Aurora Bloom - ASHamed - Megszégyenülve

Aurora Bloom - ASHamed - Megszégyenülve

„[…] tudnod kellene, milyen erős vagy, mert óceánokat sírtál, mégsem fulladtál bele.”

Fülszöveg alapján egy erőteljes pszichológiai hátterű könyvre számítottam, azonban egy olyan lélektani regényt kaptam, melyben a gyermekkori szeretetlenség élménye zsigeri szinten kihat ifjú szereplőnk felnőtt életére.

A Megszégyenülve nem fogja megmutatni, hogy vedd a kezedbe az életed irányítását, vagy hogyan állj talpra a traumák után. Annak ellenére, hogy azoknak ajánlják a könyvet, akik keresztül mentek már hasonlókon, én pont nekik nem tenném, mert meglehetősen nyomasztó és túl intenzív élmény lehet nekik az a légkör, melyet az írónő teremt.

Hogy milyen érzés őszintén szeretni, nagyot csalódni, megnyílni a másik előtt vagy küzdeni a sötét gondolatokkal, az mind egy ködös, szürke felhőn át tárul elénk, azaz úgy, ahogyan a 21 éves srác is megéli. Sosem a maga teljességében, és háttérben a szürke pacával, aki saját kis megjegyzéseivel igyekszik lehúzni, ha véletlenül kicsit is boldogabb a megszokottnál.

A könyv két idősíkja Ashton 14-15 éves, illetve a mostani, 21-22 éves kora. A fiú az egyetemen megismerkedik Rose-zal, aki azt ígéri neki, hogy megtanítja szeretni, és aztán tényleg nem adja fel – töretlenül mellette áll. Mindeközben követhetjük a múlt szálain át, hogy mi vezetett Ash nagyfokú bizalmatlanságához, hogyan zajlott szüleinek válása, és miként törték össze a szívét, mikor az már éppen gyógyulni látszott.

Ami zseniális, az a regény valódisága, ami sokak számára pontosan ezért lehet taszító. Aki ennyire mélyen megtört és nem tudja, hogyan rakja össze magát, annak minden boldog pillanata mögött kérdések állnak: meddig tart még? Ezt most elhihetem? Nem cseszem el? Kell a másiknak ez a szerencsétlen, aki én vagyok? A pillanatokat agyonnyomja a depresszió és a reménytelenség súlya, mert nincs olyan, hogy színtiszta jelenlét, csak az önutálat és a csalódás érzése igazán ismerős.

„[…] jelenléte virágokat ültetett a torkomban, amelyek egytől egyig látványosan kinyílnak, és csokorként pompáznak. Azonban gyönyörűségük ellenére képtelen vagyok levegőt venni.”

Többször eszembe jutott olvasás közben egy kedves régi ismerősöm, aki sajnos nem élte túl ezt a küzdelmet, és ide-oda csapongtak a gondolataim. Hol hiszi el az ember azt, hogy érdemes a jóra legalább annyira, hogy legyen bátorsága szakmai segítséget kérni, és min változtatott volna élete fonalán, hogyha saját elhatározásai mellett Ash is ebbe az irányba megy tovább?

A végén jön egy igazi hidegzuhany és egy bizarr csavar, utóbbi szerintem már nem feltétlenül kellett volna – enélkül is kerek egész a sztori.

Az ASHamed felhívja a figyelmet arra, hogy a mentális betegségekkel küzdő emberek mosolya is ugyanolyannak tűnhet kívülről, mint másoké, és sosem felesleges egy elsőre sutának tűnő kérdés a barátunk felé, mert lehet, hogy a napja, vagy akár az élete múlik rajta.

Imádtam a megfogalmazást és a csodás gondolatokat, rengeteg idézetem lett – mind-mind olyan gondolatok, amikért már érdemes volt kézbe venni a könyvet!♡ Szívesen olvasnék még az írónőtől, tetszett a stílus, szerintem egy kifejezetten erős első könyv lett ez!

Egyetlen konstruktív észrevétel talán inkább a kiadó felé: sok hiba van a könyvben, amit egy esetleges újranyomásnál érdemes lehet újrakorrektúrázni. Nagyon el tudja vinni a fókuszt, ha rendszeresen rossz helyeken vannak vesszők, vagy sok az elgépelés.

Jon Hershfield • Tom Corboy - Mindfulness gyakorlókönyv OCD-seknek

 Jon Hershfield • Tom Corboy - Mindfulness gyakorlókönyv OCD-seknek🧼💭

Rögeszmék, félelem, kényszeres gondolatok, szorongás. Szuper önismereti könyvet olvastam, ami az említettek leküzdésében, és egy jobb életminőség kialakításában lehet segítségedre.

A szerzőpáros a mindfulness módszerét mutatja be és teszi alkalmazhatóvá a kognitív viselkedésterápia jól működő módszerével. Maguk is elismert, a terület felé elkötelezett szakemberek, amit a gyakorlókönyv is remekül bizonyít.

Az OCD (obszesszív-kompulzív zavar) rendkívül sokrétű, és sok verziója létezik. A legjellemzőbb fajtáit fejezetenként mutatja be nekünk a könyv, és mindegyikre az ahhoz legjobban passzoló gyakorlatokat biztosít a mindfulness és a kognitív-viselkedéses vonal mentén. Érthető, logikusan felépített, biztonságos kereteket adó.

Végig azt éreztem, hogy ez az anyag méltó eredménye írói sok évtizedes munkájának, és nem az volt a cél, hogy ezzel "fussanak be" (hiszen már rég letettek valamit az asztalra), hanem arról, hogy valóban adjanak egy jól használható eszközt azoknak, akik szeretnének változtatni, és javítani diszkomfortot adó állapotukon.

Akkor is érdemes elolvasni, ha te magad nem vagy OCD-s, mert van, ami ettől függetlenül is megállja a helyét. Ilyen lehet a meditáció, vagy a tudatos jelenlét a saját helyzetedhez igazítva, ha stresszesebb időszakon mész keresztül, vagy ha szorongsz, de az is óriási segítség, ha családtagod/barátod küzd ezzel, és te kicsit jobban megérted a zavar mibenlétét, és rálátsz, hogy hogyan tudod legjobban támogatni.

Napjainkban nagy kihívás kiszűrni, mi működik és mi nem, ha önsegítő könyvekről beszélünk. Örömmel tölt el, amikor találkozom egy olyannal, amire azt tudom mondani, hogy na, ezt jó szívvel ajánlom másoknak is. Ez egy ilyen könyv!☺️

Sharon Saline - Amit az ADHD-s gyereked szeretne, ha tudnál

Sharon Saline - Amit az ADHD-s gyereked szeretne, ha tudnál

Az írónő klinikai szakpszichológus, aki az ADHD-s gyermekek kezelésével foglalkozik, és a terület szakértője. A könyv az általa előszeretettel használt ötlépéses módszert veszi alapul, aminek lényege, hogy a szülők effektíven tudjanak gyermeküknek segíteni a kihívást jelentő élethelyzetekben úgy, hogy maguk is empatikus résztvevőivé váljanak a folyamatnak.

Ezen a technikán kívül találsz jópár olyan példát és gondolatot, ami kiindulási alap lehet, hogyha most találkozol először az ADHD okozta nehézségekkel, és tanácstalan vagy, merre indulj el. Fontos, hogy szülőként mindenekelőtt tisztában legyél a gyerek viselkedésének hátterével, és te magad is szilárd, megingathatatlan alappá válj, akire támaszkodni lehet.

Többször elvándorolt a figyelmem – tisztában vagyok a témával, mégis túl amerikainak éreztem a gondolatmenetet. Sokszor inkább találtam általános gyereknevelési útmutatónak, mint igazán kézzelfogható, specifikus megoldásnak, és úgy tűnt, a megszólaltatott gyerkőcöket olykor kézenfekvőbb gyógyszeresen kezeltetni a szülőknek, mint türelmet tanúsítani és rájönni, hogyan kell megértően fordulni hozzájuk. Mi olvasóként nem ismerjük az említett fiatalokat, de a kiragadott gondolatok olyan kétségbeesett gyerekek benyomását keltették, akiknek a világon a legjobbat az tenné, hogyha felszabadult gyerekekként, stressz és nyomás nélkül kibontakozhatnának, és megértő fülekre találnának saját családjuk környezetében.

Van, hogy a legrosszabb minta maga a szülő, és hiába próbál a gyerekkel példát statuálni, ha ő maga sem képes betartani az általa meghatározott szabályokat.

Tudom, ez már egy új beszélgetést kívánna, de azt látom, hogy a hétköznapok kismillió impulzusa és zaja senkinek sem tesz jót, hát még a nem kifejlett idegrendszerrel bíró gyerekeknek – ez a könyv is inkább arról győzött meg, mennyire fontos a természettel és az egymással való kapcsolódás és beszélgetés, lelassulás – hogy meg is halljuk a másikat. Az iskolában is könnyebb felcímkézni a gyereket, mint belátni, hogy a gyakran még mindig tekintélyelvű oktatás csődöt mond az új generációnál.

Egyébként hazánk oktatási rendszere sajnos sokkalta kevésbé támogató/jól áramló a szakemberek egymással való együttműködésében, mint az USA-ban. Ott egymást segítve, gördülékenyen és viszonylag gyorsan bejut a rendszerbe a diák, majd a kapott eredmény után támogatásban részesül az iskolai oldalról. Bár elméletileg ez itthon is működik, a gyakorlat még mindig mást mutat – kevés a szakember, a szülő pedig multitaskol, hogy hogy oldja meg a gyerek életét a lehető legélhetőbb módon.

Annak ajánlanám olvasásra Saline írását, aki nehezebben találja meg a közös hangot a gyerekeivel, ahol valamelyik oldalon hajlamos az a bizonyos húr hamarabb elpattanni, és aki szeretne kapaszkodót találni, hogy higgye, nincs minden veszve.

Ha azonban sokrétű, konkrétabb feladatokra számítasz érintett szülőként, nem ez a könyv fogja elhozni a megoldást számodra. Egyszer érdemes elolvasni, de nem az a sokszor újralapozós fajta.

Edith Eva Eger - A döntés

Edith Eva Eger - A döntés

Ha egy könyvet választasz idén, ami kapcsolódik a Holokauszthoz, és közben rengeteget ad, az legyen A döntés! (De legyen inkább kettő Viktor Frankl - Mégis mondj igent az életre! című könyvével:))

Az írónő nemcsak túlélte az auschwitzi megpróbáltatásokat - erőt is kovácsolt belőle. Edith fiatal nő, aki megjárta a poklok poklát, a kegyetlenségek után pedig szembesül az azt követő élet súlyával, a veszteségekkel, és azzal, hogy már soha semmi nem lesz a régi. De hol jön el az a fordulópont, ahol mindezek mellett, vagy ellenére mégis van remény valami igazán csodálatosat létrehozni?

"[…] élhetsz annak, hogy megbosszuld a múltat, de annak is élhetsz, hogy a jelent gazdagítsd."

Dr. Edith Eva Eger napjainkban is tevékeny pszichológus és előadó, aki saját megéléseit, gyógyulását és praxisa eseteit olvasztja olyan egésszé, ami tükröt tart az olvasó/hallgató elé. Ugyan más és más traumát vagy személyes történetet hordozunk magunkkal, mindannyiunkban ott a kulcs, hogy kinyissuk a saját boldogságunkhoz vezető ajtót.

Megindító, igazi, erőt adó és elgondolkodtató írás életről és halálról. Arról, hogy mindazok után, ami veled történt, mégis csak rajtad áll, hogy döntesz: a múltban élsz továbbra is, vagy abból erőt merítve a tőled telhető legértékesebb jövőt teremted meg.

"Az idő nem gyógyítja be a sebeinket. A gyógyulásunk azon múlik, mihez kezdünk az időnkkel. Akkor gyógyulhatunk meg, ha a felelősség mellett döntünk, ha a kockázatot választjuk – ha úgy döntünk, hogy eleresztjük a múltat vagy a gyászt."

Szendi Gábor - Pánik

Szendi Gábor - Pánik 

Azért az nagyon érdekes, hogy amint valaki kendőzetlenül ír egy átofgó témáról, amire rálátása van, de ellentmond a belénk nevelt hitrendszernek, máris összeesküvés-elméletnek titulálják.

Hiánypótló, hogy Szendi kendőzetlenül rávilágít arra, hogy minden patologizálható. Így valójában a boldogságot is lehetne kezeltetni és definiálni mint diagnózis olyan alapon, ahogyan sokszor a pánikkal teszi a pszichiátria. 

Éppen a napokban jött velem szembe egy cikk, ami azt taglalta, hogy egészséges kutatók bevonultak kísérleti jelleggel egy pszichiátriára úgy, hogy semmilyen mentális betegségük nem volt, és ez az ott dolgozóknak nem tűnt fel. Bármit is tettek, arra volt egy olyan magyarázat, ami hátráltatta a kijutást.

Ez a könyv egy nagyon informatív és hiteles írás a szorongás és pánik témakörében, de annak ellenére, hogy megfogalmaz gyakorlati (többnyire inkább iránymutató, és témában jártas terapeutáknak releváns) eljárási irányokat, mégsem alkalmazható „csont nélkül” önállóan. 

Hogyha ajánlani fogom valakinek, az azért lesz, hogy maga is helyére tudja tenni a témáról alkotott elképzelését és a saját megéléseit (vagy akár betegségtudatát és félelmeit), de nem azért, hogy eszközt adjak vele a kezébe. Az itt olvasottak kitartó, konzekvens munka, energiabefektetés és kíséret mellett működnek, így ha olvasod, és megérett benned a döntés, hogy változtass, ne add fel ennél a pontnál, hanem vágj bele egy szakemberrel!

Mihályi Fruzsina • Koczor Nóra - Kapunyitási pánik

Mihályi Fruzsina • Koczor Nóra - Kapunyitási pánik

Önismereti munkafüzet fiatal felnőtteknek

Önismereti munkába kezdtél, vagy úgy érzed, elakadtál az életed valamelyik területén? Ez a munkafüzet szuper segítséged lehet abban, hogy megtaláld a neked megfelelő irányt. Bár a tematika a kapunyitási krízisre alapoz, olyan, későbbi szakaszban is előforduló élethelyzetekre ad remek feladatokat, mint a munkahelyváltás, a párkapcsolati elakadás, a baráti kapcsolatokban beálló változások, vagy a pénzügyi elakadás.

Örömmel nyugtáztam, hogy bár csak rövidebb szakmai magyarázó szövegek találhatóak a könyvben, ezek mégis hitelesek, összeszedettek és rendkívül igényes kivitelezésűek.

A munkafüzet elején megismerünk 7 fiktív huszonéves karaktert, akik a folytatásban, - mintha ők is válaszoltak volna a feladatokra -, segítséget adnak az olvasónak saját benyomásaikkal - mindezt úgy, hogy ez koherens is az elején megismert történetükkel, személyiségükkel (így mindenki találhat olyat, akivel könnyebben azonosul).

Bár maguk a feladatok egyszerűek és jól követhetők, annak javasolnám, aki már alap szintű önismerettel rendelkezik, vagy van szakmai segítsége, hogy további támogatást és segítséget kapjon a továbblépésben. Haladóknak is ajánlom, mert sokszor a könnyűnek tűnő feladatban rejlenek az igazi kincset érő megoldások!☺️

Viktor E. Frankl - Mégis mondj igent az életre! Logoterápia dióhéjban

Viktor E. Frankl - Mégis mondj igent az életre! Logoterápia dióhéjban

Az év utolsó kiolvasott könyve, és micsoda csodálatos zárás!

Pár Feri atya előadásán hallottam először erről az átütő írásról, és ha szerinte mindenkinek olvasnia kell, hát én sem mondhattam rá nemet.

"Lehetséges, hogy nem azt kellene kutatnunk, hogy mi az élet értelme, hanem azt kellene felfedeznünk, hogy ezt a kérdést nekünk tették föl, vagyis arra kellene rádöbbennünk, hogy mindenkit maga az élet von kérdőre, az erre adandó felelet pedig nem lehet más, mint az életünkért vállalt felelősség. A logoterápia tehát a felelősségvállalásban látja az emberi létezés legtisztább megmutatkozását."

Ez a mű bemutatja a logoterápia előzményeit, azaz azt az embertelenül kemény időszakot, amikor Frankl koncentrációs táborokban próbált rájönni arra, mi is az, ami erőt ad a túléléshez. Mi az a mozgatórugó, ami elég erős ahhoz, hogy az ember akkor se adja fel, amikor valóban semmije, és sokszor senkije nem marad.

Ez azonban témájában nem egy szokványos írás, mivel nem a személyes megéléseket helyezi fókuszba, sokkal inkább magát az átélt eseményeket már-már mint külső szemlélő, és az emberek viselkedését vizsgálja pszichológiai, de nem "túlszakmázott" megközelítésből.

Úgy ad át üzenetet, hogy talán nem is igazán tűnik olvasás közben fel, csak csendben beépül a mondandó. Rámutat arra, hogy ami igazán fontos, az az önmagunkba vetett hit és bizalom, amit az emberi mivoltától megfosztott és megalázott ember sem tud teljességgel mellőzni, történjen bármi is. Jöhet bármilyen gyötrelmes fordulat, az, aki újra és újra képes döntést hozni és megérteni, hogy a szenvedés eszköz lehet a túléléshez és nem temetője megélőjének, az bármire képes.

Peter Swanson - Gyönyörű hazugságok

 Peter Swanson - Gyönyörű hazugságok

Egy igazi, magávalrántó történet, ami engem már az elején emlékeztetett a Ne higgy a szemének!-re, amit úgy gondolom, egyébként kategóriájában nehéz überelni. Nem annyira elvont talán, de végig agyalásra késztet, és több karakterrel kapcsolatban is felvetődik a gyanú, és meginog a bizalom, nem vagyunk benne biztosak, kinek is hihetünk. A történet egy csendes tengerparti kisvárosban játszódik, majd körvonalazódik a főszereplők korábbi élete, ami nem segít minket dűlőre jutni, de nagyon szépen összefonja a múltat a jelen történéseivel.

Igazán elgondolkodtató a hétköznapi emberek felszín alatt rejlő mélységének megvilágítása. Rámutat az író, hogy sokszor tényleg nem tudhatjuk, hogy kinek milyen titka, élete volt, amit maga mögött hagyott, és hogy a legvéletlenebb találkozások is kész kapcsolati hálózatokká nőhetik ki magukat napok leforgása alatt.

Irvin D. Yalom - Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek

 Irvin D. Yalom - Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek

Kissé hosszú olvasmány lett, de nem róható fel sem Yalomnak, sem a könyvnek. Yalom követendő példa nekem, mint leendő pszichológus, nagyon sok szempontból. Ami negatívumként említhető lehetne, az bennem abszolút pozitívumként csapódott le. Gondolok itt a klienseiről alkotott képre. Nekem szimpatikus, hogy egy szaktekintély is így felvállalja az emberi oldalát, és erről is ír, mert azt gondolom, hogy a legtöbb kezdő pszichológus/terapeuta/pszichiáter egyik félelme az, hogy nem lesz "tökéletes", nem fog tudni azonosulni, egy hullámhosszra kerülni kliensével.

Yalom önreflexiói betekintést engednek saját viszonyulásaihoz, miközben nagyon óvatosan közeledik Az Emberhez, aki előtte ül. Hogyha voltak esetek, ahol nem is alakult ki a kezdeti szimpátia, képes volt arra, hogy meglássa, hogyan is kerülhet közelebb, és mi lehet ennek a saját magában gyökerező oka.

Zseniálisnak tartom, hogy bár a kötet a nyolcvanas években íródott, ma is helytálló és aktuális.