Danya Kukafka - Jegyzetek egy kivégzéshez

Danya Kukafka - Jegyzetek egy kivégzéshez

"[…] imádkozott, hogy a különbség jó és rossz között egyszerűen csak törekvés kérdése legyen."

Kellett aludnom egyet, hogy összeszedjem a gondolataim, mert hát na, ez nem egy könnyed, nyári kis romantika. Jártál már úgy, hogy az agyad egyszerűen ignorálta a címkéket, a tartalmat vagy a címet, és azt feltételezted, ez tuti amúgy egy tök laza kis buli lesz? Mert én most így jártam: hogy lehetne egy ilyen szép lila borító mögött egy ennyire fajsúlyos téma?

Elmondom, simán.

Ansel Packer visszaszámol. Rövidesen kivégzik, és ennek a tényét még mindig nem hajlandó elfogadni. Édesanyja, Lavender fiatalon szülte, és egy erőszakos, elhanyagoló kapcsolatba született bele a fiú, ami egész életét megpecsételte.

Már az állami gondozás évei alatt lehetett sejteni, hogy valami nem oké nála, és később ahelyett, hogy a gyerekkori traumáival segítő kezekbe került volna, a dolgok rossz irányt vettek. A belső fájdalma külső ingerekért kiáltott, és maga sem tudta, miért, de ez mások bántalmazásával teljesedett ki.

Ansel aztán rájön, hogy ez igazából nem is ő. Ez egy rossz dolog, de mégsem határozza meg azt, hogy ő kicsoda. Saját elmélet írásába fog, és élete alakulását filozófiai ideologizálással próbálja értelmezni: el lehet-e különíteni, mi rossz és mi a jó, és vajon létezhet-e több párhuzamos univerzum, amiben egy apró döntésnek köszönhetően teljesen más életet élhetnénk? (Helló pillangóhatás.)

Ansel börtönpillanatai mellett sok szereplőt is megismerünk, akik egyébként szintén meglehetősen nagy szerepet kapnak.

Többek között Saffyt, akit a gyilkos gyerekkora óta ismer, és aki közben nyomozó lett - küldetése, hogy Ansel bűnösségét valamilyen módon bebizonyítsa. Ugyan azt tudjuk, hogy a férfi már börtönben van, azt a végén tudjuk csak meg, hogyan került végül be, miközben Saffy személyiségfejlődésének is tanúi lehetünk.

Lavender sorsának részleteit is követjük, akit időskoráig maró bűntudat gyötör, hogy életét saját utakon járja. Anya-e az, aki elhagyja a gyermekét, mert úgy gondolja, azzal teszi neki a legjobbat?

A nővérként dolgozó Jenny kiskora óta különös kapcsolatot ápol ikertestvérével, Hazellel. A sok hasonlóság mellett az irigység, és a hatalmi harcok is meghatározhatnak egy ilyen kötődést. Végigkíséri a kapcsolatukat a kérdés, hogy honnantól lesz igazán önmaga az, akit mindig máshoz hasonlítanak, és hol van az a pont, ahol meg kell tanulni elválni és a külön életet élni. Ansel az ő életüknek is részévé válik, a cselekmény pedig lassan bontakozik ki az összes többi mellékszereplőével együtt.

A halálbüntetés kérdésén, a gyerekkori traumák utóhatásain és döntéseink súlyosságán van a fókusz Kukafka regényében, mely egy meglehetősen ellenszenves, érezni képtelen karakteren át ismerteti velünk, milyen szintű pusztításra képes egy-egy félresiklott emberélet.

Jess Lourey - A kőfejtő árnyai

Jess Lourey - A kőfejtő árnyai

Az utóbbi idők egyik legnehezebb témájú olvasmányát tudhatom magam mögött.

1977-ben Pantown egy csendes kisváros Minnesotában, ahol a helyi tinik egy meglehetősen zárt közösséget alkotnak. Kevés kikapcsolódási lehetőségük van, így leggyakrabban a város alatt húzódó alagútrendszerben, vagy az egyik közeli kőfejtőben ütik el idejüket.

A tizenöt éves Heather, és barátnője Brenda az egyik ilyen alagutas játékuk alatt olyat látnak, amit nem lenne szabad, és ami után borzalmak sorozata kezdődik el. Szép lassan kiderül, senkiben sem lehet megbízni, mindenki gyanús, és az eddig békés környék hirtelen minden ízében fenyegetővé válik. 

Eltűnik két lány, a rendőrség viszont nem veszi elég komolyan az ügyet. Mintha a lányoknak nem lenne hangja — ez valami, ami már évtizedek óta kimondatlanul lóg a levegőben, de most nyer igazán értelmet. A vasárnapi miséken szorgosan ott van, aki számít, ám egyezményesen a felszín alatt kell tartani a bűnt és a titkokat, mert akkor olyan, mintha a rossz meg sem történt volna.

Heather úgy dönt, kezébe veszi az irányítást és nyomozni kezd, és nem hagyja, hogy elnyelje a sötétség.

Lourey regénye azért is nagyon nyomasztó, mert hihetetlenül hétköznapi, közben pedig borzalmasan félelmetes ahogyan rávilágít, hogy a gonoszság, a bántalmazás és a korrupció hogyan tud begyűrűzni a legártatlanabb helyekre is. Főszereplőnk karaktere megmutatja, milyen, amikor egy családban a gyerekre hárulnak a szülői feladatok, és lavíroznia kell aközött, hogy túléljen, és hogy valahogyan összetartsa a családot. Emellett pedig ott a saját élete, melyben próbálja megtalálni saját társaságát, hobbiját, egy elfogadó közösséget. Nem segít ebben neki, hogy a városban új arc bukkan fel, aki úgy fest, szétrobbantja az addig összetartó haveri csapatot.

Erősen triggerelő lehet a könyv annak, aki maga is átesett bántalmazáson, vagy traumatikus gyerekkora volt. Ajánlom viszont, hogyha egy erős mondandójú, izgalmas krimit, thrillert keresel, ami után megkérdőjelezed a rendszerbe vetett hited.

(Ami pedig az egészet még közelibbé és szorongatóbbá teszi, hogy mindez megtörtént események alapján íródott.)

Értékelés: ⭐⭐⭐⭐⭐

Sissel-Jo Gazan - Egyetlen cseppben

Sissel-Jo Gazan - Egyetlen cseppben🔍🧪

Én ehhez hasonlót még nem olvastam!

Ez nem is egy regény, hanem egy 400 oldalba zárt kisebb sorozat - legalábbis így éreztem olvasás közben.

Mia koreai származású lány, akit Dániában fogadtak örökbe szülei. Még csak 17 éves, amikor anyja egy esti séta után nem tér vissza otthonukba.

Azt hinnéd, egy szokványos nyomozós sztorit tartasz a kezedben, de a cselekmény tovább épül, és ahelyett, hogy egy nyomon haladnánk tovább, kapunk még egy sor megoldatlan rejtélyt. Telnek az évek, és a dán környék további kétes bűnügyei is képbe kerülnek.

Közel húsz évnyi cselekmény tárul elénk, s közben Mia felnőttként az igazságszolgáltatás oldalán küzd azért, hogy a gonosz elnyerje méltó büntetését. Csakhogy nem tudjuk, ki a gonosz. A gyanú éveken át szivárog és csendesen mérgezi az emberek elméjét - végig ott ül a sorok között az a nyomasztó érzés, hogy nem hogy nem kerültünk közelebb a megoldáshoz, és bármelyik percben történhet valami még rosszabb. Általában aztán történik is.

Sissel-Jo Gazan könyve valahol családregény, de közben mégsem. Sosem kapunk békés összetartozás-élményt, és szereplőink hiába keresnek feloldozást, a legbelső nyugalmat csak az adhatja, ha a saját kérdéseikre elég elfogadható válaszokat kapnak.

Az Egyetlen cseppben erőteljesen érinti a beilleszkedés, és a külföldi örökbefogadás témáját, és ezt nem a mézes-mázos oldalról teszi. Rálátást kapunk arra, hogy ez, az egyébként azt gondolnánk, szigorúan ellenőrzött folyamat, sem mindig fekete vagy fehér, és nem tudhatjuk, mi motiválja az ezen a területen elhivatottakat saját küldetésükben. 

Ez egy nagyon sűrű, nagyon tömény, de mégis jól olvasható regény, ami a valóságot tárja elénk, nem a mindig jó ötletnek tűnő habos-babos happy endet. A történet egyrészről teljes, de függővéges, és bőven hagyott az írónő anyagot a második részre, amit annak ellenére, hogy nem ez volt életem legszívderítőbb olvasmánya, mégis kíváncsian várok.

Tana French - A kereső

Tana French - A kereső

Neked mi jár a fejedben, amikor Írország mezőgazdasági vidékeire gondolsz? Helyi kocsma, állattartás, és hogy mindenki ismer mindenkit? Bizonyára Cal is erre számított, amikor úgy döntött, korán nyugdíjba vonul, befejezi rendőri pályafutását, és eltűnik a világ háta mögötti kis ír faluba.

A negyvenes évei végén járó termetes férfit nehéz nem észrevenni - a helyi közösség gyorsan magába fogadja, ám hamar kiderül, hogy a látszólagos összetartás és a humoros froclizások mögött íratlan szabályok, egymás között kiosztott pozíciók és ki nem mondott titkok rejtőzhetnek.

Miközben főszereplőnk éppen frissen megvásárolt, felújítandó házán ügyködik, megjelenik nála Trey, a tizenhárom éves gyermek, aki a helyi hátrányos helyzetű család egyik gyermeke. Először szinte szavak nélkül közelítenek egymáshoz, a kölyök visszahúzódó, óvatos az idegenekkel szemben. Amikor azonban később megnyílik, és elmondja a férfinek, miben szeretné a segítségét kérni, minden megváltozik.

Cal tulajdonképpen régi élete elől menekült el, azoktól a szerepektől kívánt megválni, amikben 25 évig élt. Nem elég jó apa, bukott társ és kiégett zsaru. Új élete döntéshelyzet elé kényszeríti, ahol mérlegelnie kell, bevállalja-e a kihívást, vagy cserben hagy valakit, aki csak rá számíthat egy iszonyatosan fontos kérdésben.

Az, hogy mit válaszol, arra is kihatással lehet, hogy tovább tud-e lépni saját korlátain, el tudja-e engedni azt, ami már nem szolgálja.

Megjelölései alapján krimi/thriller, de semmiképp ne a szokásos nyomozós, előre kiszámítható sztorira számíts! Cal Hooper vidéki élete komótos, lelassulós, módszeresen felépített lépésekkel halad előre. Szinte érzed a természet illatait, hallod a varjak károgását - már-már az ő napirendjükbe is bepillantást nyerünk -, látod a nyuszik ugrálását az erdő szélén, és a csendes, csillagos éjszakát.

A filmes élményhez az is nagyban hozzájárul, hogy sok a hétköznapi, vagy annak tűnő párbeszéd, és olyan igaziak a karakterek is. Mégsem tudjuk, ki lehet, aki gaztettekre is képes, de remekül alakítja a szerepét, és ki az, aki nem tökéletes, mégis szerethető. Egyáltalán: ki kell, hogy zárja egymást ez a kettő?

Érdekes módon többször is eszembe jutott Jón Kalman Stefánsson stílusa, talán azért, mert nála tapasztaltam ezt a fokú kellemes belassulás-érzést. Vannak történetek, amik elmesélését nem siettethetjük; meg kell adni a módját. Úgy érzem, A kereső is egy ilyen történet. Szánj rá időt, és szeretni fogod!

Madeleine Roux - A bolyongó lélek (Asylum 1.)

Madeleine Roux - A bolyongó lélek (Asylum 1.)

Egy jó kis para sztori még becsúszott így év végére

Adott egy régen elmegyógyintézetként működő épület, melyet egy nyári kurzus alatt kollégiumként használnak, és egy csapat középiskolás, akik valami olyat fedeznek fel, amit talán nem kellett volna.

Alapvetően este szeretek leginkább olvasni, de a történet annyira beszippantott, hogy szinte lehetetlen volt letenni a könyvet - este pedig nem mertem olvasni, amin nem javítottak a könyvben található, valós helyszíneken fotózott képek sem. (Ez amúgy hatalmas ötlet, imádtam!)

A három tini főszereplő, Dan, Jordan és Abby hamar összebarátkozik, és már a nyári suli első napjai eseménydúsan indulnak, mivel rábukkannak és bejutnak az intézmény egyik lezárt részére. Ha ez azonban nem volna elég, mindhármuknak bizarr megélései lesznek, és egyre inkább úgy fest, valahogyan mindenki kapcsolódik az iskolát övező rejtélyekhez.

Itt kicsit mindenki gyanús, a falu pedig furcsa titkokat rejt, és nem lehetsz biztos benne, hogy hol kezdődik az őrület, és meddig tart a józanság. Hamarosan tapinthatóvá válik a feszültség, a kérdés pedig az, vajon az egykor történtek ismerete ijesztőbb-e, vagy az a tudat, hogy a félelmetes múlt nem is biztos, hogy valóban véget ért.

Bár a könyv egy trilógia első része, önállóan is megállja a helyét, de tuti kíváncsi leszel a többi részre is!

Krystal Sutherland - A könyörgések

Krystal Sutherland - A könyörgések

Remélem, hogy Krystal Sutherland idővel sokkal nagyobb figyelmet fog kapni, mert írásai olyan egyedi stílust képviselnek, amivel másnál még nem találkoztam.

Ez nem az a szokványos paranormális-boszorkányos könyv. Bár nincsen figyelmeztetés az elején, abszolút nem ajánlanám annak, aki nem bírja a végletekig szemléletes, undorító leírásokat, vagy a halál naturalisztikus megjelenítését.

A horror fantasztikusan keveredik a fantasy elemeivel, miközben három lány sorsa fonódik össze egy közös érdekért, és egyéni szinten is megoldást várnak a remélt fordulattól.

"A remény képes okos embereket rossz döntésekre sarkallni."

A fő vonal egy kegyetlen boszorkánygyilkos megtalálása, aki áldozatait szedi, miközben három fiatal főszereplőnk belebonyolódik az okkult szövevényes világába. A történet nem mellőzi a bántalmazás és a nők elleni erőszak témáját - a fókusz az ügy megoldása, mégis kíséri az olvasásélményt a korai traumák, a gyász és a szeretetlenség légköre.

"A fejét lehajtva kettesével szedi a lépcsőfokokat, de igyekszik laza maradni, ahogy a nők szokták, ha rettegnek, de nem akarnak udvariatlannak tűnni."

A démonok itt nemcsak a külvilág felől fenyegetőek, hanem belülről is lelket felemésztőek.

Ha olvastad a Hollow lányokat, bejött a Sutherland-féle atmoszférikus közeg, és nem riadsz meg a sötétség nyirkosan rothadó szagától, ez a könyv alig várja, hogy nekiess.

Kirsten Miller - A fordulat

Kirsten Miller - A fordulat

"A társadalom boszorkánynak nevezi azokat a nőket, akiket nem ért és nem tud irányítani."

Ha nem fordulsz el, amikor szóba kerül a szervezett bűnözés témája, vagy a nők elnyomása, esetleg komoly ügyek eltussolása, ezek mellett pedig szereted a modern boszorkányság témáját, ne görgess tovább.

Ez nem az a 600 oldalas könyv, amit hetekig fogsz olvasni - nem hagy majd nyugodni a gondolat, hogy mi is lesz "A fordulat".

Mattauk nyugodt városát egyik napról a másikra kizökkenti békés mindennapjaiból egy gyilkossági ügy. Harriett-et, Nessát és Jót - akiket a sors sodor össze -, nem hagyja nyugodni a helyzet. A három nő nem is lehetne egymástól különbözőbb, egy dologban azonban hasonlítanak - mindegyikük különleges képességekkel rendelkezik azon túl, hogy saját családjuk életét egyengetik. Céljuk egyre erőteljesebben körvonalazódik - megtalálni azt, aki nyugtalanságot hoz a környék lakóira, és csírájában elfojtani a kiváltó okot.

Nagy élmény volt ismét egy hosszabb könyvet a kezembe venni, már csak azért is, mert sokszor fordult már elő velem, hogy úgy éreztem, lehetett volna rövidebb, csak elhúzták az eseményeket. 

Na itt nem ez a helyzet. A lényeg megértéséhez árnyalt kis részeket kap az olvasó, amin keresztül jobban megismerheti a mellékszereplőket is, mégis folyamatosan ott lebeg a háttérben a kérdés, hogy vajon ki lehet a rossz, és mi van ha az éppen egy általunk megkedvelt karakter.

Bár a regény fantasy, a fő témája nagyon aktuális, és figyelemfelhívó, amit mi sem támaszt jobban alá, mint a tény, miszerint az ember- és gyermekkereskedelem (beleértve a gyermek prostitúciót) a világ legjobban felkapott üzlete (igen, még a drogkereskedelemnél is jobban megy).

Jozef Karika - Fergeteg

Jozef Karika - Fergeteg

"Nehéz búcsút venni a normalitástól. Mindenki körömszakadtáig ragaszkodik hozzá. Még azok is, akik magukat igazságkeresőknek nevezik, azt hangoztatva, hogy a másik oldalt is látni akarják."

Harmadik könyvem volt ez Karikától, aki valamit nagyon tud, mert eddig mindegyik írását egy nap alatt olvastam el.

Főszereplőnk, az egyhangú hétköznapokat tengető könyvelő egy útmenti pihenőponton talál egy autós kamerát, ami két horgász furcsa élményét tárja fel előtte. A felvételek egy őrült ámokfutás lenyomatai, amitől - hamar kiderül -, őt is csak egy hajszál választja el. De megéri-e utánajárni, mi történt a két férfivel, ha úgy fest, a környéken rengeteg a különös baleset, amire ezidáig nem volt magyarázat?

A Fergeteg nem várt fordulatokat tartogatott. Érthetetlen döntéseket, kegyetlen karaktergyilkosságot, mély, filozófiai kitekintőket. Utóbbit hol kifejezetten élveztem, hol pedig érdeklődéssel ízlelgettem, de legkevésbé sem számítottam rá ott, ahol legtöbb szerepét kapta.

Egyébként ismét megosztó témákat feszegetett Karika, behozva a szlovák és lengyel folk horrort - a vetericával meg a halnyval - , és a misztikumot, miközben végig tartotta a pattanásig feszült hangulatot, aminek igazi mestere.

A korábbiakhoz képest maradt bennem hiányérzet - amit a kétértelmű befejezés is csak erősített, bár azt hozzá kell tenni, hogy épp ez a történeti nyitottság adott nagyobb hangsúlyt az olvasó saját kérdései megválaszolásának - erre a csavarral azonban kevésbé számít az, aki egy ilyen történetbe belekezd.

Ennek ellenére ez egy remek olvasmány volt, de talán ezzel kellett volna kezdenem, és utána elolvasni a Hasadékot és a Félelmet.

Colleen Hoover - Verity

Colleen Hoover - Verity

Esetleges spoiler veszély!

"A bűnökben az a jó, hogy nem kell azonnal vezekelni értük [...]"

Nagyjából félúton járva közöltem a barátnőmmel, hogy nagyon bejön eddig a történet, bár már előre látom, mi lesz a vége. Aha... Na, nem az lett!

Imádtam, hogy már az eleje kellően beteg, de még pont a nekem tolerálható szinten (mondjuk itt azért kissé elgondolkodtam, ez vajon mennyire normális).

Lowen egy teljesen átlagos, visszahúzódó és nyilvánosságot kerülő kezdő író. Már az első részben várja a kecsegtető lehetőség - le van égve, kell a pénz, és van egy kiadó, aki egy jó ajánlattal áll elő. A kérdés, hogy bevállalja-e ezt a kissé diszkomfortos, ám annál jövedelmezőbb munkát, és ha így dönt, mi lesz ennek az ára.

Jeremy ugyan nem író, mégis ott van a megbeszélésen, amin a szóban forgó ajánlatot tárgyalják - ugyanis ő a világsikerű írónő, Verity férje. Az írónőé, aki rejtélyes okokból nem tudja folytatni elkezdett regényét, így kiadója társszerzőt keres azok befejezéséhez.

Low, hogy behatóbban tanulmányozza a nő irodájában szétszórt jegyzeteit és azonosulni tudjon a karakterekkel, elutazik a családhoz, ahol nyomasztó érzés keríti hatalmába. Napról napra többet tud meg a nő és vonzó férje kapcsolatáról, és nemcsak a regényhez, hanem annál valami sokkal ijesztőbbhöz is közel kerül, csak hogy magát Jeremyt ne említsük.

Mi történt a pár ikreivel, és vajon igazat beszél-e ötéves kisfiuk, Crew? A valóság és a képzelgés határán egyensúlyozó Lowen (aki amúgy alvajár, csak hogy fokozódjon a parafaktor) egyre kíváncsibban veti bele magát a bizonyítékok keresésébe és végigizgulhatjuk vele a kutatást, hogy sikerül-e hiteles nyomokra bukkannia.

Vajon meddig tekerhető úgy a valóság, hogy még bizton állítható, hogy az az, és nem pedig egy alternatív verziója, amivé mi csavartuk?

"Az emberek abban a hitben házasodnak, hogy hosszú, boldog élet vár rájuk egymás oldalán. De mi van, ha a sors más lapokat oszt? Tartani kell magunkat az eskühöz mindenáron, halálunk napjáig?"

Ez nem az érzékenylelkületűek könyve. Nem a friss anyukáké. Nem is azoké, akik Colleen Hoover megszokott romantikus stílusát várják tőle.

A vége:

1.- agyeldobós 🤸🏻‍♀️ , aztán

2.- agy összeszedős 🧘🏻‍♀️ , hogy

3.- tovább agyalhass, vajon ez miazatyaúristenvooolt 🤷🏻‍♀️ ?

Ui.: Ne higgy a szemének! fanoknak kötelező!!!