hagyott azért egy kiskaput a végén - nem függővéges A tövisek útja, de könnyedén folytatható lenne. Én bízom benne, hogy meg fogja ragadni a lehetőséget, hogy kibontsa a "farkasos oldalt", mert erről véleményem szerint méltatlanul kevés szó esett.

Audrey Niffenegger - Hollókisasszony

Audrey Niffenegger - Hollókisasszony

Ez egy igazán különleges kivitelezésű gótikus fantasy-mese. A történet főszereplője egy holló anya és egy postás gyermeke. Boldogtalanul él ember testében, melytől szeretne megszabadulni, amennyire lehetséges.

Bizarr, modern felnőtt mese ez, amiben elég jó kis potenciál van, de nekem ebben a formában kissé összecsapott lett, bármennyire is tetszik a képi világa. Szívesen olvastam volna dupla ekkora terjedelemben, minden furcsaságával együtt.

A lány osztálytársa egy látomásokkal bíró fiatal fiú, aki megismerné Hollókisasszonyt, de helyette egy beteg fordulattal találjuk magunkat szembe, majd a könyv utolsó előtti oldalán olyan csavar jön, hogy pár percig elgondolkoztam, esetleg átugrottam-e pár oldalt véletlenül, vagy tényleg ez a befejezés.

A mű eredetileg egy színdarab megalkotásához készült, és bízom benne, hogy a lehető legtöbbet hozták ki belőle, ahogy megérdemli, mert egy sok etikai/morális kérdést felvető történet ez, ahol olyan fontos témák is megjelennek, mint a kirekesztettség és az igazi szabadság megtalálása.

Elizabeth Helen - Tövisek hálójában

Elizabeth Helen - Tövisek hálójában (A szépség és a fene vadak 1.)

"Egy tengerszoros vagy, ahol a mi viharvert hajónk lehorgonyozhat. A világítótorony fénye, ami hazavezet minket a legsötétebb éjszakán. Egy gyertya, aminek lángja a leghidegebb szél ellenére is pislákol."

Régen láttam már a Szépség és a Szörnyeteget, úgyhogy örültem, hogy nem volt bennem elvárás, hogy ez teljesen azt kell, hogy hozza. Ellenben az ACOTAR sorozatot olvastam, ami csakugyan a mesét dolgozta fel. Örülök, mert a néholi hasonlóságok ellenére ez önmagában is kerek egész volt.

Főhősünk Rosalina, aki egy csendes kis faluban éli életét, és egy könyvesboltban dolgozik, mikor gyerekkori "szerelme" előkerül sok év után, és mindenféle konkrétabb előzmény nélkül megkéri a kezét. Az egész eléggé a semmiből jön, de Rosalina ingerszegény környezete és beszűkült élete miatt fontolgatja a választ, ám ekkor valami váratlan történik. Édesapja, akiért eddig is mindent feláldozott, egyszer csak eltűnik. A nyomozás újabb izgalmakba csap át, és a lány egy addig nem ismert világban találja magát.

Az új világ veszélyes, és egyben lenyűgöző, hirtelen felbukkanása pedig felrázza az ott élő négy (+1) herceg életét. Faragvár nevű, tövisekkel átszőtt kastélyukban foglyul ejtik, de nem kell hozzá sok idő, hogy Rosalina rájöjjön, életében most először érzi igazán otthon magát.

A cselekményt egy 25 évvel ezelőtti átok, a hercegek gátlástalansága, súlyos titkok és cuki szolgálók színesítik, a lány pedig egyre jobban felfedezi, ki is ő valójában. Ez bonyolítja helyzetet, ugyanis Tél Herceggel kötött alkuja szerint ha megtalálja a választ arra, mi mentheti meg az ottlakók életét a teljes pusztulástól, elengedik, és visszatérhet a halandók földjére. A kérdés, ezt akarja-e még egyáltalán.

A Tövisek hálójában nem egy szokványos romantikus fantasy. Átláthatjuk a négy évszak hercegeinek zűrös megküzdési stratégiáit, belekóstolhatunk olykor igencsak pikáns sze*uális életükbe, amely nem ismer határokat (kicsit olyan, mintha a régi Római Birodalom fürdőibe kukkantanánk be), miközben Rosalina szemszögébe is könnyen belehelyezkedünk. A könyv tabutémákat is behoz, de olyan jól részesévé válunk a Rosieban zajló érzéseknek, hogy simán felmerül a kérdés, hogy hát miért is ne lehetne egyébként mindenki mindenkivel...? 

Tök jó, hogy a főszereplő nem 17 éves, hogy a tipikus, zsánerre jellemző világépítésen túl itt is bejönnek a traumák, és hogy a mellékszereplőket is nagyon gyorsan meg lehet kedvelni. (Azt mondjuk nem állítom, hogy nem forgattam néhány párbeszédnél a szemeim, de úgy érzem, ez ennél a műfajnál már-már elengedhetetlen elem😄)

Az első könyv erősen függővéges, és csak bízom benne, hogy a sejtésem be fog igazolódni Rosie anyjával és a varázserővel kapcsolatban is (na meg hát a hercegekkel..khm).

Összefoglalva tehát, ha szereted a tündéres-fenevadas történeteket, ahol nincs egy könyvbe besűrítve a megoldás, nem zavar a nem hetero sze*jelenet, és vágyódsz valami hasonlóra, mint az ACOTAR, ez tuti tetszeni fog. Én biztosan elolvasom a következő részeket is!

Shirley Jackson - Hill House szelleme

Shirley Jackson - Hill House szelleme

"– A félelem a logika feladása – mondta Dr. Montague. – Aki fél, tudatosan lemond az észszerű gondolkodásról. Vagy megadjuk magunkat a félelemnek, vagy harcolunk, nincs középút."

Klasszikus gótikus horror regény, így ha nem a mai, modern riasztgatást, hanem a bőröd alá kúszó bizonytalanságot keresed, ezt feltétlenül olvasd el!

Meglepő, hogy a könyv értékelése Molyon csak 71%-os, és egyébként kicsit el is szomorít, mert ez kategóriájában egy tök jó kis írás! Sokan talán nem tudják, de a könyv eredeti megjelenése és a magyar fordítás között 59 év telt el, így egész más színezetet kap a szereplők viselkedése, vagy akár a nem rohanó történetvezetés is.

Mivel én nem vágyom arra, hogy álmatlanul forgolódjak az ágyamban, nekem kifejezetten tetszett, hogy nem a rettegésen volt a hangsúly. Itt sokkal lényegesebb az, hogy az olvasó milyen kérdéseket fogalmaz meg közben, és mire jut a végén, mert sok részlet megkérdőjelezhető, és nem is mindenre kapunk egyértelmű magyarázatot.

Hill House-t gonosz háznak ismerik a környéken, rejtélyes események köthetők fennállásához. Dr. Montague tudományos kutatást szeretne végezni az ott történő természetfeletti jelenésekről, amihez az okkultban valamilyen módon jártas embereket szeretne felkérni társaiul.

3 ember szegődik mellé ezen az úton: az édesanyját gyászoló, a világban helyét nem lelő Eleanor, az életet kevésbé komolyan vevő Theodora, és a ház leendő örököse, Luke. Ők hárman vállalják, hogy segítenek a jegyzetelésben, amely majd elegendő bizonyítékként szolgál a házat illetően.

A résztvevők között hamar érzékeljük ugyan a hullámzó kapcsolati viszonyulásokat, mégsem lehet egyértelműen meghatározni, mennyire valósak ezek, illetve mely részük a saját félelmek, bizonytalanságok kivetülése. Míg Eleanort néha feltűnési viszketegséggel vádolják, számomra Theodora sokkal inkább volt ilyen. Eleanorban egyszerűen csak kevésbé tudtak jól olvasni.

A kis csapathoz 4-5 nap elteltével csatlakozik Dr. Montague felesége és kísérője, Arthur. Mrs. Montague igazi harsány hölgy, aki saját elképzelései megvalósítását mindenek előtt valónak tartja, és nem hisz abban, hogy férje és csapata valóban jut is valamire a megfigyeléseikkel, még ha a különös, hátborzongató megéléseik ennek ellent is mondanak.

A ház fagyos hangulatára dob még egy lapáttal a Mr. és Mrs. Dudley páros, akik az egyébként elhagyatott házról gondoskodnak, a kutatási időszakban a hölgy pedig házvezetőként tevékenykedik.

Nekem kedvet csinált a könyv a sorozathoz is, és talán épp azért, mert ahogy olvastam, nem követi szorosan a könyv eseményeit. Ajánlom olvasásra a Hill House-t, ha vágysz egy kicsit a paranormálisra és megmagyarázhatatlanra, de az ingerküszöböd nincs az egekben, és nem valami brutális horrort vársz tőle.

☝🏼Spoiler:

Mrs. Montague színre lépése után több kérdés is felmerült bennem. Az egyik, hogy vajon Mrs. Dudley-ék valós emberek-e, illetve Eleanor tényleg részese volt-e a csapatnak, vagy valamely korábbi lakó szelleme ő már az elejétől fogva. Hogyha élő ember, akkor vajon lehetett nála már egy fennálló tudathasadásos állapot, ami a házban töltött napok alatt csak erősödött? Mi történt Theodora szobájával, hogyha utólag felismerték, hogy a ruhái sértetlenek, és a szoba ép? És vajon akkor miért ment át Eleanorhoz aludni? Ki dübörgött a falakon a második estén, ha Eleanor utolsóján ő maga? A Dudley-ék-féle elmélethez érdekesség még nekem a hangtalan, puha léptek említése is, amely szintén nem túl emberi, ahogy az sem, hogy a nő kizárólag a szellemeket kedvesnek tartó Mrs. Montague-val beszélgetett el a kötelező pár mondaton túl.

Krystal Sutherland - A könyörgések

Krystal Sutherland - A könyörgések

Remélem, hogy Krystal Sutherland idővel sokkal nagyobb figyelmet fog kapni, mert írásai olyan egyedi stílust képviselnek, amivel másnál még nem találkoztam.

Ez nem az a szokványos paranormális-boszorkányos könyv. Bár nincsen figyelmeztetés az elején, abszolút nem ajánlanám annak, aki nem bírja a végletekig szemléletes, undorító leírásokat, vagy a halál naturalisztikus megjelenítését.

A horror fantasztikusan keveredik a fantasy elemeivel, miközben három lány sorsa fonódik össze egy közös érdekért, és egyéni szinten is megoldást várnak a remélt fordulattól.

"A remény képes okos embereket rossz döntésekre sarkallni."

A fő vonal egy kegyetlen boszorkánygyilkos megtalálása, aki áldozatait szedi, miközben három fiatal főszereplőnk belebonyolódik az okkult szövevényes világába. A történet nem mellőzi a bántalmazás és a nők elleni erőszak témáját - a fókusz az ügy megoldása, mégis kíséri az olvasásélményt a korai traumák, a gyász és a szeretetlenség légköre.

"A fejét lehajtva kettesével szedi a lépcsőfokokat, de igyekszik laza maradni, ahogy a nők szokták, ha rettegnek, de nem akarnak udvariatlannak tűnni."

A démonok itt nemcsak a külvilág felől fenyegetőek, hanem belülről is lelket felemésztőek.

Ha olvastad a Hollow lányokat, bejött a Sutherland-féle atmoszférikus közeg, és nem riadsz meg a sötétség nyirkosan rothadó szagától, ez a könyv alig várja, hogy nekiess.

Hafsah Faizal - Teaörvény

Hafsah Faizal - Teaörvény

A srí-lankai-arab leszármazott, egyébként amerikai születésű írónő legújabb könyve tagadhatatlanul színt visz (a szó szoros értelmében) a fantasy világába. Olvastál-e már olyan YA könyvet, ami ugyan vámpíros, mégsem erotikus, főszereplői pedig szinte kivétel nélkül eltérő etnikumúak?

Na itt ez nagyon izgalmas módon jelenik meg! Főszereplőnk Arthie egy bizonyos Ceylan nevű helyről kerül az ottani gyarmatosítások után Etteniára, ahol kiskorában megszerzi a hosszú idő óta védett trükkös pisztolyt, a Calibort. Ez válik társává a kitaszított lánynak, aki időközben rátalál fogadott bátyjára, Jinre. A két fiatal aztán megnyitja az Örvény nevű helyet, mely nappal teázóként, éjszaka pedig vámpírok ügyleteire szakosodott vérházként üzemel.

Arthie nem kispályás, fiatal kora ellenére megtanulja kijátszani a rendszert, titkokkal üzletel, azonban végig sejthetjük, hogy ő sem mentes tőlük.

Hafsah Faizal nem kegyetlen módon, de rámutat a mai társadalom hibáira is, arra a beolvadni nehezebben tudó rétegre, akiket megnéznek az utcán. Itt ők azok, akik összetartanak és harcolnak egymásért, de komoly árat fizetnek ezért.

Mindeközben Hamvassüvölt utcáiról az éj leple alatt rejtélyes módon vámpírok tűnnek el, amiről igyekeznek nem hírt adni a helyi újságok, hiszen éppen velük igyekszik a hatalmon lévő, rejtélyes kilétű Kos rettegésben tartani az embereket.

Engem sokszor emlékeztetett Arthie Aelin karakterére az Üvegtrónból, illetve egyszerű, de nagyszerű névválasztásnaj találtam Ceylant és Arawiyát, hiszen előbbi Ceylon, utóbbi Arábiaként is értelmezhető a maga mesés változatában, míg Calibor nekem abszolút hozta az Excalibur tulajdonságait.

A történet egy kissé lassú felfutású volt, a végén viszont beindultak az események, és olyan befejezést kaptunk, ami ígéretes zárórészt ígér.

Ajánlom, ha nem akarsz nekiveselkedni egy sokrészes világépítésű fantasynek, de szereted a párszáz évvel ezelőtti hangulatot némi vámpírhangulattal ötvözve, és nem rohansz sehova. Biztonságos választás olyan 16 éves kortól, mivel nincsenek benne brutális részek, sem szexjelenet.

Stephanie Garber - Caraval

Stephanie Garber - Caraval

"Minden embernek hatalmában áll, hogy megváltoztassa a sorsát, ha elég bátor hozzá, hogy harcoljon azért, amit mindennél jobban kíván."

Ó, ez a csodás varázsvilág! Már jó ideje várakozott elolvasásra nálam a Caraval, de kivártam az őszi bekuckózós időszakot, hogy belevágjak.

Annyival több ez a történet, mint csupán varázslat és játék, mégsem olvastam sehol ennek a mélyebb tartalmáról és rétegeiről. A testvéri szeretet hatalma, a bántalmazott fél felszabadulásának önismereti útja, a bűntudat és a félelem visszatartó erejének leküzdése az, amik ezt a történetet igazán valóssá és szívközelivé teszik.

Betekintést nyerhetünk egy fiatal lány, Scarlett gondolataiba, aki számára a cél, hogy segítse húgát úgy, hogy a lehető legkevesebbet ártson, még ha ez számára megalkuvást is jelent. A húg, Tella azonban egészen másképp látja a világot. Ő kalandokra vágyik, pezsgésre és teljes szabadságra.

Scarlett mindenáron meg akarja védeni testvérét, miközben szembesül saját démonaival. A két lány teljesen különböző személyiség, mégis a maguk módján várnak valamit a Caravaltól, és Legendtől, a játékmestertől, akinek kilétét évtizedek óta titokzatosság övezi. Az életükbe beköszöntő változás azonban nem túl egyszerű úton érkezik, és még kevésbé egyszerű a konos kihívás karmaiból kiszabadulni.

Scarlett célja, hogy miután biztonságba helyezi húgát rejtélyes jegyességét követő házasságával, a Caraval után visszatérjen régi életébe, innen viszont már semmi sem lesz a régi. Ráébred, hogy ezen az úton legnagyobb ellensége saját félelme, sebezhetősége azonban még akár segítségére is lehet.

Szemtanúi lehetünk a lány karakterfejlődésének, amint ráébred, ahhoz, hogy az életben rá váró csodákat megélje és szabadon szárnyaljon a jót megélve, meg kell válnia a lábára kötött súlyoktól.

Vajon szeretteink felé nyújtott kezünk megóvja őket a veszélytől, vagy néha el kell engedni őket, hogy saját kezünkbe vehessük a sorsunk irányítását? Hihetünk eléggé a szeretet és a szerelem erejében, ha minden, amit addig igaznak véltünk, megkérdőjeleződik egy ponton?

A Caraval játékosai nem feltétlenül hihetnek az érzékszerveiknek, és az általuk őszintének hitt emberekről is kiderülhet, hogy félreismerték őket.

A befejezés teljesen komplett és fordulatos, ám a végén kapunk egy apró morzsát a folytatáshoz, ami alapján az legalább olyan kalandosnak ígérkezik, mint az első rész, úgyhogy már nagyon várom, hogy belevágjak.

Kirsten Miller - A fordulat

Kirsten Miller - A fordulat

"A társadalom boszorkánynak nevezi azokat a nőket, akiket nem ért és nem tud irányítani."

Ha nem fordulsz el, amikor szóba kerül a szervezett bűnözés témája, vagy a nők elnyomása, esetleg komoly ügyek eltussolása, ezek mellett pedig szereted a modern boszorkányság témáját, ne görgess tovább.

Ez nem az a 600 oldalas könyv, amit hetekig fogsz olvasni - nem hagy majd nyugodni a gondolat, hogy mi is lesz "A fordulat".

Mattauk nyugodt városát egyik napról a másikra kizökkenti békés mindennapjaiból egy gyilkossági ügy. Harriett-et, Nessát és Jót - akiket a sors sodor össze -, nem hagyja nyugodni a helyzet. A három nő nem is lehetne egymástól különbözőbb, egy dologban azonban hasonlítanak - mindegyikük különleges képességekkel rendelkezik azon túl, hogy saját családjuk életét egyengetik. Céljuk egyre erőteljesebben körvonalazódik - megtalálni azt, aki nyugtalanságot hoz a környék lakóira, és csírájában elfojtani a kiváltó okot.

Nagy élmény volt ismét egy hosszabb könyvet a kezembe venni, már csak azért is, mert sokszor fordult már elő velem, hogy úgy éreztem, lehetett volna rövidebb, csak elhúzták az eseményeket. 

Na itt nem ez a helyzet. A lényeg megértéséhez árnyalt kis részeket kap az olvasó, amin keresztül jobban megismerheti a mellékszereplőket is, mégis folyamatosan ott lebeg a háttérben a kérdés, hogy vajon ki lehet a rossz, és mi van ha az éppen egy általunk megkedvelt karakter.

Bár a regény fantasy, a fő témája nagyon aktuális, és figyelemfelhívó, amit mi sem támaszt jobban alá, mint a tény, miszerint az ember- és gyermekkereskedelem (beleértve a gyermek prostitúciót) a világ legjobban felkapott üzlete (igen, még a drogkereskedelemnél is jobban megy).

Margaret Rogerson - Hollók varázslata

 Margaret Rogerson - Hollók varázslata

"Ezer szárny bomlott ki bennem. Utánuk vetettem magam, hogy elhallgattassam, hogy visszagyömöszöljem őket oda, ahol nem keverhetnek bajt, ám mintha lepkék tomboló örvényének kellős közepén álltam volna, miközben puszta kézzel próbáltam elkapni mindegyiket."

Ó, hogy ez a könyv mennyire csodás!😍

Ez megint amolyan beleszeretős, pedig belegondolva semmi rettenetesen váratlan megközelítés nincs benne. Ahogy azonban az írónő a szavakkal bánik, az már önmagában egy varázslat. Imádtam a szemléletesen lefestett, képzeletemben megelevenedő képeket, a csendesen kibontakozó, különös és vad tündevilág bejósolható kiszámíthatatlanságát az emberek egyszerű, ugyanakkor számukra megfoghatatlanul sokrétű képességeivel és halandóságával szembe állítva. Két párhuzamos létezés, ahol az átjárás az ember számára halállal fenyeget.

Isobel ember, akinek van egy különleges képessége - rendkívüli tehetséggel fest. Tudományát a glamúrjukban hiú módon fürdőző tündék nagyra értékelik, így rendszeresen igénylik szolgáltatását - cserébe bűbájjal fizetnek. A lány már jól megtanulta, mennyire szabad bízni a náluk sokkal hatalmasabb, szinte állatias népben, és ebben egészen addig biztos is, míg egy napon új ügyfele érkezik, aki fenekestül felforgatja addigi békés világát.

🌹Esetleges spoiler:

Én történetesen úgy éreztem, hogy igenis ott volt a kémia a szereplőink között - abban a törékeny, "ki sem szabadna mondanunk" bizonytalanságban, ahol a visszafogottság a túlélést jelentheti. Végig ott parázslott, csak tudni kell olvasni a sorok között és lelassítani a könyv tempójára, mert ez nem az a tipikus "minden azonnal felpörög" fantasy - a szépsége a finomságában és törékenységében rejlik - sokszor a ki nem mondott, de költőien megalkotott szavakban. Ennek ellenére faltam a lapokat, szóval vitt magával rendesen a sztori.

"Valóban szerelmes belém, gondoltam. A szívem akkorát ugrott, mint egy riadt szarvas. Egészen más volt a szemében látni a szerelmi vallomást, mint a szájából hallani. Ez a tekintet megállította volna az időt, ha képes rá. Egyszerre volt puha és kemény, bánattal élezett, sajgó gyengédség, és egy kettétört szív leplezetlen bizonyítéka."

🌹Esetleges spoiler vége.

Hogyha szeretted a Hollow lányokat és a Fenissa és az Álmos Ház világát és stílusát, feltétlenül nézd meg ezt is! Nem spicy, így tiniknek is olvasható, ám ennek ellenére a felnőtt szíveket is könyörtelenül rabul tudja ejteni.

Ugyan befejezett vége van, egyben mégis maximálisan folytatás-gyanús. Bízom benne, hogy érkezni fog második része, bár az eredeti nyelvű kiadás 2017-es.

Natalia Sherba - Fenissa és az Álmos Ház

Natalia Sherba - Fenissa és az Álmos Ház

Varázslatosan sokszínű, agykápráztató "leckekönyv" az eddig lustább fantáziának. Olvasás közben szinte érzed a megteremtett világ részletgazdagon kibontakozó miliőjét.

Fenie álomvilágát a megszokottól eltérő lények és egy rendhagyóan működő birodalom határozza meg. Szép lassan kibontakozik előttünk ez az alternatív valóság - kiderül, hogy a lány álmai nem átlagosak - főszereplőnk okkal érkezik egy fontos rendezvényre és helyszínre álmában. Ezt követően egyre gyakrabban és hosszabb időre alszik el a lány, és tér vissza igencsak valóságos álmaiba. Vajon meddig marad mindez titokban, és meddig tarthatók elzárva az általa tapasztaltak?

Ha szereted, amikor körülfonnak a mesés illatok és ízek, és a képzeletvilágodba belefér az Alice csodaországban őrültsége, vagy szereted Erin Morgenstern stílusát, akkor semmiképp ne hagyd ki!

A történet elején tömény lehet a sok kép - szükséged lesz fantáziád beindítására, mivel fontos a megfelelő fokú bevonódás, de hát ezt csak nem rójuk fel egy fantasynek!

Ugyan tudtam, hogy a megjelölt korosztály szerint gyerekeknek is szól a könyv, mégis igazi felnőtt mesének is érzem. Megmutatja, miért szuper felvállalni magadat akkor is, ha nem vagy szokványos, megszeretni a "szupererőd", és kitartónak lenni. Figyelni a világ csodálatos szimbólumrendszerére és hallgatni a megérzéseidre megéri.

Számomra érdekes volt és pozitív értelemben véve nem teljesen kiszámítható, hogy Fenie kikben bízhatott a későbbiekben meg. Ezt kissé az is bonyolította, hogy folyamatos bepillantást nyerhettünk az ébren töltött életébe is, és hogy milyen nehéz dolga lehet egy csendesebb, perifériára kerülő tizenévesnek a "menő" társaságokkal szemben.

Miután végeztem az olvasással, feltettem magamnak a kérdést: vajon hol szabunk határt az álmok és a valóság között, és szabad-e egyáltalán e kettőt teljesen külön kezelni?

Rebecca Yarros - Vasláng (Negyedik szárny 2.)

Rebecca Yarros - Vasláng (Negyedik szárny 2.)

Szerencséd, Rebecca, hogy nem ez az utolsó rész, mert velem gyűlne meg a bajod!😄

Több helyen is azt olvastam, hogy nem pörögnek annyira az események, mint a Negyedik szárnyban, ezért halogattam, hogy belekezdjek. Nos, hozzám csak most került igazán közel Violet és Xaden. A többiek is sokkal nagyobb szerepet kaptak, miközben átformálódott az eddig általunk ismert basgiathi felállás, amit izgalmas karakter összetűzések is kísértek. Az eddig szürke ködfedte múlt is felszínre lebegett végre, és csomó nem klisés fordulattal találkozhattunk. Annnnyira benne éltem a történetben! Alig vártam, hogy olvashassak, részemmé vált teljesen.

Lehet, hogy van, aki szerint unalmas a kérdezz-felelek játszma, amit űznek, viszont ha jobban belegondolunk, két olyan sérült emberről beszélünk, akik azért ragaszkodnak annyira saját igazukhoz, mert az az egyetlen, amiben bízhatnak, különben összeomlik a világuk.

Tairn és Andarna továbbra is igazi egyéniségek. Vibrálóvá teszik az események hátterét megjegyzéseikkel, Andarna imádnivaló attitűdje pedig ragyogóan átfonja az oldalakat és életet lehel a sokszor rideg valóságba.

A hangulat jelentősen változik a Negyedik szárnyhoz képest. Találkozunk szövevényes és alantas szándékkal, ahol már nem elég "csak" túlélni. A kadétoknak (is) ki kell állni azért, akik ők valójában, felelősségteljes, gyors döntéseket kell meghozniuk, és a szebb jövőbe vetett hitüket megerősíteni a talált és felkutathatatlannak tűnő információkkal.A Vasláng képes volt végig fenntartani az érdeklődésem, bár azt hiszem, a végén összetört szívem valaki sürgősen befoltozhatná😥

(Tényleg rendesen megviselt, pedig már sajnos olvastam spoilereket, de hát erre nem lehet felkészülni - annyira átéreztem azt a bizonyos legvégső jelenetet, hogy már szinte fájt😭)