C. J. Cooke - A világítótorony boszorkányai

 C. J. Cooke - A világítótorony boszorkányai 

Imádom az írónő stílusát! A világítótorony boszorkányaival befejezőleg az összes magyarul kiadott könyvét olvastam, és megint nem csalódtam!

1998-ban Liv és három lánya egy éjjel felkerekednek, hogy a skót Lòn Havenbe utazzanak, ahol a nő munkát vállal - a Longing nevű világítótoronyba kell felfestenie egy freskót.

Hamar kiderül, hogy a helyet a többszáz évvel ezelőtt történt boszorkányégetés szelleme járja át, és egy annál talán még furcsább jelenségtől is rettegnek lakói, a vadoncoktól. A pár évente felbukkanó, számozott gyerekekhez balszerencsés események köthetők, amit a helyiek igyekeznek csírájában elfojtani.

Ezalatt a másik idősíkon, 2021-ben a babát váró Luna, Liv középső lánya eltűnt testvéreit - Clovert és Sapphiret - keresi, mikor egyik nap hívást kap, hogy húga, Clover előkerült. A kórházba tartva lélekben felkészül a viszontlátásra - elképzeli, milyen csodálatos lesz huszonkilenc éves testvérét újra magához ölelni, azonban arra nem számít, ami fogadja.

Luna alig emlékszik mindarra, ami azon a különös napon történt, amikor anyja otthagyta őket a szigeten, csupán emlékfoszlányok maradtak az időszakról, mely gyökeresen megváltoztatta az életét.

Messziről kerülte a helyet, mióta eljött onnan, de most szembesülnie kell a múltjával, ami napról napra új kérdéseket vet fel benne, és ezzel saját, és babája biztonságát is kockáztatja. Hova tűnt vajon a három testvér és anyjuk, és ki a világítótorony titokzatos tulajdonosa, akinek grimoárjába közben betekintést nyerhetünk?

A gótikus-paranormális pszichothriller végig nyomasztó, gyanakvásra okot adó légkört teremt, így a végéig kérdőjelek sorakoznak bennünk, vajon mi igaz és mi nem, és mindenki az-e, akinek hisszük. Bár az alap zsáner a fantasy, a történet hátterét a történelem sötét időszakai ihlették, és olyan témák is előkerülnek, mint a hiedelemből fakadó gyermekbántalmazás, veszteség, kirekesztettség, időutazás, folklór, szerelem, tinédzserkori lázadás és megfelelési kényszer.

Az eleje számomra kicsit lassabban indult be, a végén viszont simán tudtam volna még olvasni egy-egy szálról - szerintem elbírt volna még egy száz oldalt a könyv, amiben kényelmesebben bontakozhat ki a befejezés, de ennek ellenére is jár az 5/5!

A. R. Torre - A jó hazugság

A. R. Torre - A jó hazugság

Gyerekek, ez egy nagyon jó kis könyv volt! Miért nem találkoztam eddig az írónő nevével? Na de ami késik...

Egy olyan pszichothrillert képzelj el, amibe keveredik némi humor, egy csepp dark romance, közben pedig mindenki baromi gyanús.

☝🏻Nem spoileres, de a történet fő vonalát az érthetőség kedvéért vázoltam.

A környékről meglehetősen rövid idő alatt eltűnik, majd meghal hat helyes, lányok kedvence típusú fiú, akiket támadójuk, a "Véres Szív" gyilkos meg is öl. A következő eltűnt fiú esete azonban más - Scott több hét távollét után egyszercsak hazamegy, és ettől a pillanattól kezdve senki sem biztos abban, hogy amit állít, igaz-e. Anyja, bár végtelenül hálás a fia menekülésének, kérdések gyötrik, mert a srác gyanúsan viselkedik, a média pedig válaszokat követel.

Mindeközben megismerhetjük a helyi, gyilkos hajlamú páciensekre szakosodott Gwent, aki nemrég veszítette el egyik kliensét, ami kapcsán számos kérdés merül fel benne. Önmagát okolja, hisz lehet, hogy neki nem tűnt fel valami az ülések során, és mi van, ha a tragédia megelőzhető lett volna?

Harmadik vonalunk Robert, a karakán ügyvéd, akinek a fia szintén az áldozatok között volt, ő azonban egy egészen váratlan fordulatra szánja rá magát - jelentkezik a gyanúsított ügyvédje szerepére, mert meggyőződése, hogy a hat gyilkossággal vádolt férfi ártatlan.

Mivel hasonló területen mozgok, imádtam, hogy Gwen pszichiáterként milyen elvi/erkölcsi kérdéseken őrlődik, és minden tettét megkérdőjelezi. Megmutat egy szeletet abból, ami egy hasonló irányban tevékenykedő szakember mindennapjainak része (meddig munka a munka, és hol kezdődik a magánélet), és ettől nagyon emberi a szerepe a történetben.

Iszonyat jól keveredett az izgalom, a feszültség és az hétköznapi élet pillanatai, bennem végig fenn tudta tartani a bizonytalanságot a végkimenetelt illetően. Ugyan volt egy elképzelésem, nem lett igazam, hogy ki is a gyilkos. 

A pörgős (és erősen letehetetlen) sztori egyébként nekem mondandóban is sokat adott, így egy rövid idézettel zárom ezt az ajánlót - egyszerű, mégis sokszor nehéznek tűnik be is tartani (már nem az elejére gondolok - haha):

"Ölni egyszerű. Viszont élni, megtalálni a boldogságot az életben, az már nehéz. Magunk mögött hagyni a gyászt és a bűntudatot, megtanulni szeretni és bízni…"

Emma ZR - A lidérc

Emma ZR - A lidérc

Azt sem tudom, hol kezdjem. Mert ez valójában sokkal több, mint egyszerű erotikus pszichothriller. Evelin (Szellem) hétköznapi lány, aki pár éve elvesztette szüleit, azóta pedig gyógyszerek által letompítva, depressziósan éli mindennapjait. Már azon gondolkozik, milyen módon vethetne véget ennek a végeláthatatlan ürességnek, ami felemészti, amikor új szomszéd költözik az utcába. Zente (Lidérc) lehengerlő, titokzatos, tetovált álompasi, és érthetetlen módon épp őt szeretné megismerni.

Eközben azonban a lány rájön, hogy valaki követi. Besurran hozzá, amikor alszik, bekúszik a gondolataiba, de ennyivel nem éri be. Egyre többet és többet akar.

Hol van az a pont, ahol a világ teljesen szétcsúszik, ha már eddig is annyira közel volt ez a pillanat? Megmenthet-e valakit egy másik ember, vagy előbb ragadja el az őrület, és az életét fenyegető incidensek okozta kétely?

Emma ZR olyan történetet ad a kezünkbe ezzel a könyvvel, ami tankönyvi példája lehetne jópár pszichológiai esetnek, de különösen jól ábrázolja a bántalmazói kapcsolat dinamikáját, és mutatja be az üldöző-áldozati párosban zajló gondolatokat, motivációt.

Azért nagyon elementáris, mert nemcsak a racionális oldalt érzed át, hanem azt az iszonyatos kettősséget is, amit a józanság és a ködös pszichózis határán való tánc hoz magával. Izgulsz közben, de folyamatosan ott lebeg a kérdés, hogy ebből vajon mi lesz a kiút, és ez egészen az utolsó oldalig kísér. Valójában mi is az, aminek drukkolni kell, ha minden ingoványos talajon áll?

Ajánlom, ha szeretted, és ha utáltad a Haunting Adeline-t, már csak azért is, hogy utána megvitassuk, ehhez mit szóltál. Engem megvett kilóra.

Colleen Hoover - Verity

Colleen Hoover - Verity

Esetleges spoiler veszély!

"A bűnökben az a jó, hogy nem kell azonnal vezekelni értük [...]"

Nagyjából félúton járva közöltem a barátnőmmel, hogy nagyon bejön eddig a történet, bár már előre látom, mi lesz a vége. Aha... Na, nem az lett!

Imádtam, hogy már az eleje kellően beteg, de még pont a nekem tolerálható szinten (mondjuk itt azért kissé elgondolkodtam, ez vajon mennyire normális).

Lowen egy teljesen átlagos, visszahúzódó és nyilvánosságot kerülő kezdő író. Már az első részben várja a kecsegtető lehetőség - le van égve, kell a pénz, és van egy kiadó, aki egy jó ajánlattal áll elő. A kérdés, hogy bevállalja-e ezt a kissé diszkomfortos, ám annál jövedelmezőbb munkát, és ha így dönt, mi lesz ennek az ára.

Jeremy ugyan nem író, mégis ott van a megbeszélésen, amin a szóban forgó ajánlatot tárgyalják - ugyanis ő a világsikerű írónő, Verity férje. Az írónőé, aki rejtélyes okokból nem tudja folytatni elkezdett regényét, így kiadója társszerzőt keres azok befejezéséhez.

Low, hogy behatóbban tanulmányozza a nő irodájában szétszórt jegyzeteit és azonosulni tudjon a karakterekkel, elutazik a családhoz, ahol nyomasztó érzés keríti hatalmába. Napról napra többet tud meg a nő és vonzó férje kapcsolatáról, és nemcsak a regényhez, hanem annál valami sokkal ijesztőbbhöz is közel kerül, csak hogy magát Jeremyt ne említsük.

Mi történt a pár ikreivel, és vajon igazat beszél-e ötéves kisfiuk, Crew? A valóság és a képzelgés határán egyensúlyozó Lowen (aki amúgy alvajár, csak hogy fokozódjon a parafaktor) egyre kíváncsibban veti bele magát a bizonyítékok keresésébe és végigizgulhatjuk vele a kutatást, hogy sikerül-e hiteles nyomokra bukkannia.

Vajon meddig tekerhető úgy a valóság, hogy még bizton állítható, hogy az az, és nem pedig egy alternatív verziója, amivé mi csavartuk?

"Az emberek abban a hitben házasodnak, hogy hosszú, boldog élet vár rájuk egymás oldalán. De mi van, ha a sors más lapokat oszt? Tartani kell magunkat az eskühöz mindenáron, halálunk napjáig?"

Ez nem az érzékenylelkületűek könyve. Nem a friss anyukáké. Nem is azoké, akik Colleen Hoover megszokott romantikus stílusát várják tőle.

A vége:

1.- agyeldobós 🤸🏻‍♀️ , aztán

2.- agy összeszedős 🧘🏻‍♀️ , hogy

3.- tovább agyalhass, vajon ez miazatyaúristenvooolt 🤷🏻‍♀️ ?

Ui.: Ne higgy a szemének! fanoknak kötelező!!!

Iain Reid - Azon agyalok, hogy ennek véget vetek

Iain Reid - Azon agyalok, hogy ennek véget vetek

"Az emlék önálló életre kel, valahányszor fölidézik. Nem abszolút érvényű. A valós eseményeken alapuló sztorikban sokszor több a fikció, mint a tény. A fiktív történeteket is, az emlékeket is újra meg újra fölidézik, elmesélik. A mese különböző válfajai. És mi a mesékből tanulunk, a mesék segítségével értjük meg egymást. A valóság viszont csak egyszer történik meg."

Rettenetesen alulértékelt pszichothriller egy igazán beteg csavarral. Miért nem hallottam még erről korábban és hogy lehet, hogy nem magasabb értékelésű?

Pár óra alatt olvastam ki ezt a 256 oldalas, végig feszített hangulatú kis könyvet, ami nem szűkölködik filozófiai magasságokba emelni az élet olyan alapvetőnek tűnő kérdéseit, mint például hogy "Minden sztori kitaláció. Még a valós történetek is." Egy igazi nerd srác beszélgetését kísérjük figyelemmel újdonsült barátnőjével. A fiú szüleihez vezető párórás autóút alatt a lány szorong - úgy érzi, nem vallhatja be, hogy pár hete telefonon zaklatják, amiben a furcsa, hogy a hívások és üzenetek mindig saját számáról érkeznek. Jake szüleinek házába érve még furcsább hangulat telepedik ránk - a szülők szokatlanul viselkednek, a ház kellemetlen érzéseket kelt, valami nincs rendjén.

Az író ügyesen játszik az érzékeinkkel is - hideg és meleg érzetek váltakoznak a lapokon - hol az az érzésünk, hogy a diszkomfortot a dermesztő hideg, hol pedig, hogy a stressz keltette meleg adja. Azt pedig, hogy együtt izgulunk a lánnyal, csak fokozzák az olyan körülmények, mint a sötétség, az elszigeteltség vagy az elérhetetlenség ténye.

Ugyan végül a pár elhagyja a régi épületet, mégsem múlik a rossz érzés. Miért viselkedik mindenki zavartan, és hova fut ki ez az egész történet?

Iain Reid nevét ugyan most hallottam először, bízom benne, hogy további írásait is olvashatom majd magyarul a jövőben.

És végül további két idézet, csak mert tetszettek:

"Az emberek hiába ismerik a statisztikai adatokat, amelyek szerint a házasságok többsége nem tart sokáig, továbbra is a házasságot tartják az ember normális állapotának. A legtöbben meg akarnak házasodni. Nem tudom, van-e még egy dolog a világon, amit ilyen rengetegen csinálnak , dacára annak, hogy ilyen borzalmas a sikerrátája."

"Sokat gondolkodtam rajta, hogy mindig jó dolog-e az intelligencia? Nem biztos. Mi van, ha végeredményben pocsékba megy? Mi van, ha inkább magányhoz vezet, mintsem beteljesüléshez? Mi van, ha produktivitás és tisztánlátás helyett fájdalmat, elszigeteltséget és utólagos megbánást terem?"

Sarah Pinborough - 13 perc

Sarah Pinborough - 13 perc

Bár tizenévesekről szól a történet, valójában nem keltette bennem ezt a "tinglitangli young adult könyv" érzetet.

Nekem kifejezetten tetszett, hogy hol erőteljesebben, hol rejtettebben, de bevonta a mentális egészség, a nethasználat és a gimis versengés témáját, felhívva annak komolyságára a figyelmet. Beépült a sztoriba a felnőttek cinizmusa és lenézése, az, hogy kit bélyegeznek szavahihetetlennek, és milyen másképpen tűnhet egy-egy esemény a rendelkezésre álló információkból adódóan vagy korábbi benyomás alapján. Elgondolkodtatott, hogy mennyi olyan bűneset is lehet, ahol nem folyik már nyomozás, holott nem az igazi bűnös ül börtönben!

Becca azért is érdekes szereplője a történetnek, mert megtestesíti a kirekesztett lányt, aki saját világát éli inkább, mintsem hogy más szeretetéért könyörögjön, de azért láthatjuk, mennyire vágyna belül arra, hogy őt is tartsák valamire. Erről a benne lezajló belső monológok is tanúskodnak. Ő nem a csilivili csaj, hanem az a karakter, akiről a felszínt lerántva kiderül, hogy nemcsak jófej, de okos is.

Örültem, hogy a 13 perc-et is áthatotta a Pinborough-s titokzatosság, és bár egy idő után azért már sejthető volt a végkifejlet, mégis izgatottan vártam, hogyan vezet rá az írónő.

Spoiler

Ami viszont nekem nem igazán jött be, az a Natasha oldaláról írt elbeszélés. Mint amikor a mesefilmekben a gonosz az ellenségnek hirtelen színt vall. Ezt a részt izgibb lett volna talányosabbra hagyni, vagy kihagyni - úgy lett volna igazi a csavar.

Spoiler vége

Ami (valahol biztosan így van, de) nekem meghökkentő volt, hogy a fiatalok a szüleikkel ennyire nem ápoltak normális kapcsolatot, sem a történtek előtt, sem utána.

Dr. Harveynak is volt pár olyan megjegyzése, amitől kisebb rosszullét kerülgetett pszichológusként, de alapvetően szépen felépített kis történet ez, szerintem jó kis olvasmány volt:)

Peter Swanson - Gyönyörű hazugságok

 Peter Swanson - Gyönyörű hazugságok

Egy igazi, magávalrántó történet, ami engem már az elején emlékeztetett a Ne higgy a szemének!-re, amit úgy gondolom, egyébként kategóriájában nehéz überelni. Nem annyira elvont talán, de végig agyalásra késztet, és több karakterrel kapcsolatban is felvetődik a gyanú, és meginog a bizalom, nem vagyunk benne biztosak, kinek is hihetünk. A történet egy csendes tengerparti kisvárosban játszódik, majd körvonalazódik a főszereplők korábbi élete, ami nem segít minket dűlőre jutni, de nagyon szépen összefonja a múltat a jelen történéseivel.

Igazán elgondolkodtató a hétköznapi emberek felszín alatt rejlő mélységének megvilágítása. Rámutat az író, hogy sokszor tényleg nem tudhatjuk, hogy kinek milyen titka, élete volt, amit maga mögött hagyott, és hogy a legvéletlenebb találkozások is kész kapcsolati hálózatokká nőhetik ki magukat napok leforgása alatt.