C. J. Cooke - Az utolsó boszorkány

C. J. Cooke - Az utolsó boszorkány⛪🧹

Nagyon vártam már az új Cooke-könyvet!❤

A Malleus Maleficarum Heinrich Kramer és Jacob Sprenger műve, ami 1487-ban jelent meg először. Bár a könyvről utólag sokat beszéltek, valójában vajmi keveset tudunk arról, milyen előzménye volt, illetve milyen ember volt Kramer és Sprenger.

Cooke a 15. század azon boszorkányperéről írt, amely megkérdőjelezte Kramer munkásságát és módszereit. Helena Scheuberin nevét, ahogyan sok más, boszorkánysággal meggyanúsított nő nevét is, elfelejtette a világ, de hát tettek is róla a hatalmon álló férfiak, hogy ez így legyen! Helena vette a bátorságot, és életét kockáztatva szállt szembe Kramer és az egyház igazságtalan hatalmával, amikor felszólalt sorsa ellen.

Az utolsó boszorkány új oldalról mutatja be ezt az időszakot, és központba a mértéktelen nőgyűlöletet, a demonizálást, a nők diszkriminálását és egyúttal a szexualitás hatalommal párosuló torzulását állítja.

Szomorú, hogy míg egy több mint ötszáz évvel ezelőtti, boszorkányüldözések idején játszódó történetet olvasunk, végig ott lebeg annak a tudata, hogy valójában mennyi minden nem változott azóta sem. Hogy valahol mélyen társadalmilag kódolt, hogy a nőket még mindig megbélyegzik, hogy vannak olyan országok, ahol a mai napig a férfi tulajdona a nő – a felszólalási lehetőség és a jogok teljes hiányával.

Sajnos soktízezer ember esett áldozatul az alaptalan vádaknak az inkvizíció során, melyben az áldozatok szinte kizárólag nők voltak. Ezek a „boszorkányok” tehettek a szegényes termésről, a betegségekről, és még a gyermektelenségről is. Mindenben egyet kellett érteniük urukkal, és engedelmességet kellett tanúsítaniuk feléjük; bármilyen ellenszegülés gyanúsnak minősült, és büntetést vonhatott maga után.

Cooke a női igazságszolgáltatás nagymestere, és én nagyon szeretem minden regényét, mert úgy tud hatni, hogy nem hergel, hanem elgondolkoztat, tényeket hoz saját világával ötvözve, és a paranormális fantasy elemeket éppen kellő mértékben adagolja a fő szálhoz, hogy üssön.

⭐⭐⭐⭐⭐

Nekem ez egy ötcsillagos történet volt, nagyra értékelem az írónő munkásságát és jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti ezt a témát.

Madeleine Roux - A bolyongó lélek (Asylum 1.)

Madeleine Roux - A bolyongó lélek (Asylum 1.)

Egy jó kis para sztori még becsúszott így év végére

Adott egy régen elmegyógyintézetként működő épület, melyet egy nyári kurzus alatt kollégiumként használnak, és egy csapat középiskolás, akik valami olyat fedeznek fel, amit talán nem kellett volna.

Alapvetően este szeretek leginkább olvasni, de a történet annyira beszippantott, hogy szinte lehetetlen volt letenni a könyvet - este pedig nem mertem olvasni, amin nem javítottak a könyvben található, valós helyszíneken fotózott képek sem. (Ez amúgy hatalmas ötlet, imádtam!)

A három tini főszereplő, Dan, Jordan és Abby hamar összebarátkozik, és már a nyári suli első napjai eseménydúsan indulnak, mivel rábukkannak és bejutnak az intézmény egyik lezárt részére. Ha ez azonban nem volna elég, mindhármuknak bizarr megélései lesznek, és egyre inkább úgy fest, valahogyan mindenki kapcsolódik az iskolát övező rejtélyekhez.

Itt kicsit mindenki gyanús, a falu pedig furcsa titkokat rejt, és nem lehetsz biztos benne, hogy hol kezdődik az őrület, és meddig tart a józanság. Hamarosan tapinthatóvá válik a feszültség, a kérdés pedig az, vajon az egykor történtek ismerete ijesztőbb-e, vagy az a tudat, hogy a félelmetes múlt nem is biztos, hogy valóban véget ért.

Bár a könyv egy trilógia első része, önállóan is megállja a helyét, de tuti kíváncsi leszel a többi részre is!

Krystal Sutherland - A könyörgések

Krystal Sutherland - A könyörgések

Remélem, hogy Krystal Sutherland idővel sokkal nagyobb figyelmet fog kapni, mert írásai olyan egyedi stílust képviselnek, amivel másnál még nem találkoztam.

Ez nem az a szokványos paranormális-boszorkányos könyv. Bár nincsen figyelmeztetés az elején, abszolút nem ajánlanám annak, aki nem bírja a végletekig szemléletes, undorító leírásokat, vagy a halál naturalisztikus megjelenítését.

A horror fantasztikusan keveredik a fantasy elemeivel, miközben három lány sorsa fonódik össze egy közös érdekért, és egyéni szinten is megoldást várnak a remélt fordulattól.

"A remény képes okos embereket rossz döntésekre sarkallni."

A fő vonal egy kegyetlen boszorkánygyilkos megtalálása, aki áldozatait szedi, miközben három fiatal főszereplőnk belebonyolódik az okkult szövevényes világába. A történet nem mellőzi a bántalmazás és a nők elleni erőszak témáját - a fókusz az ügy megoldása, mégis kíséri az olvasásélményt a korai traumák, a gyász és a szeretetlenség légköre.

"A fejét lehajtva kettesével szedi a lépcsőfokokat, de igyekszik laza maradni, ahogy a nők szokták, ha rettegnek, de nem akarnak udvariatlannak tűnni."

A démonok itt nemcsak a külvilág felől fenyegetőek, hanem belülről is lelket felemésztőek.

Ha olvastad a Hollow lányokat, bejött a Sutherland-féle atmoszférikus közeg, és nem riadsz meg a sötétség nyirkosan rothadó szagától, ez a könyv alig várja, hogy nekiess.

Agustina Bazterrica - Méltatlanok

Agustina Bazterrica - Méltatlanok

Egy horrorisztikus elemekkel tűzdelt disztópia, egy rend, amiben nincs kegyelem, és egy névtelen főszereplő, aki egyszercsak elkezd visszaemlékezni korábbi életére. A Méltatlanok csoportjához tartozó nő részletesen beszámol a hierarchikus rend kegyetlenségeiről is, egy olyan világról, aminek egyik vezetője a kegyességet nem ismerő Rendfőnöknő. Vajon van kiút egy olyan helyről, amit az ott élők eddig az egyetlen életben maradási lehetőségnek hittek?

Elgondolkodtató vízió egy olyan rendszerről, ami a végletekig irányított, és ahol a vak hit hiányát megtorlás követi. Lehetséges-e azonban, hogy a régi világ már jobb napjait éli a falakon túl?

Erőteljes eszköznek éreztem, hogy főszereplőnk nem kapott nevet - ez is azt erősíti, hogy ő csak egy a sok közül. Olyan spirituális elemeket hozott be az írónő, amikről izgalmas lett volna többet megtudni, ez a vonal azonban rejtély maradt. A befejezés után hiányérzetem volt, de talán éppen abban rejlik a történet "szépsége", hogy a gondolatokat mi magunk fűzzük tovább - mi alkotunk véleményt a "hogyan tovább"-ról.

 Belekóstolhat az olvasó, mi várna az emberiségre a világ összeomlása után, és egy olyan zárt női közösséget ismerhet meg, ami felépítésében hasonlít A Szolgálólány Meséjére.

Mindenképp annak ajánlom, aki bírja a keményebb, véres, olykor gusztustalan és megrázó jeleneteket is, és aki kellő rugalmassággal rendelkezik hitrendszerek tekintetében. Ez egy izgalmas olvasmány - gondolatébresztő és beszélgetés indító, megdöbbentő és velős.

"[…] az igazság változik, összezsugorodik, majd felrobban egy puskagolyó erejével, ami akár halálos is lehet. […] az igazság gömbjében ott van a hazugság is, amely, akár egy törött, felesleges fogaskerék, más ritmusban forog, ám amely mégis létfontosságú a szerkezet működéséhez. Az igazán nehéz feladat az, hogy az igazság gömbjében megtaláljuk a hazugságot."

Krystal Sutherland - Hollow lányok

Krystal Sutherland - Hollow lányok

Kevés az olyan könyv, ami igazán nyomot hagy. Ami úgy nagyon para, és visszataszító, hogy közben mégis alig várod a folytatást. A Hollow lányok ilyen. Igazi sötét, horrifikus, ragacsos-csúszós, véráztatta történet azokból a legbizarrabb álmokból, amik után azzal a nehéz érzéssel kelsz fel, hogy vajon tényleg nem valóság volt-e.

Az oldalakat átfonja az a bomlásszagba mártott rejtély, aminek kibontása várat még magára, de már lassan bekúszik a könyved gerincén a képbe.

Mi történik három lánytestvérrel, akik pár perc alatt tűnnek el egy forgalmas utcáról, majd egy hónap múlva előkerülnek meztelenül, emlékek nélkül és alig észrevehető, mégis gyanút keltő, apróbb változásokkal? Valami nincs rendben, a lányok apja pedig érzi ezt, viszont a triónak nincsenek emlékei arról a kiesett egy hónapról. Vagy lehet, hogy valakinek mégis?

"Minden családban vannak olyan dolgok, amikről nem beszélnek. Olyan történetek, amiket ismersz ugyan, de valójában nem tudod, honnan tudtad meg őket. Anekdoták rémségekről, melyek hosszú árnyakat vetnek a következő generációkra is."

Iris nővére, a csodálatos, modellként dolgozó Grey három év után úgy fest, tiszteletét teszi a környéken, és visszatérte különös eseményeket hoz magával, többek között a bikakoponyás fickót, aki egyre gyakrabban bukkan fel a semmiből. Grey különös módon eltűnik, testvérei pedig keresésére indulnak.

Dark fantasy, horror, a halál naturalisztikus (és különösen szemléletes, már-már festői) ábrázolása és egy jó adag paranormális alap. Ezek szolgáltatják a nem mindennapi hangulatot a történethez. Iris Hollow egy gimnazista, átlagosnak tűnő lány, így megtévesztő módon úgy tűnhet, ez egy tipikus kis YA regény lesz. A sokszor visszatérő atmoszférikus elemeknek köszönhetően viszont folyamatosan a lányok hol nyomasztó, hol túlvilági aurájának részét alkotjuk, ami nem kímél minket a durvább részletektől sem.

Ugyan ez volt az első olvasmányom Sutherlandtől, bízom benne, hogy nem az utolsó. (A borító varázslatosan szép - már ez teljesen lenyűgözött, viszont egyáltalán nem hasonlít egyik szereplőre sem; az eredetije azonban már annál inkább. Én örültem volna egy képi ábrázolásnak a lányokról, mert a leírás alapján igazán különlegesek mindhárman.)

Jozef Karika - Félelem

Jozef Karika - Félelem

"A gyerekkor mindenkit utolér, különösen, ha annak idején megégette a fagy."

Ha valaki azt mondja nekem Karika olvasása előtt, hogy több horror címkés könyvet is el fogok olvasni, egészen biztos, hogy nem hittem volna neki. Ilyen emészthető, és mégis para módon írni viszont tényleg művészet, ezért kíváncsian folytattam a felfedezőutam ebben a zsánerben.

Ugyan A hasadék és a Félelem nagyon hasonlítanak, mégis megvan mindkettő sajátossága, ami utóbbi esetében a gyerekkori trauma, a rekord hideg tél illetve az azzal járó atmoszféra, és a veszélyben lévő gyerekek.

Jožo Karský 35 éves férfi, aki sikertelen kapcsolata után ellátogat az üres szülői házba abba a kis izolált faluba, ahol felnőtt. Azonban a múltja elől senki nem menekülhet - napjait egyre inkább a beszűkülés és a félelem járja át, köszönhetően a 27 év után ismét lesújtó erőnek, ami emberáldozatokat is követel. 

Három gyerekkori barátjával ismét találkozik, akik aztán mind a múltbeli, mind a jelenlegi események részeseivé válnak - ők így négyen együtt próbálnak rájönni, mi lehet a közös a régi és a mostani esetekben.

Nagyon kíváncsi voltam, merre fognak kifutni a ködös, emberi fantáziát csiklandozó szálak, mivel már csak pár oldal volt hátra, és még akkor sem volt egyértelmű számomra.

Nem mondom, hogy elégedetlen vagyok a befejezéssel, mert ez az inkább pszichológiai irány is igencsak elgondolkodtató (mennyi mindent átír egy megváltozott narratíva!), másrészt ennek köszönhetően vált még különbözőbbé A hasadéktól, aminek örültem. Ennek ellenére úgy érzem, lett volna még ebben több; kicsit kurtára/összecsapottra sikerült a befejezés, mégis, a felépített előzmény nekem hozza a várt szintet. Itt tehát nagyon is érvényesül az a gondolat, miszerint az út a fontos, nem a cél.

Jozef Karika egy, (szerintem) még mindig alulértékelt fiatal író, aki könnyed, lazán hétköznapi stílusával teremt nyomasztó, súlyos hangulatot, és teszi mindezt úgy, hogy semmi művit, extremitást nem kell bevonnia ahhoz, hogy az oldalakhoz tapassza az olvasót.

Ha ez az első könyved az írótól, ezt se este kezdd el olvasni!😄

Jozef Karika - A hasadék

Jozef Karika - A hasadék

"Két fuldokló néma kiáltása a vakrémületben."

• Ha a Gyatlov-rejtély gondolkodóba ejtett, A hasadék neked való!

"Bizonyos dolgok esetében a lehető legrosszabb megközelítés, ha az eszünkkel próbáljuk megérteni őket."

• És valóban - Jozef Karika misztikus thrillere éppen azért annyira nagy szám, mert ránk bízza annak megítélését, hogy az olvasottak tényleg megtörtént események-e, vagy csupán megannyi véletlen különös egybeesései.

• A szerzőt előző kötete után felkeresi egy bizonyos Igor nevezetű furcsa fickó, aki ragaszkodik hozzá, hogy elmesélje az általa átélt nem mindennapi sztorit, ami még a felvételek készültekor is rettegésben tartják.

• Elég gyorsan egy szlovákiai elhagyatott épületetet ismerünk meg, aminek titkaira nem is kell sokat várnunk, ez azonban csak a kezdet. Az események felpörögnek, a blogger Igor pedig egyszersmind barátnője, egy konteós és egy teljes mértékben két lábbal a földön figura mellett találja magát egyenesen a Tribecs hegységben, ahol az elmúlt száz év rejtélyes eltűnései történtek.

"Olykor a logika és ésszerűség iránti leküzdhetetlen vágy a legnagyobb őrültség."

• Kezdetben a fókusz a vélemények ütköztetésén és a későbbi like vadászat reményén van - hiszen mi másra vágyhat egy fiatal tartalomgyártó, mint nézettségre. Ez a motiváció aztán elillanni látszik, mikor a kézzelfogható dolgokból bizonytalan emlékképek, a biztos emlékekből pedig homályos bizonytalanság felé úszunk.

"Amíg valaki vagy valami ki nem radírozza a fejedből az identitásodat, nem fogod tudni, hogy ez milyen állapot. Valahol olvastam, hogy az identitás nem más, mint az emlékek és a másokhoz fűződő kapcsolatok összessége. Lehet benne valami. Ha az emlékeid és a kapcsolataid összeomlanak, mint egy kártyavár, onnantól nem tudod biztosan, hogy ki is vagy tulajdonképpen."

• Talán nem a legbölcsebb döntés a többnapos sátras éjszakázás gondolata a hátborzongató helyen, erre viszont már túl későn sikerül ráébrednie a csapatnak.

"Vannak kérdések, amiket sötétben tilos feltenni."

• Karika regénye Szlovákiában igazi szenzáció volt; olyannyira, hogy film is készült belőle, ami hatalmas népszerűségnek örvendett. Nem csoda - az író remekül ötvözi a könnyednek ható elbeszélői stílust a fantáziánkra bízott információk súlyával és a lábjegyzetben feltüntetett cikkek elérhetőségeivel, közben pedig lehetetlen helyekre dob be olyan poénokat, amiktől szinte cikinek érzed, hogy hangosan felröhögsz, annyira abszurdak.

• Bár semmi ijesztgetős, horrorisztikus nem történik, mégis nyomaszt minket valami megfoghatatlan. Egyik percben meggyőződésünk, hogy a srác meghülyült, vagy szed valamit (ez a feltételezés sem lenne megalapozatlan), aztán pedig együttérzünk vele, hogy miken mehetett keresztül, és ha igaz, amiket mond, akkor mégis hogyan lehetséges ez egyáltalán.

• Közben olyan gondolatokat szór el az író, illetve interjúalanya, Igor, amik miatt nem meglepő, hogy szinte le se tudod tenni a könyvet. Íme pár:

"Jól gondold meg, milyen ajtó nyitsz ki - és nem feltétlenül páncélajtóra gondolok. Vannak egészen anyagtalan ajtók is."

"Hogy ne rontsam tovább a hangulatot, végigkínlódtam egy közös estét a tévé előtt. Fogalmam sincs, hogy mit néztünk. Mia mellett ültem a kanapén, de nem voltam ott. Ilyen is lehet egy eltűnés. Hogy nem vagy ott, ahol vagy "

"Néha a legabszurdabb, legelrugaszkodottabb elmélet is tök logikusnak tűnik az úgynevezett racionális magyarázatok kínálta zűrzavarhoz képest."

• Végül pedig még egy, mert tudom, sokakat érint a tartalomgyártás témaköre:

"Az olvasót nem én érdeklem, hanem a saját élményei és érzései, amiket én hozok ki belőle."

• A hasadék garantáltan nem fog csalódást okozni, ha az a típusú ember vagy, akit érdekelnek a megmagyarázhatatlannak tűnő rejtélyek - azt javaslom viszont, hogyha nekiállsz, ne ez legyen az esti olvasmányod.