Karel Veselý - Fém

 Karel Veselý - Fém 

Idén elég sok disztópikus történetet olvastam, és hát nekem a metál amúgy is szívem csücske, szóval azonnal lecsaptam erre az újdonságra.

Na most ha arra számít bárki is, hogy itt pezsegni fog az élettől 300 oldal, az óriásit téved. A könyv a világ összes létező szenvedését magában hordozza annak minden felbukkanó filozófiai kérdésével és mélységével. Ennek fő figurája az élet értelmét kereső, black metal rajongó Nik - a jellegtelen, nihilizmusban tengődő pasas.

Nehéz megfogni a könyv igazi magját, mert van egy tök jó alapötlet értékes és továbbvihető gondolatokkal, közben pedig olyan csapongások és kuszaság, amik olykor elvitték a fókuszom arról, hogy ebből mi is fog kisülni. Amikor az utolsó tíz oldalnál még mindig nem tudtam biztosra, akkor már azért egy kicsit aggódtam.

Ez egy elég elvont és sötét, szerintem nagyon rétegkönyv, amit filozófiai, zenetörténeti egyetemi órákon izgalmasnak tartanék közös kielemzésre, mert van benne egy erőteljes beszélgetés indító potenciál. Őszi bekuckózós kedélyjavítónak viszont ne kezdj bele. (Tudom, ez nem mindenkinél sarkalatos pont, de sok hiba volt a könyvben, ami miatt valahogy nem is igazán tudtam megfelelően elmerülni az olvasásban.)

Egy szó, mint száz, habár nekem mást takar a "nagyon metál történet", ettől még nem gondolom, hogy a Fém ne lenne érdekes olvasmány - meg kell, hogy találja jókor jó helyen a saját közönségét.

Johanna Sinisalo - A Nap Magja

 Johanna Sinisalo - A Nap Magja

"Néha elegendő egy kellően hangos és befolyásos csoport, hogy olyanná változtassa a világot, amilyennek a csoport tagjai akarják. A csoportnak még csak túl nagynak sem kell lennie. Bőven elég, ha egyesek a saját személyes elképzeléseiket úgy állítják be, mint egyetlen létező igazságot […]"

Azta... Arra, hogy egy olyan modern, izgalmas, különleges olvasmányt találok, ami vetekedik Orwell 1984-ével és A Szolgálólány Meséjével, nem gondoltam. Sinisalo disztópikus, alternatív történelmi regénye teljesen magával rántott. 

Főszereplőnk Vanna, aki húgával az euszisztokratív Finnországban nő fel, ahol a nőket már gyerekkorukban két külön csoportba rangsorolják a szerint, hogy a társadalom számára hasznosíthatóak, vagy sem. Vanna és Manna teljesen különböző személyiségű lányok, nagymamájuk pedig igyekszik elrejteni Vannát a külvilág fenyegetésétől, így a társadalmilag előnyös eloiként neveli.

Vanna kapszaicin-függővé válik, aminek forrása az országban betiltott csilipaprika, oka pedig egy családi rejtély kétségbeejtően hiányos feldolgozni akarása.

A történetet a gyerekkori visszaemlékezésekkel és a jelent megelőző két teljes évvel ismerjük meg, közben pedig részeivé válunk a kicsit sem veszélytelen csiliüzletnek, és a mélyről hívogató "Pince" jelenlétének, ami mindig érzékletesen reprezentálja Vanna mentális állapotát.

Az egyébként váltott szemszögű elbeszélést finoman adagolva kísérik a Mannának írott levelek, az általa bemutatott eseményekben pedig megmutatkozik a lány megbánása és őrlődése, a kétségbeesés, a szinesztézia különleges megélése és az a disztópikus valóság, ami valamiért túlságosan is ismerős.

Johanna Sinisalo neve számomra érthetetlen módon még nem felkapott, de remélem, ez idővel változik majd, mert zseniális író.