Danya Kukafka - Jegyzetek egy kivégzéshez

Danya Kukafka - Jegyzetek egy kivégzéshez

"[…] imádkozott, hogy a különbség jó és rossz között egyszerűen csak törekvés kérdése legyen."

Kellett aludnom egyet, hogy összeszedjem a gondolataim, mert hát na, ez nem egy könnyed, nyári kis romantika. Jártál már úgy, hogy az agyad egyszerűen ignorálta a címkéket, a tartalmat vagy a címet, és azt feltételezted, ez tuti amúgy egy tök laza kis buli lesz? Mert én most így jártam: hogy lehetne egy ilyen szép lila borító mögött egy ennyire fajsúlyos téma?

Elmondom, simán.

Ansel Packer visszaszámol. Rövidesen kivégzik, és ennek a tényét még mindig nem hajlandó elfogadni. Édesanyja, Lavender fiatalon szülte, és egy erőszakos, elhanyagoló kapcsolatba született bele a fiú, ami egész életét megpecsételte.

Már az állami gondozás évei alatt lehetett sejteni, hogy valami nem oké nála, és később ahelyett, hogy a gyerekkori traumáival segítő kezekbe került volna, a dolgok rossz irányt vettek. A belső fájdalma külső ingerekért kiáltott, és maga sem tudta, miért, de ez mások bántalmazásával teljesedett ki.

Ansel aztán rájön, hogy ez igazából nem is ő. Ez egy rossz dolog, de mégsem határozza meg azt, hogy ő kicsoda. Saját elmélet írásába fog, és élete alakulását filozófiai ideologizálással próbálja értelmezni: el lehet-e különíteni, mi rossz és mi a jó, és vajon létezhet-e több párhuzamos univerzum, amiben egy apró döntésnek köszönhetően teljesen más életet élhetnénk? (Helló pillangóhatás.)

Ansel börtönpillanatai mellett sok szereplőt is megismerünk, akik egyébként szintén meglehetősen nagy szerepet kapnak.

Többek között Saffyt, akit a gyilkos gyerekkora óta ismer, és aki közben nyomozó lett - küldetése, hogy Ansel bűnösségét valamilyen módon bebizonyítsa. Ugyan azt tudjuk, hogy a férfi már börtönben van, azt a végén tudjuk csak meg, hogyan került végül be, miközben Saffy személyiségfejlődésének is tanúi lehetünk.

Lavender sorsának részleteit is követjük, akit időskoráig maró bűntudat gyötör, hogy életét saját utakon járja. Anya-e az, aki elhagyja a gyermekét, mert úgy gondolja, azzal teszi neki a legjobbat?

A nővérként dolgozó Jenny kiskora óta különös kapcsolatot ápol ikertestvérével, Hazellel. A sok hasonlóság mellett az irigység, és a hatalmi harcok is meghatározhatnak egy ilyen kötődést. Végigkíséri a kapcsolatukat a kérdés, hogy honnantól lesz igazán önmaga az, akit mindig máshoz hasonlítanak, és hol van az a pont, ahol meg kell tanulni elválni és a külön életet élni. Ansel az ő életüknek is részévé válik, a cselekmény pedig lassan bontakozik ki az összes többi mellékszereplőével együtt.

A halálbüntetés kérdésén, a gyerekkori traumák utóhatásain és döntéseink súlyosságán van a fókusz Kukafka regényében, mely egy meglehetősen ellenszenves, érezni képtelen karakteren át ismerteti velünk, milyen szintű pusztításra képes egy-egy félresiklott emberélet.

Jess Lourey - A kőfejtő árnyai

Jess Lourey - A kőfejtő árnyai

Az utóbbi idők egyik legnehezebb témájú olvasmányát tudhatom magam mögött.

1977-ben Pantown egy csendes kisváros Minnesotában, ahol a helyi tinik egy meglehetősen zárt közösséget alkotnak. Kevés kikapcsolódási lehetőségük van, így leggyakrabban a város alatt húzódó alagútrendszerben, vagy az egyik közeli kőfejtőben ütik el idejüket.

A tizenöt éves Heather, és barátnője Brenda az egyik ilyen alagutas játékuk alatt olyat látnak, amit nem lenne szabad, és ami után borzalmak sorozata kezdődik el. Szép lassan kiderül, senkiben sem lehet megbízni, mindenki gyanús, és az eddig békés környék hirtelen minden ízében fenyegetővé válik. 

Eltűnik két lány, a rendőrség viszont nem veszi elég komolyan az ügyet. Mintha a lányoknak nem lenne hangja — ez valami, ami már évtizedek óta kimondatlanul lóg a levegőben, de most nyer igazán értelmet. A vasárnapi miséken szorgosan ott van, aki számít, ám egyezményesen a felszín alatt kell tartani a bűnt és a titkokat, mert akkor olyan, mintha a rossz meg sem történt volna.

Heather úgy dönt, kezébe veszi az irányítást és nyomozni kezd, és nem hagyja, hogy elnyelje a sötétség.

Lourey regénye azért is nagyon nyomasztó, mert hihetetlenül hétköznapi, közben pedig borzalmasan félelmetes ahogyan rávilágít, hogy a gonoszság, a bántalmazás és a korrupció hogyan tud begyűrűzni a legártatlanabb helyekre is. Főszereplőnk karaktere megmutatja, milyen, amikor egy családban a gyerekre hárulnak a szülői feladatok, és lavíroznia kell aközött, hogy túléljen, és hogy valahogyan összetartsa a családot. Emellett pedig ott a saját élete, melyben próbálja megtalálni saját társaságát, hobbiját, egy elfogadó közösséget. Nem segít ebben neki, hogy a városban új arc bukkan fel, aki úgy fest, szétrobbantja az addig összetartó haveri csapatot.

Erősen triggerelő lehet a könyv annak, aki maga is átesett bántalmazáson, vagy traumatikus gyerekkora volt. Ajánlom viszont, hogyha egy erős mondandójú, izgalmas krimit, thrillert keresel, ami után megkérdőjelezed a rendszerbe vetett hited.

(Ami pedig az egészet még közelibbé és szorongatóbbá teszi, hogy mindez megtörtént események alapján íródott.)

Értékelés: ⭐⭐⭐⭐⭐

Kristen Perrin - Így leplezd le a saját gyilkosodat

Kristen Perrin - Így leplezd le a saját gyilkosodat🐦‍⬛👸🏻

Ez naaaagyon jó volt!😍 Már hiányoltam, hogy úgy igazán megfogjon egy könyv, és itt újra ezt éreztem.

Annie Adams kezdő krimiíró, aki egy szép napon levelet kap, melyben meghívják nagynénjéhez Castle Knollba. Már a levél alapján sejthető, hogy a különc nagynéni leendő hagyatékáról szeretne tárgyalni vele, ami különös, mivel sosem ismerték egymást. Ennek ellenére a lány elutazik az elkerülhetetlennek tűnő találkozóra.

Frances, aki 1965-ben 17 éves, jóslatot kap: meg fogják gyilkolni. Ha ez nem volna elég, a jósnő szimbólumokkal terhelt mondatokkal engedi útjára, melyek hosszú ideig kísértik, és meghatározzák hátralévő életét.

Annie-t már nagynénje birtokára érkezésekor kaotikus, és baljós hangulat fogadja, de ha ez nem volna elég, Francest aznap valaki meggyilkolja.

A nyomozás szövevényesebb, mint hinnénk, és a kérdés már nem csak az, hogy ki lehet a gyilkos, hanem hogy mit tud még meg a család a rejtélyes idős hölgy múltjáról, és egymásról.

Úgy kerek ez a krimi, hogy közben az olvasó is bevonódva érezheti magát. Mindenki gyanús kicsit.

Ami kiváltképp tetszett, hogy a megismert karakterek tényleg igazi egyéniségek - Saxon, a gyerekkora óta különc férfi, aztán a vintage stílus képviselője, és egyben a ház alkalmazottja, Beth, a titokzatos arisztokrata, Ford, vagy akár Frances kertésze, Archie.

Úgy fest, hogy a falu több titkot őrzött az évtizedek során, mint amennyit elbírt volna, és az "egyszer úgyis minden kiderül" ideje elérkezett. Annie számára pedig mi lehetne hitelesebb, mint élő, valós történetből ihletet meríteni saját krimijéhez.🙃

Fontos, hogy a történet nem függővéges, viszont jön folytatása, ami jó hír! Bízom benne, hogy az is legalább ennyire tetszeni fog.

Tana French - A kereső

Tana French - A kereső

Neked mi jár a fejedben, amikor Írország mezőgazdasági vidékeire gondolsz? Helyi kocsma, állattartás, és hogy mindenki ismer mindenkit? Bizonyára Cal is erre számított, amikor úgy döntött, korán nyugdíjba vonul, befejezi rendőri pályafutását, és eltűnik a világ háta mögötti kis ír faluba.

A negyvenes évei végén járó termetes férfit nehéz nem észrevenni - a helyi közösség gyorsan magába fogadja, ám hamar kiderül, hogy a látszólagos összetartás és a humoros froclizások mögött íratlan szabályok, egymás között kiosztott pozíciók és ki nem mondott titkok rejtőzhetnek.

Miközben főszereplőnk éppen frissen megvásárolt, felújítandó házán ügyködik, megjelenik nála Trey, a tizenhárom éves gyermek, aki a helyi hátrányos helyzetű család egyik gyermeke. Először szinte szavak nélkül közelítenek egymáshoz, a kölyök visszahúzódó, óvatos az idegenekkel szemben. Amikor azonban később megnyílik, és elmondja a férfinek, miben szeretné a segítségét kérni, minden megváltozik.

Cal tulajdonképpen régi élete elől menekült el, azoktól a szerepektől kívánt megválni, amikben 25 évig élt. Nem elég jó apa, bukott társ és kiégett zsaru. Új élete döntéshelyzet elé kényszeríti, ahol mérlegelnie kell, bevállalja-e a kihívást, vagy cserben hagy valakit, aki csak rá számíthat egy iszonyatosan fontos kérdésben.

Az, hogy mit válaszol, arra is kihatással lehet, hogy tovább tud-e lépni saját korlátain, el tudja-e engedni azt, ami már nem szolgálja.

Megjelölései alapján krimi/thriller, de semmiképp ne a szokásos nyomozós, előre kiszámítható sztorira számíts! Cal Hooper vidéki élete komótos, lelassulós, módszeresen felépített lépésekkel halad előre. Szinte érzed a természet illatait, hallod a varjak károgását - már-már az ő napirendjükbe is bepillantást nyerünk -, látod a nyuszik ugrálását az erdő szélén, és a csendes, csillagos éjszakát.

A filmes élményhez az is nagyban hozzájárul, hogy sok a hétköznapi, vagy annak tűnő párbeszéd, és olyan igaziak a karakterek is. Mégsem tudjuk, ki lehet, aki gaztettekre is képes, de remekül alakítja a szerepét, és ki az, aki nem tökéletes, mégis szerethető. Egyáltalán: ki kell, hogy zárja egymást ez a kettő?

Érdekes módon többször is eszembe jutott Jón Kalman Stefánsson stílusa, talán azért, mert nála tapasztaltam ezt a fokú kellemes belassulás-érzést. Vannak történetek, amik elmesélését nem siettethetjük; meg kell adni a módját. Úgy érzem, A kereső is egy ilyen történet. Szánj rá időt, és szeretni fogod!

Juzuki Aszako - Vaj

 🧈🐄Juzuki Aszako - Vaj🐄🧈

Képzeld el, hogy Japánban élsz, ahol 55 kilósan és 166 centisen már megszólnak, hogy dagi vagy. Van egy pasid, akivel jó, ha havi egyszer találkoztok, és céltalanul robotolsz a munkahelyeden záróra után is.

 Aztán egyszer csak újságíróként felfigyelsz egy elhúzódó, ám annál rejtélyesebb ügyre. Egy Kadzsii Manako nevű, harmincas éveiben lévő nőről van szó, aki három gyilkosság vádjával ül börtönben. A nő fittyet hány a társadalmi elvárásokra, és bár japán mércével kifejezetten túlsúlyos, simán elcsavarja a férfiak fejét. Választottjai jellemzően idősebb férfiak, akiket szórakoztat, főz rájuk és gondoskodik róluk, a nőket azonban nem kedveli, és köztudottan interjúkat sem ad.

Ez elég is ahhoz, hogy Rika elhatározza, valamilyen módon megpróbál közelebb kerülni hozzá. Ez a kaland többé válik puszta újságírói feladatnál - a lány egy olyan önismereti utazásba kezd, melyre maga sem számított, és fenekestül felforgatja eddigi szürke, unalmas életét.

Ki is valójában az elítélt? Mi van, ha ártatlan? Meddig tart a magabiztossága, és mi a gyenge pontja? Miért ennyire ítélkező a társadalom, és miért veszi el a nőktől a boldog élet lehetőségét? 

Így utólag nézve halvány lila sejtelmem sem volt, hogy mibe kezdek ezzel a könyvvel, de tetszett! Étvágycsináló a lassú élethez, a pillanat megéléséhez (igen, maga a könyv is erre ösztönöz olykor - nem egy gyorsan haladós darab), a japán kultúra fent és lentjeinek megismeréséhez, és elgondolkodtat, mi igaz, és mit hiszünk csupán mi annak.

Ne egy pörgős krimit várj a Vaj-tól, mert a könyvet megalapozó bűntörténet egy, a szereplők mindennapjait átszövő keret, ami szépen rendszerbe helyezi a fejlődésüket, de meghagyja nekik a főszerepet. Úgy foglalnám össze, hogy Kadzsii Manako összetett mintázatú, értékes iránytűje a könyvnek és a többi szereplőnek - nem ő a célállomás, de nélküle széthullanának és irányt vesztenének.

Off: engem annak ellenére is vitt magával a rengeteg ételfókuszú fejezet, hogy nem vagyok egy gurmé konyhatündér - igazán gusztusosan mutatja be a különféle fogásokat és ízélményeket az írónő. Bár meg tudtam szokni a lassabb áramlást, mégis vártam egy csavart a végén a börtönös téma kapcsán. Kicsit hiányérzetem volt, hogy ezt nem kaptuk meg, de így is különleges olvasmány volt ez, mert semmihez nem tudtam hasonlítani - egyedi légkört és karakterfejlődési ívet hozott, ami miatt érdemes elolvasni:)

Kollarits A. Christie - Az elveszett felügyelő

Kollarits A. Christie - Az elveszett felügyelő (Ilka kisasszony esetei 2.)

Ha úgy tanultuk volna gyerekként a történelmet, hogy olyanokat olvashatunk, mint Az elveszett felügyelő, nem csak a dolgozatig jegyeztük volna meg a tananyagot.

1919-et írunk. Főszereplőnk, az ifjú Ilka egy családi tragédia és a város bizonytalan helyzete miatt menekülni kényszerül Szombathelyről. Végül Budapestre utazik, ahol a proletárdiktatúra kellős közepébe cseppen. Ugyan azt tervezi, csak meghúzza magát egy kis ideig, élete igencsak kalandos fordulatot vesz.

A regény a Tanácsköztársaság intenzív pár hónapját mutatja be Magyarországon, mindezt úgy, mintha mi magunk is a láthatatlan részesei lennénk. Az események megelevenednek előttünk, szinte érezzük a bőrünkön a lakásokba bekúszó bizalmatlanságot, és a félelmet, (ugyanakkor a csendes reményt is) amit a rendszer igazságtalansága táplál, közben pedig alig várjuk az újabbnál újabb kalandokat.

Az írónő óriási munkát fektetett abba, hogy a "díszletet" is részletgazdagon és hitelesen tárja az olvasók elé. Szinte életre kel előttünk Budapest korabeli térképe, és a kor kiemelkedőbb alakjait is megismerjük. Eközben a fontos részleteket apróbetűs lábjegyzetben magyarázza Kollarits A. Christie, úgy, hogy a történetbe ezek mégis maximálisan oda illő összetevőkként olvadnak bele.

Én még nem olvastam a sorozat első részét, Az elveszett lány-t, ám így is kerek egész volt az olvasási élmény, annak viszont, aki esetleg igen, annyit elárulhatok, hogy Ilka életében ismét felbukkan Eperjessy Ádám, és úgy tűnik, sorsuk egy igazán nemes ügy érdekében fonódik össze újra. 

Kiderül, hogy a Szent Korona veszélyben van, hétköznapi hőseink pedig nem nézhetik tétlenül, hogy az ország kincsét bárki is ellopja. A bökkenő csak az, hogy a mindenkire leselkedő Lenin-fiúk nem a kíméletességükről híresek, ha bárkit is gyanúsnak találnak...

Az a különleges megtiszteltetés ért, hogy az írónő személyesen adta át nekem ezt a könyvet, és megvallom, sejtelmem sem volt, mire számítsak, (bár árulkodó jel, ha valaki már az első percekben szimpatikus:)).

Szombathelyiként kíváncsi voltam, hogyan válik a történet részévé a város is, és nem olvastam még olyan krimit magyar írótól, mely ezt az időszakot öleli körül. Bevallom, az is érdekelt, hogy vajon a kiadó (Jezsuita Kiadó) mennyire fog irányt adni a stílusnak, de a vallási vonal egyáltalán nem volt hangsúlyos, teljesen jól passzolt a történethez.

Amit még értékeltem az egyébként pörgős sztori mellett, hogy a könyvet nagyon jó kézbe venni, igazi olvasóbarát kivitelezése lett!